2016. 12. 17.
Aleppoban nincs karácsony
2016. 12. 17.
A Caritas Internationalis december 16-án felhívást tett közzé annak érdekében, hogy azonnal vessenek véget a szíriai konfliktusnak, védjék meg a civil lakosság életét, és tegyék lehetővé, hogy a humanitárius segélyek eljussanak a rászorulókhoz.
December 15-én, csütörtökön, miután a szíriai kormány ismét átvette az uralmat Aleppó felett, a késő esti órákig mintegy háromezer civilt és néhány sebesültet tudtak kijuttatni az észak-szíriai városból. A mai, december 16-ai hírek már arról szólnak, hogy leállították a civilek kimenekítését Kelet-Aleppóból.
A 21. század második évtizedére a szíriai háború őrült borzalma és Aleppo pusztulása nyomta rá bélyegét. A Szíriai Arab Hadsereg több mint 200 000 embert mentett ki és közel 5 hónapja hét humanitárius folyósót alakított ki a körbezárt városrészen, hogy a civilek elmenekülhessenek. Ezeket viszont az iszlamisták aláaknázták és mesterlövészek vadásztak a menekülő asszonyokra és gyerekekre.
A hónapok óta tartó humanitárus katasztrófa még súlyosabb lett a napokban, az interneten láthattuk, olvashattuk a lakosok segélykiáltását, kétségbeesett Twitter-üzeneteit. Megrendítő képeket látunk azokról, akik a napokban végre elindulhattak a romokban heverő, kiürítés előtt álló városból.
III. Gergely Laham, Antióchia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem görög melkita pátriárkája is azt kéri a humanitárius szervezetektől, segítsenek enyhíteni az aleppói nép szenvedését.
Luis Antonio Tagle bíboros, a Caritas Internationalis elnöke karácsonyi üzenetében így fogalmaz: „Úgy tűnik, Szíriában mindig tél van, és soha nincs karácsony. Öt éve szenved a lakosság a háború kegyetlen viharaitól. Emberek milliói maradtak otthon nélkül, és akiknek van hol lakniuk, azoknál sincs fűtés, elektromos áram. A Caritas személyzete is a bútorait kezdi eltüzelni, hogy befűtsön… A még működő iskolákban nincs már tüzelőanyag, a gyerekek takarókba burkolózva ülnek a padokban.”
A Caritas Internationalis nemzetközi segélyszervezet számára jelenleg Szíria az a hely, ahol a legsúlyosabb a szükséghelyzet: 13 és fél millió embernek van szüksége ellátásra, 6 és fél millió országon belüli menekültnek kell segíteni.
Andrea Riccardi egyháztörténész néhány napja ismét felhívást tett közzé a városban rekedt lakosok védelmében, ebből idézünk: „Aki győz, halált hordozó gazdája lehet a romoknak. Mindenkinek végtelen nagy adóssága lesz a történelem felé.
Nem akarták megmenteni Aleppot, ezt a szimbolikus jelentőségű várost: a tolerancia helyét. Több mint 300 ezer keresztény élt itt az 1 millió 900 ezer lakos között, akiknek nagy része muszlim, főként szunniták, de vannak köztük drúzok, iszmaeliták és alaviták is. Mára egyetlen vallási és etnikai kisebbség sem maradt meg a városban ami annak köszönhető, hogy az iszlamista fegyveresek kivégezték vagy elüldözték azokat akik más egyházhoz vagy valláshoz tartoznak. Szíria legnagyobb egy tömben élő keresztény közössége lehet, hogy végérvényesen.
A nagy Omajjad-mecset mellett volt itt számos templom, különféle felekezetek templomai. A jövő felé nyitott város volt, Szíria legdinamikusabb városa. Mindez már nincs többé. Ami maradt, az az ott maradottak kitartó túlélési vágya, de mindenki lelkére – a gyerekektől kezdve – rányomta bélyegét a borzalom, a halál élménye. Sokan elhagyták a várost. Mások kitartottak.
Őrültség, radikalizmus és a vérengzés gyakran keverednek egymással a nyugat által támogatott mérsékeltnek nevezett iszalmista fegyveresek döntéseiben, viselkedésében. A sok halott hozzászoktatott a határtalan erőszak alkalmazásához.
Orientalista.hu – Zenobia (Magyar Kurír, Zenit.org, Andreariccardi.it nyomán)