Afrikában orvosolnák a bajt
2017. 11. 28.
MACRON DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVÁBA KEZD, TAJANI „MARSHALL-TERVET” EMLEGET
Emmanuel Macron négynapos afrikai körutat kezdett azzal a nem titkolt céllal, hogy alapjaiban változtassa meg Párizs Afrika-politikáját. A francia államfő mellett az Európai Unió is a fekete kontinens megsegítésén fáradozik, ám szakértők szerint továbbra sem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy elébe menjen az afrikai népességrobbanásnak.
Emmanuel Macron alig több mint fél éve tölti be az államfői pozíciót Franciaországban, de a párizsi Afrika-politika a rövid időszak ellenére is bővelkedik fordulatokban. Meglehetősen nagy visszhangra lelt, amikor az elnök a nyári G20-találkozón a fekete kontinens civilizációs problémájáról beszélt, és kifejtette: olyan országokról van szó, ahol a nők hét-nyolc gyereket szülnek, így lehetséges eurómilliárdos befektetésekről dönteni, de azok biztosan nem fognak stabilitást teremteni a térségben. Bár akkor még nem sejthettük, Macron nyers szavai egy újfajta francia Afrika-politikát alapoztak meg, amely az udvariaskodás helyett a realitásra helyezi a hangsúlyt.
„A francia elnök nyilvánvalóan ki akarja javítani a hibákat, és próbál elhatárolódni elődei politikájától” – véli a Deutsche Welle hírügynökség, hozzátéve: Macron a megújult afrikai kapcsolatrendszer érdekében a kontinensről származó üzletemberekkel és szakértőkkel vette körbe magát. A tanácsadók a tegnap kezdődött Afrika-körútra is felkészítették Franciaország első emberét, nehogy a G20-csúcson bekövetkezett baki megismétlődhessen.
Macronnak a négynapos, Burkina Fasót, Elefántcsontpartot és Ghánát érintő látogatásán nem csak a szavakkal gyűlhet meg a baja: sajtóforrások szerint az egykori francia gyarmaton, Burkina Fasóban például tüntetésekkel készülnek az érkezésére. Pedig az európai lapok szerint az elnök jól felépített és megfontolt stratégiával készült, éppen ezért a sármoffenzívát az ouagadougoui egyetemen, nyolcszáz helyi diák jelenlétében kezdi meg, és az sem véletlen, hogy beszéde az afrikai kontinensen rejlő álláslehetőségek körül forog majd.
„Ahhoz, hogy a fiatalok jelenthessék a jövőt, és végbemenjen Afrika átalakulása, munka- és álláslehetőségeket kell számukra teremteni” – idézi a Deutsche Welle a párizsi Sorbonne egyetem egyik afrikai származású kutatóját. A gond csupán annyi, hogy Európa többi államához hasonlóan Franciaország is gyakran a diktatórikus eszközöket alkalmazó, évtizedek óta hatalmon lévő afrikai vezetőkkel van összeköttetésben, elsődlegesen velük tartja fenn a kapcsolatot.
Itt zárul be az ördögi kör, ugyanis épp azokról a teljhatalmú államfőkről beszélünk, akik elidegenítik és elvándorlásra késztetik a népes afrikai fiatalságot. A számok magukért beszélnek: a jelenlegi termékenységi ráták mellett a szubszaharai térség lakosainak a száma 2050-re meghaladja a kétmilliárdot, így a jövőkép hiánya valóban afrikaiak millióit késztetheti elindulásra.
Természetesen nemcsak Franciaország érdeke az újabb tömeges bevándorlási hullám megakadályozása, így a héten megrendezésre kerülő, az Európai Unió és az Afrika Unió közötti csúcstalálkozónak is a fekete kontinens felzárkóztatása és a valóban hatékony, stratégiai jelentőségű kapcsolatok kialakítása a célja. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az EU nem migrációs konferenciaként kezeli az elefántcsontparti egyeztetést.
„Természetesen a migráció kérdése is része a kapcsolatrendszernek, de nem erről szól a mostani találkozó” – írja a Financial Times egy uniós forrására hivatkozva. A gazdasági lap azt is tudni véli, hogy Brüsszelben meglehetősen szkeptikusan tekintenek az Európai Parlament elnöke által meghirdetett, „Afrikának szóló Marshall-tervre”. Antonio Tajani az EU 2020–2026-os költségvetéséből 40 milliárd eurót fordítana az afrikai kontinens gazdasági és szociális fejlődésére. – A figyelemfelkeltés működik, ugyanakkor egy ekkora volumenű stratégia kivitelezése jelenleg nem lehetséges – véli egy EU-diplomata, utalva a kihívás összetettségére, köztük a leküzdendő távolságokra.
Mindenesetre árulkodó, hogy Emmanuel Macron sem feltétlen elkötelezettje az Afrikára szabott Marshall-tervnek, és a fent idézett, hamburgi G20-csúcson épp emiatt került bajba. Az említett „civilizációs probléma” kapcsán a francia elnök valójában Afrika bukott államaira, illetve a demográfiai helyzet és a demokratikus átmenet kihívásaira utalt, azonban a kritikusok szerint ez sem magyarázat, hiszen Macront nem a probléma okairól, hanem a lehetséges megoldásokról kérdezték. A francia elnök afrikai körútja megkésve bár, de erre teremt lehetőséget.
Magyar Idők – Judi Tamara
Izrael szisztematikusan, kocsiról kocsira támadta egy segélyszervezet munkatársait →
A gázai keresztények keresztutat járnak →
Teljesen elvesztette értékét a török líra, csúcson az infláció →
