Publicisztika nyugat

2016. 03. 25.

Volt egyszer egy… Nyugat



Azt mondta nekem egy barátom, hogy nem mindig érti, miről írok, nem mindig látja az összefüggéseket. Erre én azt mondtam, jó neki, hogy ha csak ennyit nem ért, mert én tulajdonképpen már semmit sem értek. (Ettől még írhatok rosszul.) Lehet elvárás a „Világegyetem doktora” cím birtoklása egy olyan hírportálnál, mint az Orientalista, de én pont nem akarok mindent jobban tudni mindenkinél. Csak vannak érzéseim, gondolataim és szeretnék megérteni dolgokat, egyszerű, hétköznapi emberként. Két főétkezés és két európai robbantás között. Igaz, választottam magamnak egy „oldalt”, tehát nem vagyok független. Elfogulatlan talán.

Nyugatias vagyok, de nem vagyok nyugati. És egyre inkább nem is akarok az lenni. (Remélem, ezzel a mondattal nem kerültem fel most egy listára. Bár, ha Európa jól működik, akkor igen.) Aggódok Európáért, „A Nyugatért” is, de utóbbiról már lemondtam. Sajnálom a brüsszeli áldozatokat, a párizsiakat is. De nem csak azért, hanem amiért jó eséllyel foggggalmuk sincs róla, miért történt/történik mindez velük.

Mindenesetre a virágárusok jól járnak és mindenki elítél, megdöbben, stb., blablabla. Volt egyszer egy Vadnyugat. Volt egyszer egy keresztény Nyugat. Volt egyszer egy hazaszerető Nyugat. Volt egyszer egy családcentrikus Nyugat. Van helyette egy… Izé. Mi is?

(Itt jön egy ugrás, ami kizökkentheti a gondolatmenetet!)

„A baloldal másik társadalmat, új népet akar, mert a saját népét nem szenvedheti. Multikulturális Európáról ábrándozik, bevándorlás révén akar új többséget kikényszeríteni a népben, történelemhamisítással célzottan bujtogatja az iskolában az ifjúságot, szítja az osztályharcot az egyházban a papság és a világiak között, hogy a néptől elvegye a hitet és az erkölcsi tájékozódás horgonyát.”* Jó lenne végre megtudni, hogy ki is az a „baloldal”? Nekem úgy tűnik, azok, akik kicsit idegesek az Újszövetség miatt. Lehet, ez csupán érzéki csalódás! De „az utolsó hatvannyolcasok, a haladáspártiság döglődő múmiái, akik szociológiai értelemben már kivéreztek, de behúzódtak a média fellegvárába”, hát ők biztosan. (Ez idézet Houellebecq Behódolásából, ami igencsak fáj a „felvilágosult haladóknak”.)

Mert kinek nem számít pár száz halott ember? (Ennyi egy repülővel is lezuhanhat.) Pár száz molesztált és megerőszakolt nő? Csak annak, akinek semmi köze a saját hazájához. Vagy egyszerűen elmebeteg. Mondják, a történelmet vérrel írják. Hurrá, jól telnek befelé az üres lapok! Külön vannak vicces fejezetek a terrorizmus elleni harcról.

Mert ez nem terrorizmus! Nincsenek követelések. Ez háború. Ami még csak nem is itt és most kezdődött. Keresztényként vállalom, hogy mi kezdtük. A visszavágó 1600 körül zajlott, +/- 100 év. Még azt sem mondhatjuk, nincs is hadüzenet. Merthogy az Iszlám Állam küldött. Katonákat is. (Jogilag persze IÁ sincs és katonák sincsenek. De mit számít most a jog?) Valakik azon merengenek, hogy „de hát csak huszonéves fiatalok”. Miért, hány éves legyen egy katona, negyven? Vagy harminckettő és akkor már „kellően érett”? Milyen okoskodás ez? Szánalmas.

Ezzel együtt ki kell jelenteni, hogy nem minden arab harcos, ha úgy tetszik, terrorista. Mint ahogy nem mindegyik európai polgár balf@sz. De, hogy a háború meddig fog tartani és ki fogja megnyerni, azt csak Isten tudja. Kezdjünk imádkozni!

(A végére engedjenek meg nekem egy privát üzenetet a barátomnak: Kell még valamit mondanom, Gyuri?)

Orientalista.hu – Vahn Mégh

*Részlet Jörg Haider A szabadság, ahogy én gondolom című könyvéből

Címkék: ,






Back to Top ↑