Szuez: több mint nemzeti jelkép
2019. 11. 18.
Tegnap volt százötven éve, hogy megnyitották a Szuezi-csatornát, a Föld egyik legfontosabb és legforgalmasabb vízi útját. Egyiptom mindig is nagy várakozásokat támasztott a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő nemzetközi átjáróval kapcsolatban, amely jelentősen lerövidíti a hajóutat Dél-Ázsia felé. Kairónak számottevő bevételt hoz a csatorna, ám szakértők szerint még nincs kihasználva a teljes kapacitása. Ugyanakkor a vízi út nemzeti szimbólumként is fontos szerepet játszik.
Már a fáraók és Napóleon is foglalkozott egy csatorna létesítésével a Szuezi-földszoroson át a Földközi-tengertől a Vörös-tengerig, az építése azonban csak 1859. április 25-én kezdődött a mai Port Szaíd helyén, a francia Ferdinand Lesseps hathatós közbenjárására. A csatornaásás lassan haladt, de a nemzetközi felháborodás hatására az addig kényszermunkának minősíthető tevékenységet 1864-től megszüntették, ettől kezdve munkásokat toboroztak, és a helyi viszonyokhoz képest tisztességesen megfizették őket – tekint vissza az MTI.
A 150 ÉVE MEGNYITOTT CSATORNA GAZDASÁGI POTENCIÁLJA KÖZEL SINCS KIHASZNÁLVA
A 163 kilométer hosszú csatorna 1869. november 17-én nyílt meg, nyolcezer kilométerrel és 30 nappal rövidítve meg az Európa és Dél-Ázsia közötti hajóutat. Akkor még csak hét és fél méter mély, az alján 22 méter, a felszínen 60-90 méter széles volt. A csatorna a tervezett összeg kétszeresébe került, a költségek csaknem háromnegyedét Egyiptom állta, de a haszonból csak 15 százalékot kapott. Az ország ezért 1875-ben csődbe ment, és arra kényszerült, hogy csatornarészvényeit eladja az így monopolhelyzetbe kerülő brit kormánynak. 1888-ban a csatornát semleges övezetnek nyilvánították, és minden hajó előtt megnyitották, védelmét az 1882-ben bevonuló britekre bízták.
A teljes írást ITT olvashatják el.
Magyar Nemzet – Mártonffy Attila