Gondolatok Abdel Rahman sejktől (12.rész)
2015. 05. 20.
Isten is egyben maradhatott volna
Ha nem lennének történészek és vallástudósok a földön, talán sokkal nagyobb béke lenne. Ők politikai és pénzügyi érdekektől vezérelve tudják bármely pillanatban bizonyítani egy terület és népességének hovatartozását és identitását. Ha az érdekek változnak, ezek ellenkezője mellet is tudnak érvelni. Érzelmeket korbácsolnak, konfliktusokat gerjesztenek…Ha nem lennének, akkor tán határaink sem lennének és Isten is egyben maradhatott volna…
Irracionalitás hatalma
Mióta az erőszak kormányzása került hatalomra, az irracionalitás néhány olyan összefüggés helyét váltotta fel, ami azelőtt évezredeken keresztül harmóniában és törvényszerűségben volt az emberiség spirituális meggyőződésével. Ma az egyetemes emberi jogok helyett a tőkeérdekek dominálnak, a szereteten alapuló egyházak helyett pedig a gyűlölet egyházai kerültek a fősodor vonalba. Semmi sem az, aminek látszik. Azok, akik fejeket vágnak le, embereket ölnek, terrort terjesztenek, szövetségesei azoknak, akik megszülték őket. A béke és harmónia meggátolja a pénzcsinálási folyamatokat. Akik pedig békés lélekkel és logikával rendelkeznek, ellenségekké lettek.
Ma az emberek azért élnek depresszióban, mert saját belső meggyőződésük és spirituális összhangjuk ellenében kell élniük.
Hova tűnnek a tanok?
1400 évvel ezelőtt az Iszlám úgy jött, hogy mindenkit magába fogadott, aki vallotta, hogy Allah az egy isten és Mohamed az Ő prófétája, elismerve az előző próféciákat is.
Ezután kitalálták, hogy csak az jár igaz úton, aki vagy síita, vagy szunnita ágon közlekedik…Ha csak a szunnitát boncoljuk tovább, nem mindegy, hogy ezek közöl melyik iskola, irányzat követője: Maliki, Shafai, Hanbali, vagy Hanafi? Az sem mindegy, hogy Hanbaliból tovább keményített wahabi, majd szelefi az igazi iszlám? Mire a mához érünk, kiderül, hogy eltűntek a tanok és csak az az igazi muszlim, akinek szakálla van, a feje be van kötve és eszeveszetten lövöldözik, fejeket vág le, miközben Allah Akbart kiabál… Hova tűntél, Ó Iszlám?
Hol vagy Spartacus?
Visszatérnek a régi idők. Róma népe gladiátor küzdelemért kiált. Barbár népek foglyai, „a halálba készülők” kielégítik Róma kiváltságos polgárainak igényét a vér és halál látványára, akár a CNN közvetítések, melyek az újkori arénákból adnak képet az újkor Rómája számára. Repkednek a lábak, a kezek. Az újkor arénájában nem csak izmos, kigyúrt harcosoknak, hanem ártatlan gyermekeknek, asszonyoknak is meg kell halniuk. Népeik, a távoli Partiumokból adóikkal, beszolgáltatásaikkal látják el Róma népét, hogy az továbbra is kényelemben éljen és gondtalanul élvezhesse az arénák küzdelmeit. Ma is csak haláltusával szórakozik Róma. A milliárdok, akiknek szavát nem hallhatja senki, szenvednek, küszködnek, fizetnek és eladósodnak. Csak Róma népének vannak jogai, a többi beszélő szerszám.
Hol vagy, Spartacus?
Orientalista.hu – Mihálffy Balázs
