Történelem

2017. 03. 28.

Amikor a Szentföld megsegítésére vonultunk



800 év hatalmas idő a történelemben ilyen távlatban birodalmak buknak el és népek tűnnek el nyomtalanul. Ami maradandó az épített örökség és az uralkodók nagy tettei. Közép-Európából csak a magyar király vezetett keresztes hadjáratot uralkodóként.

András vezette V. keresztes hadjárat emlékkonferenciáján jártunk az ELTE bölcsészkarán.

A megnyitóban elhangzott, hogy nagy öröm, hogy egy kerek középkori évfordulóról van megemlékezés, ami sajnos jelenleg kívül esik a történelmi köztudaton.

Az, hogy mi kerül a köztudatba az a korabeli forrásokon is múlik ezért volt érdekes az első előadás, amit Körmendi Tamás docens tartott II. András keresztes hadjáratának kortárs forrásairól.

„Semmi dicséreteset sem műveltek” idézte Andrea Dandolo velencei krónikás kemény véleményét a magyar keresztes hadjáratról. Hozzátéve, hogy II. András Velencétől bérelt gályákkal érkezett a Szentföldre és a kedves krónikás a XIV. században alkotott, amikor Nagy Lajos király több vereséget mért a velenceiekre Dalmáciában. Az ötödik keresztes hadjárat ténye 42 középkori forrásban jelent meg ebből viszont csak tizenegy keletkezett a XIII. században. Közülük emelkedik ki Jacques de Vitry aki személyesen is részt vett a keresztes hadjárat vezetésében, ahogy be is számolt az első haditanácsról is ahol, mint pápai küldött tanácskozott a hadjárat vezetőivel. Jeruzsálemi történet című művében le is írja a hadjárat eseményeit majd közvetlenül a hadjárat után következő Damietta ostromát 1218-ban, amiben részt vettek magyar segédcsapatok is. Damietta ostroma azért volt fontos esemény, mert ez a vár a Nílus-deltájában helyezkedik el mintegy Kairó kulcsaként.

András királyt nem kedvelte, személyét rossz színben tüntette fel, mert három hónap után elhagyta a Szentföldet. A krónikás azt elhallgatta, hogy szinte mindegyik uralkodó ennyi időt töltött a Közel-Keleten annak a korabeli európai ember számára veszélyes klímája miatt.

A másik fontos kortárs krónikás Paderborni Olivér volt, aki 1217-ben szintén a helyszínen tartózkodott. Dímjáti történet címen írta meg tapasztalatait, amit az 1218 és 1225 közötti közel-keleti történésekről szerzett. Levélformátumú jelentések stílusában írt művéhez felhasználta Vitry írásait. Érdekes tanulmányozni a közép-európai kortársak műveit, de ott sem találunk használható új információkat mondta. A korabeli stájer krónikák könnyedén elintézik az ügyet: „VI. Lipót (osztrák herceg) és II. András elmentek a Szentföldre seregeikkel majd egy évre rá visszajöttek”.

Arra sem térnek ki, hogy visszafelé nem együtt jöttek a magyar és osztrák seregek, és az osztrák herceg visszatérése után megtámadta a magyar határvidéket még a magyar király haza érkezése előtt. A thüringiai német források (Szent Erzsébet, II. András lánya oda került) sem említenek részleteket. A XIV. századi krónika kompozíció (Képes Krónika) sem említ konkrét hadisikereket csak azt, hogy „II. András dicsőséges győztes lett”.

Megjelenik a hadjárat hitbéli motívuma és a szent ereklyék gyűjtése valamint a különböző keresztény templomok, erődítmények javára való adományozás, a megmaradás támogatása.

A korabeli egyiptomi kopt keresztények 160 hajóról, 4000 lovagról és 9000 gyalogosról írtak a keresztes hadjárat résztvevőiként, ahogy keleten szokás „franknak” nevezve őket.

A hadjárat résztvevői között a magyar alakulatok mellett osztrák, ciprusi, német lovagrendi és szentföldi csapatok vettek részt.

Érdekes kérdés, ha politikai szempontból akarjuk értékelni II. András hadjáratát, a XIII. század eleje ugyanis eléggé zavaros volt Nyugat-Európában.

A német-római császár és a pápa politikai és katonai harcban állt egymással, a francia király délen az albigens eretnekekkel állt háborúban. Ebben a helyzetben állt a magyar király a pápa által kibontott keresztes lobogó alá.

Veszprémy László a Hadtörténeti Múzeum igazgatója a modernkori forrásokat ismertette.

2006-ban megjelent egy tanulmánykötet Magyarország és a keresztes hadjáratok címmel.

Nagy-Britanniában Crusades címmel folyóirat jelenik meg a keresztes hadjáratok témakörében. Az ötödik keresztes hadjáratról nincs annyi modernkori munka, mint az első keresztes hadjáratról, ami a „sztár” a témában.

Érdekességként említette a Haarlem városában a XIII. században íródott Fríz krónikát, ami a haarlemi hajósok világraszóló bár a kései utókor szerint meg nem történt haditettét örökítette meg. Damietta 1219-ben elesett a keresztesek ostromától és a vár vívásához németalföldi hajók is érkeztek, az egyiküknek sikerült áttörnie a várat a tenger felől védő vasláncot, ami után a flotta be tudott törni a kikötőbe. A XVI. századi holland szabadságharc idején ezt az eseményt szívesen festették meg, a haarlemi városházán is több festmény és gobelin is van a témában. Történetileg nem sikerült megerősíteni az eseményt.

A keresztes hadjárat idején keletkezett szír források szerint a helyi keresztények óvatosan fogadták a kereszteseket, de atrocitás nem történt.

Andrásról feljegyezték, hogy Akko városa melletti harcok idején két sebesült katonáját a helyiekre bízta, akik viszont nem tudták a muszlimoktól megvédeni őket.

A király csapatokat küldött a tettesek után, akiket példásan megbüntetett.

Dr. Bácsatyai Dániel II. András külpolitikáját elemezte az 1210-es évek elején.

Megállapította, hogy II. Ince pápa hosszas előkészítés után fogott bele a hadjáratba, a IV. lateráni egyetemes zsinat után kívánta indítani megfelelő előkészítés után.

A zsinaton résztvevő magyar püspökök is feltöltődtek a keresztes gondolattal.

A pápa II. Andrásra számított, hogy apja III. Béla keresztes fogadalmát végrehajtja, a magyar király ez alól nem is akart kibújni.

Az este legjobban várt előadója Major Balázs régész a magyar régészet szíriai eredményeiről számolt be. A magyar keresztes hadjárat útjába esett várak közül Margat várán dolgozik  a Pázmány régész csapata, 19 terepmunka szezon óta. Az egyedüli külföldi részcsapat most Szíriában 18-an vannak felük egyetemista.

A magyar csapat az UNESCO megbízásából 2016-ban megkapta Krak des Chevaliers kápolnájának feltárását, a várat nem rég foglalták vissza a kormánycsapatok az ún. „demokratikus erőktől” akik jelentős károkat okoztak benne.

A „demokraták” aláaknázták a vár belső területét és a belső udvar egy részét felrobbantották.

A vár melletti teljesen keresztény település lakosságát a dzsihadisták terrorizálták, gyilkolták.

A vár freskóit már 2008-ban magyar régészek kutatták.

Margat vára 1202-ben átesett egy jelentős földrengésen ami után újjá kellett építeni.

András 1217 végén vagy 1218 elején járt a várban amikor Antiochia felöl érkezett kíséretével. A vár ekkor már a johanniták, a betegápoló lovagrend kezében volt.

A magyar király néhány hetet töltött a várban és adományokat tett a templom és a lovagrend részére. Margat 1244-1250 körül éli virágkorát mielőtt az egyiptomi mamelukok kezére kerül.

A korszak egyik legkorszerűbb vára volt a térségben, a johanniták a környékbeli és libanoni cukornád ültetvényeik jövedelméből bőségesen költöttek rá.

A vár egy sziklatetőre épült 360 méter magasságban alatta Banijasz (római korban Valéria), városa terült el már a középkorban is.

A kápolnája Keresztelő Szent János életéből vett jelenetekkel (csodái, lefejezése) volt gazdagon díszítve. A Szentföld legnagyobb keresztes freskója díszítette a templom hajóját.

A belső kapusorok feletti rezidencia a magyar adományból épült. A teljes teremsort feltárták Margatban.  A belső alagsor (szuburbium) feltárása még folyamatban van.

Figyelemre méltó a vár vízellátórendszere, amiben az ivóvizet elkülönítik a szennyvíztől, ami a johanniták saját találmánya. Érdekes, hogy a várhegy alatti város egyik egykori sarokházának romjai alatt csodálatos tálak és edények cserepeit találták meg.

A XIII. századi háztartás tál és edény gazdagságát csak kétszáz évvel később érték el Nyugat-Európában.

Bár semmi közük nincs egymáshoz, de Margat vára nagyon hasonlít Esztergomra jelentette ki. Bizonyítékul a hegyen fekvő belső várat, a belső vár kápolnáját és a lakóterem elhelyezkedését hozta fel párhuzamba állítva Esztergom belső várával.

2017-ben remélhetőleg alkalom nyílik a Szentföldön megörökíteni a magyar keresztes hadjárat emlékét remélte.

Előadása végén megjegyezte, hogy maga II. András sírja sincsen meg, hiszen a koporsóját feltételezhetően rejtő katedrális romjaira csak 2013-ban leltek Erdélyben, a Temesvár melletti Egresen. A feltárást 2016-ban kezdték és reméli, hogy egy-két éven belül sikerrel járnak.

Hogyan emlékezzünk a magyar keresztes hadjáratra?

Vetődhet fel a kérdés, hiszen ez nem a nagy csaták és hódítások hadjárata volt.

Ami egyedülálló, hogy a magyar seregek tengeren érkeztek és szárazföldön, Égei-tengeri átkeléssel tértek vissza Magyarországra. Egyetlen keresztes had sem tért vissza „gyalog” Európába. A több nemzetiségű, de egy célú haderő nem nyert csatákat, de felvonult és megerősítette hitében a szentföldi keresztényeket. Az egyiptomi szultán nem indított támadást ellenük inkább az ekkor uralma alatt álló Damaszkuszt féltette tőlük.

Megmaradni és kiállni a keresztény értékek mellett ez lehet a keresztes örökség.

Címkék: , , , , , , ,






Back to Top ↑