Törökország

2017. 05. 25.

Törökország ellenségei martalékává fog válni



Patrick Cockburn, az angol Independent hírlap tapasztalt közel-keleti tudósítója szerint Törökország a referendum utáni „súlyos megosztottság” miatt  „potenciális ellenségei prédája” lesz.

Elemzésében rámutatott, hogy Törökország körbe van véve  „olyan ellenségekkel vagy lehetséges ellenségekkel mint Szíria, Irán, Oroszország és a kurdok”, illetve ezek az „ellenségek” nagyon is tudatában vannak, hogy milyen könnyű kihasználni a Törökországban kialakult megosztottságot.

Cockburn elemzése felhívja a figyelmet a referendum utáni tiltakozásra, a pecsét nélküli szavazólapokra és borítékokra, illetve arra, hogy azokon a területeken, ahol felfüggesztve a polgármestereket az önkormányzatokba állami gondnokokat helyeztek ki, ott az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja, vagy úgy is ismert, mint Erdoğan pártja – a ford.) javára növekedett a szavazati arány. Analízise így folytatódik:

„A kritikusok azt állítják, a Törökországban nyílt csalással lezajlott népszavazás véget vetett a parlamentáris demokráciának és diktátori hatalmat adott Erdoğan kezébe. A közelmúltban lefolytatott szavazás igazán nem várt  érdekessége, hogy a jelenleg hatalmon lévő AKP szükségesnek tartotta korrigálni a szavazatokat, mindezt leplezetlenül, az ellenzék állításával megegyezően. Az „igen-nem” szavazatok közötti kis különbség azt mutatja, ha a választás igazságos lett volna, akkor a “nem” szavazatok lettek volna többségben.”

„Vád: Az ellenzék mind terrorista”

Cockburn írásában arra is emlékeztet, hogy a csalást igazoló jelek mellett őrizetbe vettek vagy letartóztattak újságírókat, képviselőket és aktivistákat is.

Rámutat, hogy a július 15-ei puccskísérlet után Törökországban körülbelül 145 ezer embert letartóztattak, 134 ezer főt elbocsájtottak és közel 150 sajtó orgánumot bezárattak… Kijelenti azt is, hogy aki az ellenzék táborához tartozik, azt terrorizmussal gyanúsítják.

Cockburn elemzése ezekkel az állításokkal folytatódik:

„Erdoğan a szükségállapot kihirdetésével már eddig is kedve szerint rendelkezett az országgyűléssel, igazságszolgáltató rendszerrel és egyéb hatalmi eszközökkel de ezzel az új elnöki rendszerrel ezeket teljesen az irányítása alatt fogja tartani.”

„Mindez ismerős lesz a világ egy párti vagy monarchikus országainak mérgező politikájában jártas személyeknek.”

Cockburn ez után példaként említi a Szíriában mai napig tartó, illetve az Irakban 2003-ig tartó választásokat, melyek végeredménye a hatalmon lévő kormány nagyfokú támogatásáról adtak tanúbizonyságot. Az újságíró szerint ezek a választások csak az autokrata vezetők „végtelen arroganciájának igazi ijesztő mértékét” mutatják.

„Törökország most már a közel-keleti autokraták klubjába tartozik”

Cockburn elemzése így folytatódik:

„Régen a nemzetközi megfigyelők beleestek abba a hibába, hogy Törökországot a közel-keleti országokhoz hasonlították. Valójában Törökország politikai múltjával inkább a dél-európai országokhoz hasonló, modern ország volt. A katonai puccs és kormányváltás egy dolog, de valódi választásai és erős parlamenti vezetése volt.”

„Szofisztikált és befolyásos sajtója, ugyanakkor a legtöbb európai országnál kiemelkedőbb intellektuális energiája volt.”

„Azonban Törökországban ez a helyzet már megszűnt, jelenleg a Közel-Kelet korrupt és olcsó autokrata országainak egyike csupán.”

Cockburn emlékeztet: az olyan nagyvárosokban, mint Isztambul, Ankara és Izmir a ‘nem’ szavazatok voltak többségben, ez „a választók függetlenségének bátorítást adó demonstrációja, melyet a képviselők könyörtelen ‘igen’ propagandája ellenére mutatattak.”

 „Az ellenzék vezetői alkalmatlanok”

Cockburn azt írja, az Erdoğannal szembenállók azzal a gondolattal hitegetik magukat, hogy egy „ellopott szavazást” visszanyerhetnek a tárgyalótermekben, azonban véleménye szerint ez nem állítja meg azokat, akik egy autokrata rezsim megalapításán dolgoznak.

Mindemellett kiemeli, hogy az ellenzéki vezetők alkalmatlanok, ráadásul a HDP (Népek Demokratikus Pártja, vagy úgy is ismert, mint a kurdok pártja – a ford.) vezetői börtönben vannak.

„Az igazi veszély kívülről fog érkezni”

Cockburn azt jósolja, Erdoğan az épphogy megnyert referendum után egyre agresszívabb lesz, majd így folytatja:

„Erdoğan nehezen fogja tudni fenntartani a stabilitást… A diktatórikus vezetők általában a kezükben tartott médiát felhasználva legalizálják a hatalmi monopóliumaikat. Az országon belüli ellenzéket pedig úgy tudná kontrollálni, hogy rájuk ereszti a biztonsági erőket és a kormányt.”

„Csakhogy az uralmukat fenyegető tényleges veszély akkor alakul ki, amikor összefognak ellenük az országon belüli és kívüli ellenségeik.”

„Erdoğan választási kampányában a Hollandia és Németországgal kialakult és jó érzékkel színpadra vitt feszültséggel próbálta felkorbácsolni a nacionalista érzéseket.”

„Azonban Törökország számos ellenséggel, illetve potenciális ellenséggel van körülvéve, mint például Szíria, a kurdok, Irán és Oroszország, akik tisztában vannak vele, hogy az ország mély megosztottságát mennyire könnyű kihasználni.”

Türkinfo –  Dora Uysal  (BBC)

Címkék: , ,






Back to Top ↑