Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Iszlám világ

2016. 05. 28.

A kairói szunnita központ főimámja koszorút helyezett el a novemberi párizsi merénylet helyszínén

2016. 05. 28.

 „Kelet és Nyugat, civilizációk párbeszéde” címmel rendeztek konferenciát Párizsban május 24-én, melyen Ahmad et-Tajjeb, a kairói al-Azhar mecset és egyetem főimámja, a szunnita iszlám vallási tekintélye és Andrea Riccardi egyháztörténész, a Sant’Egidio közösség alapítója is előadást tartottak.

A két kultúra képviselője egyetértett abban, hogy pozitív integrációra van szükség, beszéltek a béke védelmezésének fontosságáról és arról is, hogy ellent kell mondani a terrorizmusnak és a hit nevében elkövetett mindenféle erőszaknak. A konferencián a vallások, felekezetek, nemzetközi szervezetek tekintélyes képviselői mellett jelen volt Anne Hidalgo, Párizs polgármestere is.

Andrea Riccardi előadásában hangsúlyozta, hogy szükség van a civilizációk párbeszédére, fontos megőrizni és építeni a hidakat. A konferencia egyik célja, hogy tágítsa azt a teret, ahol a párbeszéd zajlik, ahol az egymás iránti rokonszenv épül. Riccardi kiemelte, hogy nem a kereszténység és az iszlám párbeszédéről van szó, hanem két kultúra párbeszédéről – vallási szempontból pluralista civilizációk párbeszédéről.

A valóság az, hogy a világ gyökeresen megváltozott: keleten és nyugaton, Európában és a mediterrán térség országaiban a globalizáció vette át a főszerepet, ami nem egy másik civilizáció, hanem olyan folyamatok összessége, amelyekben mindkét civilizáció mélyen benne van. Ezek a folyamatok egyrészt kapcsolatba hoznak egymással, megnyitnak egymás felé, másrészt azonban konfliktusokat teremtenek. A globalizáció az életünk, nem zárkózhatunk be előle a múlt iránti nosztalgiában – figyelmeztetett az előadó.

A nosztalgia egy olyan világba vezet, amely már nem létezik, amelynek csukott szemmel hirdetik az értékeit. A keresztényeknek a jelenre nyitott szemmel kell élniük a világban – hangsúlyozta Andrea Riccardi José Tolentino katolikus teológust idézve, aki „nyitott szemmel megélt misztikáról” beszél.

A Sant’Egidio közösség alapítója hozzátette, hogy a nyugati kultúra a megismerésre épül, erről szól az is, amikor Odüsszeusz elérkezett Herkules oszlopaihoz a Gibraltári-szorosnál és arra buzdította társait, hogy lépjenek túl félelmeik, tudatlanságuk, hagyományaik határain. Az egyháztörténész Dantével folytatta a felsorolást, akinek híres gondolata – „Gondoljatok az emberi erőre: nem születettek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!” – akár a nyugati kultúra kiáltványa is lehetne: felülemelkedni korlátainkon és növekedni az ismeretben.

Az előadó rámutatott, a globalizált világban az évszázadokon át szűk horizontok között élő emberek elveszettnek érzik magukat. Ehhez társul a nyugati világban a félelem, amelyből kialakul a félelem egész kultúrája, amely romboló hatással van az emberi kapcsolatokra, a párbeszédre. Másik problémaként Andrea Riccardi kiemelte, hogy nyugati társadalmaink politikája korunk drámai kihívásai előtt sokszor az érzelmekre épül, ebből pedig populizmus, nacionalizmus és xenofóbia fakad, torz kép alakul ki arról, aki más.

Fontos tudatosítani, hogy a globalizáció nem a nyugati világ győzelme az egész világ felett. Ráadásul az európai országokban a kultúra gyakran nem egy dinamikus jelenség, hanem olyan mozdulatlan, mint egy régészeti lelet, és ezért távol áll a fiatal nemzedékektől. Meggyengült kultúrával és identitással állunk korunk kihívásai előtt. A kultúra meggyengülésével az emberek érzéketlenné válnak napjaink fontos kérdései iránt, bezárkóznak saját individualista világukba. 2003-ban még tüntetéseket szerveztek Európában az iraki háború ellen, napjainkban pedig csend övezi azt a háborút, amely lerombolja Szíriát – emlékeztetett az előadó.

Majd hozzátette: a globalizált világ perifériáin nagy üresség uralkodik, ez pedig aggasztó jelenség, mert az ürességet mindig betölti valami, például a vallási radikalizmus, ami a terrorizmus melegágya is lehet.

Riccardi hangsúlyozta, hogy a radikalizálódás alapja nem az a vallás, amelyet hivatkozási pontként megjelöl, hanem az üresség, a gondolatok, a kultúra, a valóság megértésének hiánya. A radikalizmus nem az iskolákban, hanem a lélektelen, üres városainkban alakul ki. A demokráciát nem rendeletekkel lehet létrehozni, a demokrácia egy kultúra. A nagy vallások a történelem során mindig találkoztak más kultúrákkal. A kereszténység a kezdetekkor kapcsolatba lépett a görög-római kultúrával, a 20. században pedig az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia kultúrájával, és a vele folytatott párbeszéd építő jellegű volt.

Andrea Riccardi végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a globalizált világ csak úgy szabadulhat meg a gazdaság és a média egyeduralmától, ha tereit a kultúrák töltik be.  A párbeszéd egy új korszak kezdete, elkezdi betölteni a globalizáció által keltett ürességet. Ahogyan Chagall fogalmazott: „Ha az egész világ elkerülhetetlenül a vég felé tart…, ki kell színeznünk a szeretet és a remény színeivel.”

A globalizált világ szürkeségét ki kell színeznünk kultúránk, hitünk színeivel, vagyis a szeretet és a remény színeivel. Így lehet emberségessé tenni korunkat – zárta előadását az egyháztörténész.

Ahogy arról hírt adtunk, Ferenc pápa május 23-án, hétfőn délben a vatikáni Apostoli Palotában fogadta Ahmad et-Tajjeb professzort, aki ezt követően utazott a párizsi konferenciára.

A konferenciát követően Andrea Riccardi, Ahmad et-Tajjeb és a párizsi önkormányzat egy képviselője elmentek a Bataclan színházhoz, hogy megemlékezzenek a tavaly november 13-i párizsi merényletek áldozatairól.

A főimám, a szunnita iszlám legmagasabb rangú vallási tekintélye a koszorú mellett egy imádságot is elhelyezett a Bataclan színháznál:

„Azért vagyok itt, hogy mindenki előtt kijelentsem az iszlám nevében, hogy minden ember életét meg kell védeni a népirtástól, a véráldozattól. A közöttünk lévő kapcsolat, amelyet Isten rendelt el, a békére, a testvériségre és az együttműködésre épül. A terrorizmusnak nincs sem hazája, sem vallása, sem hite. Én és minden muszlim szenvedtünk attól, hogy láttuk az itt és máshol kiontott emberi vércseppeket, egy kártékony vírus terjedésének következményét. Mindannyiunknak, Keletnek és Nyugatnak, a keleti és a nyugati világnak szolidárisnak kell lennünk egymással, hogy legyőzzük ezt a vírust. Együtt érzek az áldozatokkal, a családtagjaikkal, a barátaikkal. Nagy remény él ma, hogy a szabad, békés, életre nyitott francia népnek sikerül továbblépnie ezen a tragédián. Isten óvja meg minden bajtól!”

Orientalista.hu – Magyar Kurír

Megosztom:

, ,




Back to Top ↑