25 év
2016. 03. 11.
Azért jó, hogy telik az idő, mert így van módunk rájönni, mennyire hülyék vagyunk. Vagy mennyire átvertek. Vagy mekkora a változás, úgy általában. Itt van mindjárt ez az „elmúlt 25 év”. Az semmi, így első blikkre. De így: 25+25+25= temető. (Aki még bírja tovább, azt Isten éltesse!)
Azért is furcsa ez a „25 év”, mert 50 évesen és 75 évesen is azt mondjuk: az volt az igazi! A régi szép idők! A demokratikus-liberális-kapitalizmikus rendszerbe „történő békés átmenet” első 25 éve is milyen jó volt! Ja, nem! Az első 25 év első 5 éve volt jó. Akkor bíztunk abban – és mondták – hogy majd a második 5 év lesz jó és utána már mindig. Aztán az is elmúlt és akkor mondták, hogy 10 évvel előtte eleve azt mondták, hogy 20-25 év minimum kell, tehát még várjunk kicsit. Vártunk. És akkor, egyszer csak lett például buzifesztivál, aztán antiszemita lett mindenki, aki nem mondta, hogy mindenki antiszemita. Meg rasszisták is lettünk sokan. És olcsó lett a drog. Meg nem kellett dolgozni, csak menni a segélyért. Kábé itt tartunk most, a fizetés meg úgy általában 3-400 euró. (Ami még akkor is kevés, ha okosba’ azért több.) Ollé! Ezt kaptuk, meg a „szabadságot”. Tök jó, nem? Lehet jönni-menni, meg szidható a kormány is. Arról elég nagy a homály, hogy „Nyugati Barátaink” mennyi pénzt és agyat szivattyúztak ki, de azt legalább látjuk, mennyi gyárat zártak be, miután „stratégiailag befektettek” beléjük. Persze, mi meg hagytuk. Öröm volt és szabadság. Mit tehet a ’zország, ha szerelmes ámerikába?! Már nem csak otthon, a konyhaszekrény tetején volt üres kólás doboz, hanem a boltban, teli. Mi ez, ha nem szabadság? (És még ingyen pornó is van!) Mindezek után meg azt mondják nekünk a „Nyugati Barátaink”, hogy mi hálátlanok vagyunk és csak a pénzüket vettük el. „Visszaéltünk a jóindulatukkal.”
Jöjjön itt egy magyarázó történet: Egyszer a világon megszólaltak a rádiók és a tv-k is bemondták, hogy minden ember szégyellje magát. Az emberek elkezdték szégyellni magukat. A magyarok meg kikapcsolták a készülékeket. Ennyi lenne.
Nos, merthogy egészen véletlenül 2016-ot írunk, volna itt két évszám: 1526 és 1956… Jó, elismerem, 150 év múlva már itt is volt a segítség. Köszönjük! ’56 után meg alig 30 egynéhány év telt el és szinte magától megoldódott. (Ukrajna és Szíria „felszabadítása” is elég jól sikerült.) Hagyjuk is most ezeket! Mert van itt egy huszonéves siheder állam – Szlovákia – ahol érdekesen alakult az országgyűlési választás. Kis ország, nagy példa és majd akkor beszéljünk Trianonról, amikor nem ostromolják a határainkat. Önkritikával kezdeném: magyar pártok (le)szereplése. (Ha magyar a barátod, nincs szükség ellenségekre – amerikai mondás.) Biztos mindenkinek megvan a maga igaza, nincs szándékomban senkit sem megsérteni. Ezzel együtt nyolc párt jutott be és abból kettő „náci”. Csak így, egyszerűen. Nácizni muszáj. Második helyen végzett egy liberális formáció, de rájuk nem szabad jelzőt akasztani. Reméljük, ez csak rossz beidegződés, hiszen Európa most éppen a libernyákok miatt szív, igen aktívan. Nem kevésbé lényegtelen, hogy két veterán – demokrata – párt nem jutott be, viszont a nyolcból négyen újak. Az történt ebben a lesajnált Szlovákiában, aminek a szerencsétlenkedő Európában történnie kellett. Mondhatnánk, nincs itt semmi látnivaló. A radikális nézetek felerősödtek, csakúgy, mint a változás, változtatás iránti igények. Intő jel lenne? Maximum azoknak, akik nem jutottak be, vagy az előző eredményükhöz képest rosszabbul szerepeltek. Vagyis azoknak, akik nem értették meg az idők – és az emberek – szavát, vagy nem tudtak rá reagálni. Akik értetlenül álltak/állnak és jobb híján náciznak. Hetven évig ez elég volt, viszont – úgy tűnik – az idejük lejárt. Új – régi-új – izmusok jönnek. A történelem lép, vagy ismétli önmagát. Ha létrejöhet egy új ország, akár eltűnhet az európai kultúra is. 50, 75, X… De nekünk (V4-eknek) most az a legfontosabb, hogy alakuljon egy stabil, jobbos, konzervatív, nemzeti szlovák kormány. Lehet akár kicsit radikális. Ne ijedjen meg senki a saját árnyékától!
Orientalista.hu – Vahn Mégh
Amerikai stratégák félnek az oroszországi háborútól →
Elsorvad Minszk? Ukrán diplomata bedobja a törölközőt →
Jemen útja a győzelemhez – A NATO veresége →
