Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Vélemény

2014. 10. 05.

Damaszkusz falai előtt, és a sirató fal előtt. Avagy a vereség Homszban, és egy lehetetlen „álom”.

2014. 10. 05.

Az ismeretlen felfedezésével elveszett a kalandvágy élvezete és a győzelem izgalma is. A tenger elveszítette végtelen nagyságát, miután vitorláinkkal nekivágtunk és elértük a világ különböző sarkait, a kontinensek széleit csókoló óceán ajkait. A mély óceán, melyben valaha csodálatos flották süllyedtek el, mára már egy kis pocsolya vizéhez hasonlít, melyben térdig, ha elmerülünk anélkül, hogy bármelyikünk is bármin csodálkozni tudna. A nagy titkok átölelése már olyan, mint a szép táncosnők megtáncoltatása, és a gyönyörű nők iránti érdeklődés, kikről fel kell fedeznünk, hogy prostituáltak, akiket sohasem érdekelt sem a szerelem, sem pedig a nagy titkok.

Ma már nem tudunk min csodálkozni. Az árulók szaga senkit sem képes többé meglepni, sem hányingert okozni, miként magyaráznak az araboknak az arabságról, meg a muszlimoknak az Iszlámról, miközben rágják Avicena, Ibn Rushd meg más filozófusaink húsát. Nincs többé olyan ember, aki kezeit összecsapva csodálkozna azon a felfedezésen, hogy sok vallástudós szívében kígyó és hüllőszívek vannak. Mind láthattuk milyen szíve van Al-Karadawi sejknek a testvéreivel együtt, és megtudtuk, hogy kígyószívek dobognak a helyükön, melyeket elönt a jeges hidegvér.

Az emberek már fütyülni sem akarnak, ahogy hallják, hogyan hazudnak és buzdítanak a tv bemondók, és híres tv-s műsorvezetők azokon a tv csatornákon, melyeknek kizárólag a buzdítás, az agymosás és a vérrontás az érdekük.

Van még olyan ember, aki ne verné a fejét a falba, mikor meglátja Izrael zászlaját lobogni a szír ellenzéki erők ajkain, kikről azt terjesztették, hogy a becsület és a szabadság forradalmárai!? A „forradalmáraink” imaszőnyegén is tisztán látható Izrael zászlaja, akik Aylat meg Haifa vizében mosakodnak ima előtt. A „forradalmárok”, kik legszívesebben Netenjahu képeivel plakátolnák ki a szír utcákat, majd elnöknek is megszavaznák őt, az egész koalíciójukkal együtt. Netenjahu, aki a forradalmak nagy hőse az arab világban, a forradalmak apja, és a fehér angyal, kiről a vallástudósaik azt híresztelték, hogy együtt harcol a forradalmárokkal Homsz városában. Persze az angyalok, valami oknál fogva, a vallástudósaik szerint sohasem harcoltak Palesztinában, sem semmilyen más helyen a világban a muszlimok oldalán.

Maradt egyáltalán valaki a világban, akinek az arca elsápadna, ha Erdogan török miniszterelnököt látná zsidó sapkát viselni, ahogy fejet hajt a sirató falnál az egész muszlim testvériség vezetőivel a világban? Mert ez az, amit láttunk, mert aki az ellenállás tengelyének a falait akarja lerombolni Damaszkusz és Beirút között, az csak egy falat akar látni keleten, a sirató falat. Mert a kelet nem képes két falat látni egyszerre, vagy Damaszkusz falát, vagy a sirató falat. És aki nem az oldalunkon áll emelt fővel és harcol, az minden kétség nélkül a siratófalnál áll szégyen teli lehajtott fejjel Netenjahu mögött.

Van még olyan ostoba itt keleten, aki nem látja, hogy a jeruzsálemi Aksza mecset zsidó sapkát visel, és mögötte adják rá az áldásukat Szaúd-Arábia sejkjei és vallástudósai, kik mind sírnak a holokauszt múzeumokban a muszlim testvériség vezetőivel az összes szélsőséges muszlim terrorszervezettel, az egész Isil-el, a Nuszra frontal együtt? A palesztin Hamasszal, meg az úgynevezett Mohamed hadsereggel, akik ahelyett, hogy összefogva harcolnának a cionista megszállás ellen, ellenünk, meg egymás ellen harcolnak Deir Al-Zor város olajmezőin, és hemperegnek az olajban és úgy harcolnak, mint ahogyan a disznók szoktak a sárban?

Bárki is öngyilkos lenne ma már, ha látná, ahogyan a „forradalmárok” eladják a szent Kaaba követ Törökországnak, vagy Telavivnak, mint ahogy az aleppói Umayyad mecset részeit adták ajándékba a neo-ottománoknak a rablás leggusztustalanabb formájában?? Lehet, hogy az elrabolt műemlékek már az izraeli múzeumokba érkeztek, melyek gyűjtik a kelet műemlékeit, történelmét, Babilon, Kanaan és Arám városaiból. Mert aki eladja a jeruzsálemi Aksza mecsetet a damaszkuszi elnöki posztért, az gond nélkül szét is szereli egy nap Mohammed próféta házát, és ellopja, hogy eladhassa Tzipi Livni-nek, hogy díszként használja hálószobájában.

Az úgymond arab tavasz kezdetén sokat csodálkoztunk, ledöbbentünk, sokat ordítottunk értelmetlenül, nem akartuk elhinni, ahogy kezeinkkel a zsebeinkbe akartunk nyúlni, majd kígyók és fekete skorpiók csíptek meg. Többször volt, hogy idegösszeomlás küszöbén álltunk, majdnem infarktust kaptunk nap mint nap, ahogyan reggelente arra ébredtünk, hogy a “szakállak”, akikkel együtt osztoztunk, csupán medvék és vad kutyák “arcai” voltak. De ma már úgy lépünk a kígyókra meg skorpiókra, mintha kukacok lennének. A medvék hátán viszont az olaj hercegek ellen tudunk már versenyezni a teve versenyeiken, és nyerni is fogunk.

Van még egyetlen értelmes ember ezen a bolygón, aki ne látná, ahogy a fegyveresek összeomlanak Szíriában, és amit forradalomnak hívtak, abból nem maradt semmi más csak egy „álom”?? És mára már mást sem tudnak elérni, mint civileket gyilkolni föld-föld rakétákkal, vagy elzárni a vizet Aleppótól? Vagy olyan értelmetlen “patkány és alagút” játékokat játszani, melyek többé már nem tudják a föld felszínét megváltoztatni, a világét, amely magára öltötte a hazafias szír zászlót?!

Van még valaki, aki nem látná át, hogy a fegyveresek, akik buszokkal menekültek Homsz városából, a vesztüket élik, és ez a hír nem más, mint a „forradalmuk” végének egyik bejelentő híre? Homsz, melyet a szíriai forradalom fővárosának hívtak.

Homsz csatája azt bizonyítja, hogy a szíriai állam türelme nagyon hosszú, és profin játszik az idővel. A szégyenteli fegyveresek menekülése lesz a “mérge” a forradalmároknak, mely az egész forradalmuk testében gyorsan el fog elterjedni. Mi mást jelentene az, hogy az egész világ hirtelen megtelt követségekkel és képviselőkkel a szíriai koalíciónak nevezett Szíria ellenes csoportokkal, mi mást jelentene, mint azt, hogy kezdenek Szíriából kimenekülni?? A forradalom elveszítette a legfontosabb fegyverét, a földet, amin fellázadt. Mi marad egy forradalomból, melynek nincsen földje, még ha az egész világot is odaadnád neki. A hadsereg jól tette, mikor körbevette a gyilkosokat és éheztette őket, míg le nem térdeltek előtte, mert a haláluk értelmetlen lett volna.

A fegyvereseket kiköltöztetni a városból ezen a szégyenteli módon a legokosabb módja a neo-ottomán vahabi forradalom meggyilkolásának. Egy olyan jelképes szégyen, melynek üzenete el is ért mindenkihez. Ez a forradalom nagyon megterhelő, fárasztó és nagyon kétségbeesett, ha már a morzsának is képes örülni. Aki nem ismerné a háborúk pszichológiáját, ha a harcosok elhagynak egy várost bármilyen csatában, vagy bármi módon menekülnek vagy egyezkednek, majd a támaszpontjaikat is átadják, az azt jelenti, hogy a meggyőződésükben a halál már értelmetlen ár egy olyan célért, mely lehetetlen! Azért a célért, mely a háborút kirobbantotta. És ezt a lépést csak a teljes feladás fogja követni.

Az összes katonai szakértő nagyon jól tudja, hogy Homsz óvárosa, melyből elmenekültek a fegyveresek, nem lehetett volna nehéz célpont a szíriai arab hadsereg számára, mely hosszú hónapok óta körbezárta az óvárost. Két megoldás maradt volna előttük. Első: a hadsereg bevetése, és az egész terület kipucolása. A hadsereg vezetősége azonban azt gondolta, hogy nem kell egyetlen egy katona életét sem kockára tenni egy eleve halott tumor kivágásáért.A másik lehetőség az lett volna, hogy mindent elpusztítanak. De bármennyire is kegyetlenek voltak ők, ahogy ellenünk harcoltak, mi mégsem vagyunk hajlandóak rá, hogy saját városainkat teljesen elpusztítsuk, mint ahogy a megszállók tennék.

A történelem során, minden harcos, akik szégyenteljesen távoztak egy ostromlott városból, sosem tértek vissza abba a városba. És kivonulásuk egy időszak végét jelentette, egy új időszámítást, mely nem a kivonulóké lett. Velük együtt távoztak egész szakaszok, a buszok melyekkel ezek a fegyveresek távoztak, leginkább a halottaskocsikra hasonlítanak meg a koporsókra. Annak idején a keresztesek fegyveresei hagyták el Jeruzsálemet fegyvereikkel együtt egy biztonságos úton, és ez lett a keresztes háborúk végének a kezdete, és a vége is. Egy nap pedig a palesztin felszabadító szervezet hagyta el Beirutot a könnyűfegyvereivel együtt, és az volt a felszabadító szervezet vége is, mely Oslóba jutott az elveszettség útvonalain keresztül. Természetesen nem szabad a palesztin felszabadító szervezetet összehasonlítani azokkal az őrültekkel, akik Homszból távoztak. A szíriai arab hadsereget sem lehet összehasonlítani az izraeli megszállás hadseregével, de a lecke egy, és a tanulság is egy, vagyis aki távozik egyszer, az nem kerül vissza oda soha többé. Ami érdekes viszont az az, hogy az amerikaiak egy „véletlen” egybeesés során, egy szíriai felszabadító szervezetet akarnak alapítani pontosan a Homszi kivonulás után, Beirútban pedig véget vetett az Egyesült Államok a palesztin felszabadító szervezetnek az ostrom után, majd a harcosaik távoztak hajóikkal. De Szíriában az Egyesült Államok a felszabató szír szervezet ötletének megalapítását akkor kezdeményezte, mikor ezek kivonultak Homszból a buszokkal.

Ahogy mondtam, a városi ostromok történelme során nem volt még olyan város, melyet ne lehetett volna megszállni a reguláris hadseregek által, amikor ezek a városok olyan ostrom alá kerültek, mely körül tudja zárni őket és ütőereit elvágni. Ezt tette a szíriai hadsereg, mikor elvágta a “vallási” tumorok ütőereit a fővárosokban, miközben nem érdekelte különösebben a vidék vagy a falvak, mert a vidéki részek egy nap sem zárták le egy harcot. A vallási hullám visszafelé fog haladni, ahogyan éledezik majd a városok lakossága. Homsz város ütőereit Kuszair városában és a libanoni határon vágták el. Qalamoun hegységben viszont Damaszkusz ütőereit vágták el. A keleti Ghoutában (Damaszkusz külvárosában) a fegyveresek úgy maradtak magukra, mint a kis farkasok, akiknek levágták az anyjuk melleit. Ghouta ma már hiába várja szoptató anyját, az úgynevezett Koalíció melleit. És egyre közelebb van az a nap, hogy onnan is buszokkal szállítsák majd el a fegyvereseket. Mennyire igaza volt Henry Kessingernek mikor mondta, hogy: nem kell kést használnod ahhoz, ha el akarsz vágni valamit, azt el tudod vágni kanállal is!! Az ostrom kanala sokkal jobb a behatolás késénél.

Ez a forgatókönyv ( a buszokkal eltávolítás ) lehet, hogy el fogja érni Aleppót és Idlib tartományt is, de egyesek nem tartják ezt valószínűnek, a hosszú török határszakasz miatt. Még akkor sem, ha Aleppó ostroma szinte véget is ért. Aleppó visszaszerzése valószínűleg egy hatalmas katonai hullám alakjában fog megtörténni, mely több száz tankot igényel, MIG 29-es vadászgépek fedezetével együtt. Ez a rajtütés nem fog olyan sok időbe kerülni, mint a szíriai arab hadsereg behatolása Kelet Beirútban 1990-ben. A szíriai hadsereg, történelmileg sosem veszített el egy behatolást sem, és az aleppói csata sem lesz nehezebb Kelet Beirútnál. A szíriai hadsereg emlékeiben Homsz óvárosa a bonyodalmaival és Aleppó a nagy területével sokban hasonlítanak Kelet Beirutra, melyben Awn tábornok létesített erődöt magának, amikor rossz kapcsolatban volt Hafez Al-Assad elnökkel. Több ezer jól kiképzett harcossal, akik a végsőkig harcoltak vele, de a Kelet Beirútba történt behatolás, melyet a szíriai különleges egységek hajtottak végre 2 nap alatt lezajlott, annak ellenére hogy Awn tábornok több ideig volt benne, mint a mai fegyveresek Aleppóban. A kelet Beirútba történő sikeres behatolás 527 szír katona életébe került, mert utca harc volt, ajtóról ajtóra. Akkoriban, bármi áron be kellett hatolni Beirútba a Taif-i egyezmény, és a libanoni háború véget érése miatt.Homsz óvárosa nem igényelt ilyet behatolást, és nem volt rá szükség, hogy hadseregünk drága árat fizessen érte, mivel ingyen is meg tudta döntetni. De Aleppó, Rakka, Deir Al-Zor különböző negyedei igényelhetnek olyan megoldást, mint Kelet Beirút. Egy olyan különbséggel, hogy Awn tábornok Libanonban egy becsületes és bátor ellenfél volt.

Tudjuk, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezett egy új kontinenst Amerikát. Thomas Cook Ausztráliát fedezte fel. Mi azonban Homsz felszabadításával sokkal fontosabbat fedeztünk fel bármilyen kontinensnél vagy bolygónál! Mi felfedeztük a hazánkat, a kultúránkat meg az állampolgárainkat, aki igazi harcossá váltak. Felfedeztük a testünket, a tumorainkat, az arcvonásainkat és hazánk arcvonásait. Hajóink kikötöttek a haza kikötőinél, melyet majdnem elveszítettünk a nagy vihar közepette. És az első kikötő Homsz városában volt. És nem tudom, hogy ki kereste a másikat jobban ennél a kikötőnél: mi vagy a haza? A haza, mely a múltból az emlékekből jött, vagy a becsvágyó jövőből? Szíria melyet ismerünk és ismerhettünk, vagy Szíria melyet nem ismerünk?

Van aki azt híreszteli a szíriai vezérkar vezetőjéről, hogy azt mondta, Szíria melyet ismertünk sosem fog visszatérni. Ha igaz az hogy ezt mondta, akkor nagyon jól tudja, hogy mit mondott, de akinek mondta az nem biztos hogy felfogta.

Mert mi nem akarjuk, hogy Szíria olyan legyen, mint amilyen volt. Nem akarjuk, hogy Szíria befogadja többé a hazugokat, árulókat és a szektariánusokat. Nem fogjuk engedni, hogy Szíria olyan aljas embereket védelmezzen, mint a Hamasz vezetősége, akik a farkas kezét csókolják Katarban, és az Oroszlán kezét megharapják Damaszkuszban. Ilyet csak is a farkasok tennének. Nem fogunk többet olyanokat fogadni, akik elárulnak minket, vagy nem képesek az igazság oldalára állni. Nem fogunk többet megkímélni a gyilkosoknak, akik politikusok akarnak lenni, vagy elnökök! Szíria nem fogja többé szívesen fogadni az Ottománokat. A gyilkos fiával és a fiának a fiával is ugyan úgy fogunk eljárni ezek után. Szíria nem fog megbocsájtani a férfi hasonmásoknak az Arab öbölben, és nem fogja megérteni kedvességből sem az Iszlám és hazafiassággal kapcsolatos állszentségüket. Az egész világnak hiányozni fog majd az a régen volt Szíria, és az egész világ kívánni fogja, hogy egyszer Szíria térjen vissza a régi formájához.

De Szíria tényleg nem lesz többé olyan, mint amilyen volt. Várjátok ki Június 3-át. Ez az időpontja Szíria érkezésének, mely meg fog lepni benneteket, és kívánni fogjátok, ha egyszer visszatérne az a Szíria, melynek szívét és kezét haraphattátok, melynek elraboltátok a féltett kincseit, miután ihattatok a poharából, és ehettetek a terméseiből. És Istent érhettétek el templomain keresztül. Ti gazemberek!

Orientalista.hu – Szíriai Hírek – Naram Sarjoon

Megosztom:

, ,




Back to Top ↑