Lapszemle

2017. 10. 07.

A Sagrada Familia védelmében



A LIBERÁLISOKNAK EGY SZAVUK SINCS ARRA, MI LESZ A KERESZTÉNY GYÖKERŰ EURÓPAI CIVILIZÁCIÓVAL

Az EU kozmopolita vezetői azt sugallják Európa polgárainak, nincs jelentősége annak, hogy elődeik keresztények voltak, mert lehettek volna zsidók vagy muzulmánok is.

Új szakaszához érkezett a muzulmán terroristák Európa elleni háborúja, ugyanis a Barcelonában létrejött és már felszámolt 12 tagú terrorsejt minden tagja látszólag tökéletesen integrálódott a spanyol társadalomba. Dolgoztak, tanultak, buliztak, gépkocsijuk volt, és soha nem kerültek a titkosszolgálatok látókörébe. Ez az eset jól mutatja Európa kiszolgáltatottságát és sebezhetőségét.

Csak a véletlennek köszönhető, hogy az ártatlanok meg­gyilkolása mellett a fanatikusoknak nem sikerült felrobbantaniuk az európai keresztény kultúra egyik legjelesebb alkotását, az Antonio Gaudí által tervezett gyönyörű Sagrada Família- (Szent Család-) székesegyházat.

A Barcelona főutcáján lezajlott bűncselekménnyel kapcsolatban kiderült, hogy a hatóságok már korábban javasolták betonelemek telepítését az autókkal elkövetett merényletek megakadályozására, de a város baloldali főpolgármestere, Ada Colau nem intézkedett. Talán nem véletlen, hogy a főpolgármester februárban részt vett a migránsok korlátlan befogadásáért tartott demonstráción. A történelmi előzmények miatt a dzsihadisták Spanyolországot csak al-Andaluszként, azaz egykori iszlám területként emlegetik.

A Barcelonában történtek is bizonyítják, hogy a 2015 tavasza óta zajló iszlám invázió és a nyugati politikusok által akaratlanul létrehozott Iszlám Állam nevű szörnyszülött tevékenysége megváltoztatta a már integrálódott muzulmánok egy részének világfelfogását és gondolkodásmódját. Az itt élők könnyebben tagadják meg az Európában elfogadott értékeket, viselkedési szabályokat és normákat. Mindez közvetetten igazolja azokat a pszichológiai elméleteket, amelyek szerint tökéletes asszimiláció nem létezik.

Az eltérő etnikai, szociokulturális és vallási meghatározottságok tudatosan háttérbe szoríthatók ugyan, de konfliktusos szituációban ezek könnyen ismét manifesztálódnak. Ennek lehetősége végigkíséri minden hasonló sorsú ember életét. Sokaknál ez nem okoz problémát: tökéletesen beilleszkednek, boldogan élnek, de miután a szocializáció minden időszaka nyomott hagy a személyiségen, a lelkük mélyén a bevándorlók kicsit mindig idegennek érzik magukat. E jelenségnek könyvtárnyi irodalma van: sikeres, világhírű és elismert művészek és tudósok vallomásai.

Ma már közhelynek tűnik azok igazsága – többek között Samuel Huntingtoné –, akik szerint az emberiség története lényegében nem más, mint különböző etnikumok, kultúrák, vallások és civilizációk folyamatos egymás elleni harca. Nem véletlen, hogy azok, akik elutasítják ezt az értelmezési keretet, többnyire naivnak, sokszor nevetségesnek tűnnek, ráadásul a problémák megoldására semmiféle racionális elképzelésük nincs.

A baloldali és liberális értelmiségi csoportok, az EU vezetői, a pápa, a fundamentalista liberálisok és az emberi jogok felkent védelmezői csak saját lelkiismereti problémáikat oldják meg a bevándorlók melletti kiállással, miközben egy szavuk sincs arról, hogy mi lesz így hosszabb távon a keresztény gyökerű európai civilizációval és az itt élő etnikumok, kultúrák stb. sokaságával.

Nagy tévedés azt hinni, hogy a migránsok olyanok, mint a kiszolgáltatott gyerekek, akik az új élet lehetőségéért és a kapott szeretetért cserébe asszimilálódni akarnak. Ha így lenne, nem léteznének párhuzamos társadalmak, no-go zónák, másod-, harmadgenerációs vallási fanatikusok, terroristák. Legújabb üzenetében Ferenc pápa az emberi méltóságra hivatkozva azt javasolja, hogy a személyi okmányok nélkül érkezőket is szívesen kell látni, és mindenkit be kell fogadni.

Szerinte „szélesebb lehetőségeket kell kínálni a migránsoknak és menekülteknek, hogy biztonságosan és törvényesen léphessenek be célországukba, gyorsítani és egyszerűsíteni kell a humanitárius vízumok megadásának, a családok egyesítésének eljárását. Az újonnan érkezőknek megfelelő és emberhez méltó elhelyezést kell felajánlani, biztosítani kell hitük és vallásuk gyakorlásának szabadságát, és segíteni beolvadásukat”.

A pápa jó szándéka vitathatatlan, de mintha nem akarna szembenézni az elkerülhetetlen következményekkel: ha Európában többségbe kerülnek a muzulmánok, az automatikusan a keresztény gyökerű, fehér, nyugati civilizáció végét jelenti.

Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a megosztott Európa egy részének ez a fejlemény örömteli és elfogadható. Erről árulkodik az európai baloldali és liberális politikusok univerzalizmusa, individua­lizmusa, keresztény- és nemzetellenessége. Miközben Európa folyamatos terrorfenyegetettségben él, az EU parlamentjének volt elnöke, az iskolázatlan, karrierista Martin Schulz kijelenti: a migránsok többet érnek Európa számára, mint az arany. Hogyan mondhat egy politikus ekkora ostobaságot? Nem tudja, hogy a bevándorlók nagy része iskolázatlan, és egyetlen európai nyelvet sem beszél?

Valószínűleg helyesebb átfogalmazni a kérdést: miért és kiknek az érdekében tesz olyan kijelentést, aminek nyilvánvalóan nincs semmi valóságalapja. A válasz megfogalmazásában segítségünkre lehet az alábbi két idézet: „Európa nemcsak keresztény, de zsidó is, muzulmán is, laikus is. Sokszínű, tehát nem lehet azt mondani, hogy bármelyik értékrend egyeduralkodó lenne a kontinensen” (Népszava, 2012. március 20.). Miért akarja kétségbe vonni bárki, hogy Európában még ma is a keresztény értékrend a meghatározó?

De ez a mondatrész is figyelemre méltó: „az új Németország csak azért létezik, hogy garantálja Izrael és a zsidó nép létezését” (Say a Big „Thank You” to Martin Schulz, Haaretz.com, 2014. február 14.). Jó lenne tudni, hogy a ma élő németek hány százaléka osztja a bukott Schulz rendkívül primitív nézőpontját.

Európa népeinek előbb-utóbb be kell látniuk, hogy politikusaik egy része nem hajlandó a hellén-görög kultúra, a római jog és a keresztény értékrend által meghatározott létforma és kultúra megvédésére, mert ezt nem tartják megőrzendő értéknek. Ez magyarázza Európa múltjának a rendszeres meghamisítását.

Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi európai biztos eszmefuttatása önmagáért beszél: „Még ha igaz is lenne, hogy kontinensünkön létezik egy többségi lakosság, amely – mondjuk úgy – keresztény hagyományú vagy kultúrájú, Európa nem keresztény.

Nem hiszek Európa keresztény gyökereiben – vagy, ha úgy gondolják, beszélhetünk gyökerekről, de azt hiszem, Európa egységes és sokszínű. Nincs tökéletes azonosság az Európához csatlakozás és a keresztény hit között. Európának – és ezúttal a közösségi projektről beszélek – nem keresztény, hanem politikai gyökerei vannak. És amúgy nem, az európai zászlón látható 12 csillag nem Szűz Mária koronáját jelképezi. Azok, akik szüntelenül Európa keresztény gyökereinek kizárólagosságára hivatkoznak, gyakran azoknak a politikai áramlatoknak az örökösei, amelyek hajdanán egy zsidók nélküli Európát akartak, és most egy muzulmánok nélküli Európáról álmodoznak.”

A paranoiára utaló szöveg önmagáért beszél. Az EU kozmopolita vezetői azt sugallják Európa polgárainak, nincs jelentősége annak, hogy elődeik keresztények voltak, mert lehettek volna zsidók vagy muzulmánok is. A történelemhamisító állítások mögött meghúzódó politikai szándék egyértelmű: nemzeti és kulturális identitásában is megpróbálják elbizonytalanítani Európa népeit.

Az identitását vesztett lakosság már nem fog ragaszkodni nyelvéhez, kultúrájához, hitéhez, hazájához és szokásaihoz. A liberális Európa teljesen nyitott és befogadó lesz! A most zajló szellemi hidegháborúnak ez a valódi tétje.

Véssük emlékezetünkbe Henri Boulad jezsuita szerzetes figyelmeztetését: „Bár a pápa is befogadott menekülteket, és a plébániáknak is így kell tenniük, ti ne tegyétek! Mert a muzulmán, ha beköltözik valahová, onnan már soha többé nem akar távozni. Sőt előbb-utóbb a tulajdonos lesz a vendég.” De ez sajnos nem csak a muzulmánokra igaz. A történelem nem ért véget: Mianmarban buddhisták gyilkolják a muzulmánokat. A jövő sötét és kifürkészhetetlen. Így megy ez évezredek óta.

A szerző politológus

Magyar Idők – Tóth Gy. László

 

Címkék: , , , , , , , , ,






Back to Top ↑