2024. 11. 01.
Ali Hámenei: Teherán és szövetségesei soha nem hátrálnak meg az Izrael elleni háborúban
2024. 11. 01.
Ali Hámenei néhány nappal ezelőtti teheráni beszéde volt az első azóta, hogy Irán megindította második közvetlen támadását Izrael ellen, de azóta is, hogy a Hezbollah harcosai és az izraeli csapatok között a kölcsönös drón- és rakétatámadások nyílt háborúba torkolltak.
Közel egy évvel azután, hogy a nemzetközileg is terrorszervezetnek tartott palesztin Hamász történelme leghalálosabb támadását indította Izrael ellen, Tel-Aviv bejelentette, hogy a libanoni határ védelmére helyezi a hangsúlyt. Izrael egyértelmű célja a Hezbollah által egy éven át tartó, határokon átnyúló rakétatámadások miatt elmenekült 60 000 izraeli otthonaikba való visszatelepítése.
Hámenei a sorozatos izraeli csapásokra reagált
Izrael egy sor Hezbollah-parancsnokot likvidált az utóbbi időszakban, és az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb akciójában végeztek a csoport vezetőjével, Haszan Naszrallahhal. Irán legfőbb vezetője, Ali Hámenei szerint
az arrogánsok és zsarnokok politikája a muszlimok közötti viszály szításán alapul, mivel az iszlám nemzet ellensége az országonként eltérő módszerek ellenére ugyanaz.
Hozzátette, hogy „minden népnek joga van megvédeni földjét és szuverenitását a megszállókkal és bitorlókkal szemben”.
Hámenei az ellenállás zászlajának és az elnyomottak bátor védelmezőjének nevezte a Hezbollah néhai vezetőjét, akit Izrael egy szeptemberi rajtaütés során meggyilkolt, megjegyezve, hogy „a gyáva ellenség nem tudott hatékony csapást mérni az ellenállási csoportok struktúráira, és a gyilkosság és a pusztítás politikájához folyamodott”. Irán legfelsőbb vezetője a többezres tömeg előtt beszélve azt mondta:
A térség ellenállói nem hátrálnak meg, és győzni fognak.
Mindeközben Izrael a megtorlást mérlegeli Irán legutóbbi, október eleji rakétatámadásáért, amely Teherán szerint bosszú volt Naszrallah és más vezetők megöléséért. A perzsa állam vezetője kijelentette, hogy katonailag reagálni fognak abban az esetben, ha Izrael ellentámadásba lendül. Az eszkaláció miatt a libanoni emberek attól tartanak, hogy nem lesz gyors vége az országukat elárasztó erőszaknak.
Milíciák a Közel-Keleten
Irán régóta jelentős befolyást gyakorol a Közel-Kelet politikai és katonai folyamataira, különösen azáltal, hogy különböző milíciákat támogat a régióban. Ezek a fegyveres csoportok lehetőséget biztosítanak arra, hogy Teherán közvetett módon vegyen részt a regionális konfliktusokban, anélkül, hogy közvetlenül szembenézne az ellenséges hatalmakkal. Viszont érdemes megemlíteni, hogy e szervezetek szerepe rendkívül összetett, mert amellett, hogy sokan veszélyesnek ítélik őket a Közel-Kelet stabilitására nézve, egyúttal sok helyen (pl. Libanon) szociális szerepet is betöltenek, például oktatási intézményeket, egészségügyi ellátást, infrastrukturális fejlesztéseket és humanitárius segélyeket biztosítanak. Továbbá több helyen a terrorszervezetek ellen is küzdenek (pl. Irak), ami miatt megítélésük bizonyos körökben rendkívül pozitív. Ezek az intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy megerősödjön helyi támogatottságuk és legitimációjuk.
A legismertebb ilyen szervezet a libanoni Hezbollah, amely az 1980-as évek elején alakult, és azóta az egyik legmeghatározóbb erővé vált Libanon politikai és katonai színterén. Az iráni Forradalmi Gárda szoros együttműködésben áll a Hezbollahhal, és ez utóbbi jelentős támogatást kap Iránból pénzügyi, katonai és hírszerzési téren is.
Irán más közel-keleti országokban is jelen van. Szíriában az Aszad-rezsim támogatására különböző síita milíciákat mozgósított, köztük a libanoni Hezbollah mellett afgán, pakisztáni és iraki síita harcosokat is. Ezek a csoportok segítettek a szíriai elnök hatalmának megszilárdításában a polgárháború alatt, és továbbra is fontos szerepet játszanak a szíriai konfliktusban. Az iráni támogatás révén e csoportok jelentős fegyverarzenálhoz jutottak, és gyakran közvetlenül Iránból kapnak kiképzést és logisztikai támogatást.
Emellett az iráni befolyás különösen megerősödött Irakban, mióta az amerikai invázió 2003-ban megbuktatta Szaddám Huszein rezsimjét. Ezt követően számos iráni támogatású milícia jött létre, amelyek közül a legismertebb az ún. Népi Mozgósítási Erők. Ezek a csoportok sokat tettek az Iszlám Állam terrorszervezet felszámolására szervezett harcokban, aminek köszönhetően jelentős politikai befolyásra tettek szert, és az iraki kormány intézményeiben is jelen vannak.
Továbbá Jemenben a húszi felkelők szintén fontos szereplők. Katonai támogatást kapnak Teherántól, különösen rakéták és drónok formájában. Bár Irán hivatalosan tagadja, hogy fegyverszállítmányokat küldene a húsziknak, a nemzetközi közösség és a térségbeli ellenfelek széles körben úgy vélik, hogy a perzsa állam aktívan részt vesz a jemeni konfliktus alakításában. Befolyásuk révén a húszik képessé váltak precíziós rakéták és drónok bevetésére, amelyeket többször is használtak szaúdi célpontok, különösen olajlétesítmények ellen. Ezek a támadások jelentős gazdasági károkat okoztak, és fokozták a térségben a bizonytalanságot.
A milíciahálózat kiépítésének egy talán meglepő helyszíne Bahrein, ahol a többségi síita lakosság hosszú ideje elégedetlen a szunnita kisebbség által uralt kormánnyal. Noha Bahreinben nincsenek olyan méretű fegyveres csoportok, mint Irakban vagy Szíriában, Irán támogatása révén helyi síita szervezetek időnként megpróbálják aláásni a bahreini vezetést. Ezek a kísérletek ugyanakkor többnyire kudarcot vallottak a szaúdi és nyugati támogatással működő bahreini biztonsági erők szigorú fellépése miatt.
Az említett csoportok gyakran vallási ideológiára alapozzák tevékenységüket, különösen a síita iszlám tanításaira. A perzsa ország felhasználja a vallási kötődést, hogy a síita közösségeket maga mellé állítsa, és megerősítse regionális befolyását. Ugyanakkor ezek a milíciák amellett, hogy Irán érdekeit szolgálják, gyakran saját politikai célokkal is bírnak. Ennek következtében a perzsa állam támogatása kétélű fegyver: bár növeli Irán befolyását, ezek a csoportok néha önálló érdekek mentén is cselekszenek, ami bonyolítja Teherán helyzetét.
Izrael hozzáállása a síita félholdhoz
A „síita félhold” kifejezés a Közel-Kelet azon térségeire vonatkozik, ahol jelentős síita muszlim közösségek élnek, és ahol Teheránnak közvetlen vagy közvetett befolyása van. Ez a félhold Bahreinen és Iránon keresztül áthalad Szírián, Irakon és Libanonon, és eléri a Földközi-tengert. A síita félhold nemcsak földrajzi, hanem geopolitikai fogalom is, amely Irán regionális befolyását és hatalmát jelképezi. Azok a csoportok, amelyek ebben a félholdban tevékenykednek, különböző mértékben függnek Teherántól, de közös vonásuk, hogy Irán geopolitikai érdekeit szolgálják a szunnita hatalmak és Izrael ellenében.
Izrael számára a síita félhold közvetlen és növekvő fenyegetést jelent. Az izraeli katonai stratégia részeként a zsidó állam az elmúlt években rendszeres légicsapásokat hajtott végre Szíriában és Libanonban, hogy megakadályozza az iráni fegyverszállítmányok célba érkezését és a milíciák megerősödését. Ezek a támadások gyakran irányultak katonai létesítmények vagy a milíciák bázisai ellen.
Izrael számára tehát a síita félhold nem egy távoli geopolitikai kihívás, hanem sokkal inkább egy közvetlen katonai fenyegetés. A különféle félkatonai szervezetek és a Hezbollah megerősödése komoly biztonsági kockázatot jelent, ezért Izrael aktívan igyekszik csökkenteni Irán befolyását a régióban. Ennek része a diplomáciai lépések mellett a katonai eszközök alkalmazása is, beleértve a légicsapásokat, a hírszerzési műveleteket és a szövetségek kiépítését más regionális hatalmakkal.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ és az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója.