Gazdaság

2015. 03. 17.

A valutaháború fokozódik



A világtörténelem megtanított minket arra, hogy minden birodalom történetében a hosszan tartó növekedés időszakát egy (történelmi mértékben) rövid ideig tartó stagnálás, majd a viszonylag gyors összeomlás követi.

Idén eddig 23 ország jegybankja csökkentette az irányadó kamatlábat.

Mi az összefüggés a két mondat között?

A világ jegybankjai egymást túllicitálva vezetik be az ultra-laza monetáris politikai lépéseket, mindezt azért, hogy beindítsák az inflációt és a valuta-leértékelődéssel segítsék országuk exportját.

Japánban jelenleg minden egyes kibocsátott államkötvényt a japán jegybank vásárol fel (!!!). Mert alig akad rá vevő, és már jelenleg is az adóbevételek 43%-át költik kamatokra! Mindezt úgy, hogy a kötvények után fizetendő kamat 0% közelében van, tehát ha megugrana akár 1%-ra is, az azonnali államcsődöt jelentene. Nem mondok talán újdonságot azzal, hogy Japán mellett az Egyesült Államok is hasonló problémákkal küzd. Egyszerűen nem engedhetik meg, hogy felfelé menjenek a kamatlábak.

Egy normális kapitalista gazdaságban, például a 2008 előtti időkben a gazdasági fundamentumok – infláció, munkanélküliség, GDP – mozgatták az árfolyamokat, de az a világ már véget ért. Megölte a folyamatos pénznyomtatás és az ultra-laza monetáris politika.

A jegybankok lépései nemcsak a piaci volatilitást növelik, hanem végeredményben nemzetközi konfliktusoknak és Lehman-szerű (vagy annál súlyosabb) összeomlásoknak ágyaznak meg.

Ilyen mértékű valutaháború utoljára a 30-as években, a Nagy Gazdasági Világválság idején folyt le. Ha az emberiség tanulna a történelemből, tudhatnánk, hogy a valuta-leértékelődések kioltották egymást, így egyik ország sem profitált a leértékelődésből, de az átváltási árfolyamok ingadozása negatívan érintette a globális kereskedelmet, ezzel végeredményben ártott a nemzetállamok gazdaságainak.

És tudjuk, hogy a Nagy Gazdasági Világválságból való kiutat a második világháború jelentette.

Jelenleg is hasonló folyamatok játszódnak le a világgazdaságban. A nemzetközi kereskedelem mértéke történelmi mélységekbe süllyedt. A tengeri utakon lefolytatott kereskedést mérő Baltic Dry Index soha nem volt még ilyen alacsony szinten.

A magas devizapiaci volatilitás miatt a vállalatoknak sokkal vonzóbbá válnak az otthoni piacok, és elbátortalanodnak a külföldi befektetésektől.

Brüsszel, bár sokáig ódzkodott a mennyiségi lazítás (vagyis a pénznyomtatás) bevezetésétől – elsősorban német nyomásra – januárban elindította a maga mennyiségi lazítóprogramját. Eljutottunk egy olyan világba, ahol nem az előállított termékekkel próbálják meghatározni az exportot, hanem a pénznyomtatás gyorsaságával. A történelem tanúsága szerint az ilyen helyzetek mindig a konfliktusok elmélyüléséhez vezetnek.

Eközben Dániában eljutottak arra a szintre, hogy a hitelfelvevőknek fizetnek kamatot, és kamatot fizettetnek azokkal, akik letétbe helyezik a pénzüket a bankokban. Ez a gyakorlat egyre általánosabb lesz világszerte. Az államkötvények között is egyre gyakrabban fordul elő negatív kamatot fizető.

A legfontosabb kérdés azonban továbbra is a dollár szerepét illeti. A dollár nagyon megerősödött az utóbbi hónapokban, részben azért, mert a Fed elállt a további pénznyomtatástól, és a piaci vélemények szerint júniusra megtörténhet az első kamatemelés. Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, mert mint fentebb említettem, magasabb kamatszintek mellett nem fogják tudni finanszírozni az államadósságukat.

A nagy hadszíntér azonban a dollár és a jüan között játszódik le. A dollár 2001 óta 10%-ot veszített tartalékvalutai pozíciójából: 2001-ben még 72% volt az elterjedtsége, manapság már csak 62%. A jüannak még elég sokat kell bepótolnia, de a kínaiak aktívan dolgoznak ezen. Ahogy ez a reklámtábla is mutatja, ami ráadásul nem Kínában, hanem Thaiföldön lett kiállítva.

 kína

Végül egy lista a jegybankokról, amelyek eddig a 2015-ös évben kamatcsökkentést hajtottak végre:

  1. Jan. 1. Üzbegisztán
  2. Jan. 7.- Feb. 4 Románia
  3. Jan. 15. Svájc
  4. Jan. 15. Egyiptom
  5. Jan. 16. Peru
  6. Jan. 20. Törökország
  7. Jan. 21. Kanada
  8. Jan. 22. Európai Központi Bank
  9. Jan. 24. Paksiztán
  10. Jan. 28. Szingapúr
  11. Jan. 28. Albánia
  12. Jan. 30. Oroszország
  13. Feb. 3. Ausztrália
  14. Feb. 4.-28. Kína
  15. Jan. 19.-22.-9.-Feb. 5. Dánia
  16. Feb. 13 Svédország
  17. Feb. 1. Indonézia
  18. Feb. 18. Botswana
  19. Feb. 23. Izrael
  20. Márc. 1. Kína
  21. Jan. 15.- Márc. 3. India
  22. Márc. 4. Lengyelország
  23. Márc. 11. Thaiföld

Orientalista.hu – Jack Fall (Forrás: BloombergEconomistZeroHedge)

 

Címkék: ,






Back to Top ↑