Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Kultúra

2015. 02. 20.

Arcképek a nyugati örmény költészet múltjából

2015. 02. 20.

Sorozatunk célja felhívni a figyelmet arra, hogy az újkori örmény irodalom anatóliai ágának tolmácsolása még olyan feladat, amely a magyar műfordítókra vár. Schütz Ödön professzor úr váratlan halála azért is volt fájdalmas veszteség, mert az ő gyűjteményének folytatása sem kerülhetett az olvasók kezébe. Bár nem tudjuk, hogy milyen munkái maradtak kéziratban, tőle már nem kaphatunk útjelző-táblát ebben a vonatkozásban.

Ghevont Álisán

Örmény katolikus pap, történész és költő (1820, Konstantinápoly – 1901, Velence) Apja Bedrosz Márkári Álisánján numizmatikus és régiséggyűjtő volt. Az ő régi pénzein látott ábrázolások keltették fel a kisfiú érdeklődését az örmény történelem iránt.

12 éves korában a velencei Szt. Lázár szigeti papi szemináriumba adták, ahol 4 évi tanulás után áthelyezték a „legfelső tanintézetbe”. Irodalmi próbálkozásait is itt kezdte.

1838-ban belépett a velencei mechitárista szerzetesek közé. Konstantinápolyba hazatérve 1840-ben pappá szentelték, majd Párizsban tűnik fel, mint a Murádján Kollégium dékánja. Ebben a tisztségében nagy pártfogója volt azoknak a törökországi, perzsiai, egyiptomi és oroszországi hallgatóknak, akik nem sokkal később magas kormányzati pozíciót töltöttek be vagy mint professzorok, újságírók illetve lelki vezetők szolgálták az örmény nemzetet.

1866-ban megkapta a Francia Akadémia becsületrendjét. Több tudományos társaság tiszteletbeli tagja volt.

1872-ben visszavonult a tudományos kutatáshoz és tevékenységhez, egyebek között a régészet, földrajz, mitológia, nyelvészet és költészet foglalkoztatták és sok könyvet, részben saját munkáit, részben fordításokat és értékes kéziratokat publikált. Hazaszeretete és tudása korának legnépszerűbb írói közé emelte. Talán leggondosabban kidolgozott könyve A szülőföld emlékei.

Hrázdán című költeményében így szólítja meg a hazai tájat:

„Ó Hrázdán, ó hazám folyója,

Ó partok, némán miért zokogtok?

Szomszédotok vagyok, nem ismertek?

Szívem titeket el sosem felejtett.

Csobogásotok elfeledtétek?

Miért borult gyászba kacagó arcotok?”

Igazi birodalma a költészet volt, még ha műveit többnyire prózában írta is. Klasszikus, mégis modern és népi nyelve teszik stílusát eredetivé és egyénivé. Műveit európai nyelvekre is lefordították. Kortársa, Ársák Csobánján – maga is tehetséges költő – írja róla: „Az ő éneke a legfenségesebb, leggazdagabb, legváltozatosabb és legéleterősebb abból, ami a modern időkben az örmény lírában elhangzott”. Néhány kritikusa szerint hazaszeretete háttérbe szorította tudományos objektivitását. Bájos eredetisége ellenére időnként Chateaubriand, Lamartine, Hugo, Goethe és Schiller befolyása alá került.

1885-ben a párizsi Örmény Hallgatók Társaságának felhívására foglalkozott az első modern örmény zászló tervezésével. Az első változat vízszintes trikolor volt, amely színeiben eltért a mostani trikolortól. Első színe, a vörös a húsvét első vasárnapjának jelképe, melyet vörös vasárnapnak neveznek, a húsvét zöld vasárnapját a zöld jelenítette meg, végül a fehéret önkényesen választotta harmadik színnek. Franciaországban tervezte a francia zászló mintájára azt a változatot, melyet ma a „nacionalista örmény zászlónak” neveznek. Ennek színei a vörös, zöld és kék, mert ezek a szivárvány színei, melyeket Noé látott, amikor partot ért az Ararát hegyén. Itt viszont a színek balról jobbra függőleges csíkokban követték egymást. Örményország történelme során aztán a mai változat kialakulásáig más-más zászlók voltak használatban.

Mögördics Besiktáslján

1829-ben született római katolikus örmény, aki a velencei mechitárista konventben nevelkedett és éveken át az örmény nyelv professzora volt Konstantinápolyban. Saját művein kívül más nyelvekből sok költeményt fordított örményre. Nem biztos, hogy elhangzott verse Victor Hugo Keleti költeményei egyikének adaptációja volna, vagy hogy Hugo, az örmény költészet nagy csodálója dolgozta volna át örményből. Ő sem volt hosszú életű, 1868-ban halt meg. Legnépszerűbb költeményének címe: Testvérek vagyunk.  Sírkövére is ennek refrénjét vésték: „Melyik szó lángol annyi szeretettel a csillagok alatt, mint a testvér neve?” Ismertebb versei még: Tavasz és Egy zejtuni fiatal halála.

Örményország vitéz fia

Egy sírkőnek támaszkodva

Állt a mélység felett,

Egy vitéz-arcú, szép ifjú,

Ki bánat rabja lett.

A föld alatt van most, aki  

akkor az égre tört.

Dombok s völgyek fia, milyen

Bánat, mely így gyötört?

Elég-e, ha csillapítják

A viharzó tenger

Sorjázó hullámai, mit

Nem enyhíthet ember ?

Óhajtod-e csillag-gyöngyös

Égbolt üdvözletét?

Hogy virágok, édes szellők

kacagjanak feléd?

Vagy sóvárgod-e a fenti

Világnak aranyát ? –

Hogy gyengéd anya vagy kedves

Csókjait szórja rád ?

Van-e gyógyír a bánatra, 

Mely szíveden tipor?

„Az én egyetlen óhajom:

fegyver és puskapor.”

Thovmász Hágopi Therzján

örmény költő és drámaíró (1840 – 1909, Isztambul). Görögül beszélő örmény apa és olasz anya gyermeke volt. Az elemi iskolát a helyi mechitáristáknál, a gimnáziumot a velencei Murát Ráfáel Intézetben végezte. 7 nyelvet tanult meg. Hazatérve Konstantinápolyban, egy külvárosában és a központi liceumban, nevezetesen a Nerszeszján és Nupár-Sáhnázárján iskolában tanított örményül és franciául. Kiváló pedagógusok és írók kerültek ki a keze alól. Stílusban és kifejezőeszközökben Besiktáslján példáját követte, aki szintén a klasszikus görög irodalom hatása alatt állt. Többször színpadra vitték Szántuchd című első történelmi tragédiáját. Ezt követte a Hriphszime és A szép József, egy bibliai történet a jó és az ördög konfliktusáról, aztán mások. Fontos drámák voltak ezek a maguk korában, mert az irodalmi nyelvet tökéletesítették és ébresztették a hazafias érzéseket.

Ő írta 1868-ban az első örmény opera, a II. Ársák szövegkönyvét örmény és olasz nyelven. A librettót ugyan 1871-ben kinyomtatták, de sem ő, sem Csukhádzsján, a zeneszerző színpadon soha nem látta. 1941-ben mutatták be először, a jereváni Szpendiárján Opera- és Balettszínházban volt a premier.

Görögből örményre fordította Anakreon dalait, francia nyelvtant és nyelvkönyvet is írt.

Nyelvi és esztétikai tökéletességre törekedett, de lírájában hiába keresünk mély érzelmeket, szenvedélyt és nyugtalanságot. Ez a klasszikus, statikus esztétikum adja A Chrágán Palota c. vers kezdő sorainak hangulatát. A szövegben szereplő Propontis a Márvány-tenger ókori neve:

Láttál oly épület-csodát, melynek fehér

árnyéka kék hullámon álmodik ?

Carrara küldte hozzá a márványt,

S Propontis a mélység titkait.

Összes versei is csak 1929-ben, Velencében, Csobánján előszavával jelentek meg.

Forrás: Agop Hacikyan: The Heritage of Armenian Literature from the 18-th century… Thovmas Therzian. Detroit, 2000

Forrás:Szovjet-örmény Lexikon

Bedrosz Turján

Híres örmény költő, színdarabíró és színész (1851, Isztambul – 1872), egy nagyon szegény családban született. Apja patkolókovács volt. Máig lelkes olvasótábor veszi körül azt az örökséget, amit ez a romantikus és érzékeny fiatalember hagyott maga után. Igazi hazafi volt, történelmi színdarabjait a nemzet szabadsága iránti sóvárgás sugalmazta. Iskolai tanára Hágop Báronján volt, a híres szatíraíró. Franciaországban nevelkedve jól ismerte Victor Hugot, Lamartinet és Musset-t, akik lírai és szentimentális minőségét hozta az örmény költészetbe. Spontán, ékesszóló szóképei és metafórái, poémainak természetes és művészi ragyogása kövezték ki útját, amelyen át a régi irodalmi stílusból ő teremtette meg a modern lírai hagyományt az örmény költészetben. Orosz, francia, angol, német és olasz nyelvre fordították verseit, de még ezek a fordítások is megérintik olvasóik lelkét.

Akárcsak majdnem-kortárs magyar kollégája, Petőfi, aktív színházi életet élt, ugyancsak apja rosszallása ellenére és nagy szerelme lett az örmény színház. Mégis döntő különbség közöttük, hogy ennek számára anyagi előnyei is voltak, amivel apját is sikerült jobb belátásra bírni, mert darabjaival hamar ismert és népszerű ember lett. A 60-as évek végén művei közül a következők címeit ismerjük: Fekete országok, Ártásesz a béke megőrzője, Az ársákidák hanyatlása, Áni, az örmény főváros elfoglalása. A páriák színháza c. drámája egy szerelmespár öngyilkosságában jeleníti meg a szociális igazságtalanságot és erkölcsi romlást. Ezek hírnevet szereztek neki, de már nem volt alkalma bonyolultabb színházi repertoár kibontakoztatására. Maradandó nyomot verseivel hagyott az irodalomtörténetben.

Rövid élete tudatában egyik versében panaszkodik, egy másikban megbocsátásért könyörög Mindenhatóhoz. Meg nem valósult álmai és szorongása hozzájárultak nemzete sorsáért érzett mély fájdalmához, írásaiból ez a bánat sugárzik. A kis tó c. verse arról szól, hogy véletlenül kihallgatta az áltata szeretett színésznő szavait, amint azt mondja róla: „Ó, őt? Ő reszket és sápadt, meg sem éri azokat a napokat!” Ami sajnos, be is teljesedett.

Írásai részben a Meghrö, Jephrad és Mamul c. folyóiratokban jelentek meg, részben halála után kerültek elő. 21 éves korában vele is tüdőbaj végzett.

Alábbi műve az 1871-es évszámot viseli és ugyanazzal a kérdéssel vívódik, mint Petőfi rapszódiája, az Egy gondolat bánt engemet. A színész-költő számára ugyancsak korán legördült az előre látott végzet  függönye:

Halálom 

Ha a sápadt halál-angyal

Szfinx-mosollyal lép elém,

s kilehelem bánatom és lelkem …

Tudjátok, hogy még élek én.

Ha a párnám mellett vézna

Halál-arcú gyertya felém,

fagyos sugarat szór majd,

Tudjátok, hogy még élek én.

Ha könnytől fénylő arcom rejti

rideg szemfedőbe a Rém,

S sötét koporsóba tesznek,

Tudjátok, hogy még élek én.

És ha gyász-kereplő hangzik,

S vigyorgásától megfagy a lélek, 

Lassanként ereszt a sírba,

Tudjátok, hogy mégis élek.

Ha rám tömjént s imát szórnak

Feketében, gyászos ének

Hangjainál, komor arccal,

Tudjátok, hogy én még  élek.

Ha sírhalmom hantjainál

Elhagynak a barátok,

Sírással és sóhajokkal,

Mégis élek, tudjátok.

De ha jeltelen lesz sírom

Valahol a földtekén,

És elhervad emlékem is,

Ó, akkor halok meg én. 

Orientalista.hu – Kistarcsa

Megosztom:

, ,




Back to Top ↑