Hungary Helps

2018. 11. 25.

Azbej Tristan: kötelességünk a segítségnyújtás



2018. november 24-25-én kétnapos konferenciát rendeztek Pécsen, ahol a keresztényüldözés elmúlt kétezer éves múltját tekintették át az előadók. Szakítva a politikai korrektséggel, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy napjainkban a vallásukért üldözött közösségek legnagyobb része keresztény.

Azbej Tristan államtitkár a konferencia elején köszöntőjében elmondta, hogy Magyarország számára nem tehertétel, hanem áldott feladat az üldözött keresztény közösségek támogatása. Elmondása szerint a józan segítségnyújtás elvét követve kell garantálni a Közel-keleti és afrikai emberek visszatérését a hazájukba, mert a közgondolkodással ellentétben többségük, amennyiben lehetséges lenne, a szülőföldjén maradna. Azbej Tristan rámutatott arra is, hogy az üldözött közösségeknek alapvetően három dologra van szüksége: a túlélésre, biztonságos élőhelyre és a megélhetés biztosítására.

Az államtitkár hozzátette, hogy az igazi megerősítést az jelenti, amikor ezek az üldözött keresztény közösségek tesznek tanúságot a hitükről és a kitartásukról.

A magyar kezdeményezéshez elsőként csatlakozott Lengyelország, aminek gyümölcse a Szíriai Homsz városában felépült szír-ortodox árvaház. Ezzel kapcsolatban az államtitkár beszélt arról is, hogy folyamatban van az egyeztetés egy V4-szintű együttműködés kialakításához, amelynek a célja a koordinált összefogás mellett a pozitív példa erősítése világszerte.

Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy a segítségnyújtás – amellett, hogy minden szenvedőt megillet és alapvető kötelességünk – “ritkán semleges és a szociális érzékenység részrehajló és elsősorban a saját csoportjaink (család, hitközösség és nemzet) felé irányul. Ez nem azért van mert másokat nem szeretnénk, hanem azért mert elsősorban a saját közösségünk iránt viselünk felelősséget”.

A Magyar Nemzeti Levéltár megyei főigazgató-helyettese előadásában felhívta a figyelmet a XX. századi elnyomásra, amelyet a kommunizmus eszméje teremtett meg a keleti blokk országaiban, köztük Magyarországon is. Ö. Kovács József a kommunizmus idején elhíresült Pócspetri per kapcsán elmondta, hogy a politikai vezetés szándékos “szómágiával” lépett fel a keresztény lakosság ellen, amelyet csak nagy nehézségek árán tudtak elhallgattatni, végérvényesen megtörni viszont minden aknamunka ellenére sem sikerült.

A marxista-leninista ideológia arra az állításra épít, hogy az ember csinálja a vallást, nem pedig a vallás az embert, tehát “a vallás a nép ópiuma” – világított rá Dr. Bánkuti Gábor, a PTE docense.

Ebben a hamis értelmezésben az ateizmus az ember egyik legfőbb célja, ami szöges ellentétben áll a keresztény életfelfogással, aminek következményeként a vallás minden formája üldözendő volt a kommunizmus ideje alatt. Bánkuti Gábor előadásában arról is beszélt, hogy bármennyire is igyekezett a államhatalom gyökerestül kiirtani a kereszténységet a társadalom rétegeiből, dokumentumokkal alátámasztható az, hogy a kommunista vezetés tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a magyar társadalom többséges vallásos beállítottságú maradt az erőszakos szovjetizálás után is. (Érdekességként érdemes hozzátenni, hogy ez nemcsak Magyarországon volt így. Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár lányát nagyszülei titokban megkeresztelték a főtitkár tudta nélkül – a szerk.)

A konferencia előadói olyan témákat is vizsgáltak kutatásaik során, amelyek a kereszténység kezdeti időszakától vizsgálja az üldöztetés formáit és annak az adott korban meglévő sajátosságait. Mindez azért is lehet kiemelten fontos, mert segítséget nyújthat a jövőre vonatkozó stratégiaalkotásban és az üldözött keresztények problémáinak kezelésében.

DB – S4C, kép: Ficsor Márton (Magyar Hírlap)

, , , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com