2017. 09. 15.

Nyomorúságos körülmények között élnek a rohingja menekültek



Napokig tartó gyaloglás után végre biztonságban vannak Bangladesben a szomszédos Mianmarból, az egykori Burmából elmenekült muzulmán rohingják, de sokuknak nincs fedél a fejük felett – jelenti a helyszínről a dpa tudósítója.

Motoros riksa vesztegel egy erdőbe vezető sáros ösvény szélén, valahol Banglades déli részén. Két asszony gubbaszt a háromkerekű közlekedési alkalmatosságban, egyikük egy újszülöttet tart a karjában.

A riksa vezetője segítőt keres. Egy helyi kórház nem akarta felvenni a fiatal nőt, aki néhány órával korábban szülte meg gyermekét. Az ok: a nő rohingja, tagja – sokak szerint – a világ legüldözöttebb nemzeti kisebbségének.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint augusztus 25. óta 370 ezer rohingja menekült Bangladesbe Arakánból, Mianmar szövetségi tagállamából, az ott megtelepedett muzulmán kisebbség tagjainak több mint egyharmada. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) állítja, hogy a menekültek 60 százaléka gyerek.

A 20 éves Rehana Begum nyolc napig volt úton terhesen Bangladesbe. Katonák megölték a férjét, házukat felégették. Már túljutott a határon, amikor a szülési fájdalmak felerősödtek. Kísérője egy sűrű erőbe vitte, olyan helyre, ahol korábban temető volt. Ott született meg Rehana fia.

Rehanának szerencséje volt: a riksa vezetője végül talált egy helyi lakost, aki rokonoknál elhelyezi a nőt és gyermekét. Más menekültek ezreinek azonban nem marad más, mint meghúzni magukat az országút szélén.

Sokuk ugyanazt élték át hazájukban, mint Rehana. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának egyik vezetője azt mondja, műholdas felvételeken látni, amint a rohingják falvait felgyújtják, a menekülő civileket pedig lelövik. A kisebbség tagjainak elüldözése „az etnikai tisztogatások mintpéldájaként” hat. A mianmari hadsereg „rendteremtési műveletről” beszél, válaszként a rohingja lázadók rendőrőrsök és katonai állások elleni támadásaira.

A bangladesi Cox’s Bazar városának környékén, a földeken, az utak szélén, az erőkben ideiglenes telepeket létesítenek a határon át továbbra is érkező menekültek. A Menekültügyi Főbiztosság sátrakat szállíttat a helyszínre, de ezekből tízezreknek nem jut. Egyesek gyékényt készítenek vízi növényekből, fedlapokat használnak fel, hogy védjék magukat a sártól. Alvás előtt magukhoz szorítják azt a keveset, ami még cókmókjukból megmaradt.

A 25 éves Szalim Ulla elemlámpával a kezében üldögél egy hegyoldalban. Éjjeliőr mintegy 300 ember számára, akik a szabadban telepedtek meg. Faluja Mianmarban időközben teljesen kiürült. „Aki odamegy, már csak hamut talál” – mondja a családjára emlékeztető tárgyakat rejtő műanyagzacskókon ülő Szalim.

Néhány, éjszaka is úton lévő menekült még alvóhelyet keres. Egyesek belefekszenek az iszapba. Szárit viselő asszonyok szoptatják csecsemőiket. Szemerkél az eső, még nincs vége a monszunnak.

A rohingják hontalanok azóta, hogy Burma 1982-ben megvonta tőlük az állampolgárságot. A mostani menekültáradatot megelőzően már 400 ezren menekültek Bangladesbe a zömében buddhisták lakta országból. A menekülttáborok már rég megteltek. Banglades azt akarja, hogy Mianmar, élén a miniszterelnöki tisztséget betöltő, Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kjivel fogadja vissza a menekülteket.

Az egyik menekült, Abdul Malek azt meséli, hogy egész éjszaka nem aludt, s azon töprengett, hogy hová vigye héttagú családját. Menekülés közben állítólag négy napig nem ettek, mígnem a határfolyón átkelve önkéntesektől Bangladesben eledelt kaptak. Most megint nincs élelmük, se tető a fejük felett.

Orientalista.hu – MTI

, , , , , ,






Back to Top ↑