Burma válsága
2018. 05. 10.
Hogy az elején kezdjük: azért Burma és azért nem Mianmar, mert az utóbbi nevet csak 1989-ben vezette be a katonai junta, és mivel a parlament sosem hagyta jóvá, a polgári ellenzék máig Burmának nevezi az országot. És hogy miért van válságban? Nos, Burma talán legnagyobb baja a tulajdon hadserege.
A rohingyák elleni hadjáratról, melyet nyugodtan nevezhetünk népirtásnak is, tud ugyan a világ, de nagyokat hallgat: a körülbelül hétszázezer–egymillió menekült ellátására ugyanis még nem született megnyugtató megoldás. Ők most is Cox’s Bazar környékén tartózkodnak, Bangladesben, mely állam komoly gazdasági nehézségekkel küzd enélkül a humanitárius válság nélkül is – ráadásul, mivel a burmai hadsereg támadása, a falvak elpusztítása és a mészárlások pont kilenc hónappal ezelőtt történtek, az akkor megerőszakolt és teherbe esett rohingya nők szülése mostanság várható: az ő helyzetük mindenkiénél nehezebb, ahogy jövendő gyermekeiké is. És sokakról van szó: a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet jelentése a muszlim rohingya kisebbség tagjai elleni módszeres nemi erőszak elkövetésével vádolja a burmai hadsereget.
Hogy a rohingya kisebbséget miért kellett az ország határain túlra, Bangladesbe szorítani, ráadásul példátlan brutalitással, arról megoszlanak a vélemények, de aki muszlim–buddhista vallási ellentétre hivatkozott eddig, annak megdőlt az érvelése. Ugyanis a héten a burmai hadsereg offenzívát indított, csak most már nem az ország északnyugati részén, Arakanban, a muszlim rohingyák ellen, hanem az északkeleti részén, a kacsinok ellen, valamint délen a karenek ellen – márpedig ez a két népcsoport nagyrészt keresztény, a karenek például majdnem ötven százalékban baptisták. A közhangulatot korábban muszlimellenes alapon uszító Viratu szerzetes fel kell újítsa az érvrendszerét és a tételeit, ha követni akarja az eseményeket.
A hadsereg receptje ugyanaz, ami Arakan államban volt: fegyveres provokációkra hivatkozva benyomult a nemzetiségi területekre, nehéztüzérséget vetett be a Kachin Tanaj nevű körzetében, illetve erői a tűzszüneti megállapodás ellenére benyomultak Kaja állam Mutrav nevű – a Karen Nemzeti Unió által uralt – körzetébe. Légicsapásokról is érkeztek hírek – Kachinból pillanatnyilag tízezrek menekülnek a kínai határ felé, mely ténynek Kína a legkevésbé sem örvend. A kareneknek jószerével menekülniük sincs hova, Thaiföld is bizonytalan hely mostanság politikai szempontból.
Mi a hasonlóság Arakan, Kachin és az Irrawaddy terület között? Az, hogy mindhárom nemzetiségek lakta országrész, mindháromnak volt és van függetlenségi mozgalma, bizonyos számban gerilláik és fegyvereik is, csakhogy mindhárom függetlenségi mozgalomnak volt érvényben lévő fegyverszüneti szerződése a burmai hadsereggel.
Nos, a helyzetet úgy is felfoghatjuk, hogy mivel Arakanban már nincs üldözhető rohingya, a hadsereg erőit északkeletre és délre csoportosította át, folytatván az északnyugaton megkezdett népirtást. Hogy ennek a célja egy vallási vagy nemzetiségi szempontból homogén burmai állam megteremtése lenne? Lehet, hogy még annyi sem.
Ugyanis a katonai junta átadta volt a hatalmat egy polgári kormányzásnak, de ameddig a hadiállapot fennmarad, a tényleges, végrehajtó erő továbbra is az ő kezükben marad. És mivel Burma polgárainak több mint fele valamelyik nemzetiséghez tartozik: a háború tetszés szerinti ideig fenntartható. De legalábbis az utolsó emberig.
Vasárnapihírek.hu
ENSZ alkalmazottakat kínzott meg az izraeli hadsereg Gázában →
A gázai keresztények keresztutat járnak →
Teljesen elvesztette értékét a török líra, csúcson az infláció →
