Publicisztika

2015. 09. 27.

Végvár? Vagy véget vár? Gátszakadás!



Eddig azokról írtam, akiket nem akarunk itt látni. Most azok védelmében szeretnék írni, akiknek van helyük közöttünk.

Érdekes nép ez a magyar. Vagy szerelmes a vezetőjébe, vagy utálja. Vannak Orbán és Gyurcsány szerelmesek és vannak Orbán és Gyurcsány gyűlölők. A két állapot közötti racionális gondolkodók ritkán akadnak.

Meghallgatva Orbán Viktor szavait a nagykövetek éves konferenciáján, Brüsszelben több alkalommal és ma az osztrák kancellár után tartott sajtótájékoztatón, van, amiben támogatom, de van, amiben nem.

Természetes, hogy Magyarország miniszterelnökének elsősorban a magyar nép érdekeit kell szem előtt tartania. Egyetértek abban, hogy meg kell állítani ezt a hullámot, az országot erőn felett terhelni nem lehet, az egészségügyi és biztonsági kockázatokat ki kell szűrni. Ennek rengeteg eszköze van.

De abban az esetben, ha képességei, kapacitásai a kormány kommunikációjával ellentétben kicsik, óvakodnék az olyan konfrontációktól, mely Magyarországot ütközőzónává tehetik. Ha ez bekövetkezik és ebbe az irányba haladunk, akkor elmosatnak minket az áradattal. Az áradat pedig jön, jönni fog. Most a kerítés még látványos eredményt mutat, de ez csak átmeneti megoldás. Minden gát átszakad, ha a vízterhelés a gát teherbírását meghaladja. Meg fogja haladni.

Ami pedig a menekülteket illeti, igen a kvóta nem megoldás, de ettől függetlenül befogadnunk kell, szükségszerű és ennek racionális mértékét tudnunk kellene, infrastruktúrát erre létre kell hozni. Jobb, ha befogadóbb módon kommunikálna a miniszterelnök, még ha ezt nem is így gondolja. Egy állandóan konfliktust generáló államfő gyanús. A konfliktus nem csak bajokat gerjeszt, de olyan bajokat takar, melyeket nem látunk.

Ma Európa vezetői óvatosan kommunikálnak. Ezt azért teszik, mert pontosan tudják mi vár Európára, hiszen részben ők idézték elő. Most lehet szitkozódni feléjük, magyaros virtussal jól a szemükbe mondani a frankót, de ők sokkal kifinomultabb szennyes lelkűek annál, hogy tudják, miként döngöljék földbe a hőzöngőket. Nem erről szólt a történelmünk? Nem volt elég?

Az Iszlámot pedig vegye ki a kedves miniszterelnök a retorikájából és ne legyen végvár. Inkább ismerje meg azt, ami ellen végvár akar lenni. Az elmúlt 1400 évben rengeteg erővel, taktikával, leleménnyel át akarták írni, meg akarták változtatni „Alaptörvényünket”. Nincs nekünk Vatikánunk, nincs konklávénk, akik őrködnének a Korán sorai felett. Vagyunk mi, a kaotikus, barbár kecskepásztor muszlimok, akik épp eleget teszünk a Korán ellenében, de Allah a Koránnal van és ennek egy sora sem változott. Lehet, hogy minket söpör el végzetünk, de a Korán akkor is fennmarad. Akár a gravitáció. Lehet ellene tenni, de minek? Nem kellenek most vicsorgó hozzászólók, akik hazug kommentekkel ennek ellenkezőjét állítják. Megszoktam az állandó kötekedőket, akik hivatásszerűen mindent elleneznek, félremagyaráznak. Teszik, mert ez a dolguk.

Európa meg fog változni. Most az jár jól, aki barátokat keres és törekszik más kultúrájának, értékeinek megismerésére.

Még egyszer: most nem a terroristákról és rendünket, törvényeinket semmibe vevőkről írtam. Nem is emberekről, hanem elvekről nyilatkoztam. Aki most ilyen, meg olyan példákat hoz fel, mert látta a Keletiben, meg máshol, az húzzon innét, mert nem értett meg semmit.

Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Címkék: ,






Back to Top ↑