4500 éves, erődített város maradványaira bukkantak a szaúdi sivatag egyik oázisában
2024. 11. 05.
Közel 4500 éves, erődített város maradványait fedezték fel Szaúd-Arábia egyik oázisában, ami fényt deríthet arra, hogyan tértek át a nomád életmódról a városokba szervezett életre az Arab-félszigeten. Az ország északnyugati részén található, fallal körülvett oázis, Khaybar területén eleinte vulkanikus bazalt kőzetek rejtették el az emberek elől az ősi várost, aztán jött egy francia régész és csapata, és mindent megváltoztatott.
A Guillaume Charloux által vezetett kutatásban légi megfigyelések alapján kezdték meg az ásatásokat, és egy kitűnően megtervezett, 14,5 kilométer hosszú fallal körülvett települést tártak fel, amelyet az időszámításunk előtti 2400 környékén, a korai bronzkorban építettek. A mintegy 500 lakosnak otthont adó település így az egyik legrégebbi ismert városi központ a régióban, aminek léte megkérdőjelezi azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint az Arab-félsziget északnyugati részét csak nomád pásztorok lakták.
Incredible discovery in Khaybar Oasis. The ancient village of Al-Nata’ah, dating back to 2400 BC, adds another chapter to Saudi Arabia’s rich history and promising future. ???? #SaudiArabia #AlUla pic.twitter.com/jSo7ldIxkY
— My Beautiful Saudi (@MybeautifulKSA) November 4, 2024
Az al-Natah névre keresztelt ókori városban jelentős építészeti maradványokat tártak fel, köztük olyan erős alapokat, amelyek akár emeletes házakat is elbírtak, ami egy szervezett, meghatározott lakóterekkel rendelkező közösség jelenlétére utal. A 2,6 hektáron elterülő városban nagyjából ötven ház állt, és egy domboldalra épített védőfal vette körül. A helyszínen egy nekropoliszban fém fegyvereket (pl. fejszéket és tőröket), valamint drágaköveket is találtak, ami egy társadalmilag fejlett, bizonyos fokú gazdasággal rendelkező közösség jelenlétére utal.
Az al-Natahból származó leletek egyedi modellt mutatnak az urbanizáció felé, ami különbözik a mezopotámiai vagy az egyiptomi városállamok gyors növekedésétől. Ez a lassú városiasodás valószínűleg erődített oázisok hálózatán keresztül alakult ki, amelyek tartották egymással a kapcsolatot – még ha a térséget valóban nomád csoportok lakhatták nagyobb számban. Ezek az oázisok fontos szerepet tölthettek be a korai kereskedelmi útvonalak, például a Dél-Arábiát a Földközi-tengerrel összekötő tömjénútvonal kialakításában.