2017. 06. 22.
Damaszkusz lelke – Az Omajjad mecset
2017. 06. 22.
A damaszkuszi Omajjad mecset az iszlám világ negyedik legfontosabb szentélye a mekkai, medinai és a jeruzsálemi Al-Aksza mecset után. A világ egyik legpompázatosabb mecsetje és egyike az iszlám világ hét csodájának.
A mecsetet a VIII. század elején kezdték építeni, de múltja visszanyúlik az i.e. 1200-as évekre amikor is Szíria fővárosa a Damaszkuszi Arámi Állam központja volt.
A nyugati szír-arámik egyik legfontosabb istensége Hadad Alarani a termékenység a villám és az eső istene volt. Ezért a fővárosukba emeltek tiszteletére egy kánaánita stílusú szentélyt, hasonlót mint ami Jeruzsálembe volt. Hadad istent szerte a Közel-Keleten imádták, de főként a Földközi tenger mentén és Damaszkuszban volt kultusza. A szentélyt történelem során többször átalakították. Mára Hadad Isten templomából csak egy díszes kő maradt amit a Szíriai Nemzeti Múzeumban állítottak ki.
Időszámításunk után 64.- ben a rómaiak megostromolták majd elfoglták a várost. A szentély továbbra is megtartotta a központi jellegét mivel a rómaiak kibővítették és Jupiter templomaként működött tovább.
A helyi arámi lakosság elfogadta az új istenséget mert Róma egy damaszkuszi építészt Abulodoroszt bízta meg, hogy felügyelje az építkezést. A szemita mérnök tervei alapján az új szentély megtartotta fontosabb jegyeit többek között a falak sarkainál álló négy tornyot ami hagyonyosan arámi stílusú volt.
Későbbiekben a rómaiak kettős falgyűrűvel választották el Jupiter templomát a várostól. A külső fal magába foglalta az óváros piacát, a belső fal a templomot és udvarát fogta körbe. A római templom külső falai a mai napig, egyes részeire a hagyományos damaszkuszi lakások épültek.
A római szentély a Közel-Kelet legfontosabb zarándokhellyé vált, megelőzve a a jeruzsálemi izraelita zsinagógát. A Jupiter templomában szolgáló papok a birodalom leggazdagabb emberi közé kerültek, mivel Damaszkusz elit lakossága hatalmas vagyont adományozott Jupiter istennek.
A 4. század végén 391-ben ismét átalakították a történelmi szenthelyet. I Theodosius római császár elrendelte, hogy Jupiter templomából keresztény katedrálist építsenek. A katedrálison belül egy kis barlangban Keresztelő Szent János fejét helyezték el. Az Anthciókiai Pátriárka után a damaszkuszi Keresztelő Szent János Katedrális vált a második legfontosabb keresztény központjává miután érsekségi címmel illeték meg.
634-ben Khaled ibn Al-Walid vezetésével a muszlim arabok körbekerítették a várost. A hosszas ostrom végén a szír-arámi keresztények megnyitották Damaszkusz kapuit a muszlimok serege elől abban a reményben, hogy az arabok jobban fognak bánni a szírekkel mint a bizánciak. De ez nem így történt.
Miután az Iszlám Birodalom veztését az Omajjad dinasztia vette kézbe, Damaszkuszt tették meg központnak, és számos keresztény intézményt és templomot koboztak el, köztük a Keresztelő Szent János Katedrálist.
A VIII. századig a templom nagyobb részében a keresztények imádkozhattak, a dél-keleti részét viszont mecsetté építették át ahol a muszlim hívők fohaszkodtak Allahhoz.706-ban Walid bin Al-Malek kalifa elrendelte a teljes katedrális lerombolását, hogy helyére egy nagy mecsetet építessen.
A zömében még keresztény vallású damaszkusziak hatalmas tüntetéseket szerveztek, aminek következményeként Walid kalifa visszaszolgáltatta az összes elkobzott keresztény templomot, kivéve a katedrálist. A romok eltakarítása és a mecset építése közben a muszlimok rátaláltak a katedrális alatt lévő kis barlangra. Walid Kalifa elrendelte, hogy a felépülendő mecsetben külön mauzolemot építsenek amiben egy koporsóban helyezzék el Keresztelő Szent János fejét.
Azóta a keresztények mellett a muszlimok is imádkoznak Szent Jánoshoz akit Yahya bin Zakaria prófétaként tisztelnek.
Az Omajjad mecset Damaszkusz jelképévé vált. Az évezredek során végigkísérte a város viharos történelmét. Civilizációk, kultúrák és vallások sokasága hagyta rajta kézjegyét, ezért méltán hívják a város lelkének.
Orientalista.hu – Sinoda