Gyermekek a harcmezőn – a XXI. század gyermekkatonái
2018. 09. 29.
Az emberiség történelme során visszatérő jelenség a fiatalkorúak harctéren való alkalmazása. Gondoljunk akár a bibliai Dávidra, a 7 éves koruktól harcosnak edzett spártaiakra, a lovagkor apródjaira, a Hitlerjugend fanatikus fiataljaira, vagy manapság az Iszlám Állam által sokszor erőszakkal elhurcolt és kiképzett gyermekekre –mindegyikükre illik az UNICEF fogalommeghatározása.
A gyermekkatonákat alkalmazó országok névsorát az ENSZ által minden évben kiadott, úgynevezett „Szégyenlistán” találjuk meg. A Child Soldiers International világindexe alapján napjainkban legalább 46 állam toboroz 18 éven aluli fiatalokat hadseregébe, és 2016 óta legkevesebb 18 fegyveres konfliktus aktív résztvevői voltak gyermekek a világon.
A katonaként szolgálatot teljesítő fiatalkorúak több helyen már 8 éves koruktól a kormányzati fegyveres erők, vagy pedig az ezek ellen megalakuló csapatok szerves részét képezik. Legjellemzőbb, hogy a fiúgyermekek a peremvonalon harcolnak, öngyilkos küldetéseket hajtanak végre, vagy akár kémkedésre is utasíthatják őket, míg a lányokat főként szexrabszolgaként használják ki. Legtöbbjüket erőszakkal szakítják el családjaiktól, azonban vannak, akik kétségbeesésükben, a túlélésük zálogaként, önként állnak katonának.
A gyermekkatonák létszáma elsősorban a könnyűfegyverek elterjedése miatt emelkedik. Míg a múltban a nagy súlyú fegyverek kezelése felülmúlta egy gyermek fizikai képességeit, addig korunk csökkentett tömegű és egyszerűsített szerkezetű gépkarabélyai (amerikai M-16, szovjet AK-47) már a korukból kifolyólag gyengébb fizikummal rendelkező fiatalok számára is könnyedén alkalmazhatók, ráadásul olcsón beszerezhetők. Például már egy, a tízes éveinek elején járó gyermek is képes a fegyver rövid idő alatt történő szakszerű szétszedésére, összerakására, majd használatára. Az elhalálozási adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy nem csupán tapasztalatlanságuk és fizikai alkalmatlanságuk miatt hal meg arányaiban több fiatalkorú, mint felnőtt a harcmezőn, hanem mivel elősorban a robbantással járó öngyilkos küldetések nagy részét is a gyermekeknek kell teljesíteniük. A gyerekkatonák halottjainak 39%-a végzi ilyen feladat áldozataként, 33%-uk gyalogos katonaként, míg 18%-uk elhalálozásálért az úgynevezett „inghimasi” műveletek (melyek során az „áldozatok” – mielőtt öngyilkos robbantást követnek el – karabéllyal a kezükben pusztítják ellenségeiket egészen a tár kiürüléséig) a felelősek. A fennmaradó 10% a rossz higiéniai és egészségügyi körülmények, a nem megfelelő élelmiszerellátás és bánásmód miatt veszíti életét.
Nehéz, szinte lehetetlen feladat meghatározni a gyermekkatonák számát. Míg az ENSZ 2018-as statisztikai adatai alapján a számuk több tízezerre, addig a Human Right’s Watch idei kimutatásai alapján több százezerre tehető. Megdöbbentő tény, hogy a Közel-Keleten rohamos mértékben nő a katonai szolgálatra alkalmazott fiatalkorúak száma. A 2015-ös adatok a 2014-es kétszereséről számolnak be, és bár nem ilyen radikális mértékben, de létszámuk nagymértékű növekedése napjainkban is megfigyelhető (óriási szerepet játszik a tendencia fenntartásában az Iszlám Állam és más terrorszervezetek is).
Több olyan közösség működik napjainkban, melyek feltett célja a gyermekkatonák megmentése, számuk növekedésének megállítása, illetve létszámuk csökkentése. A Child Soldiers International emberi jogi szervezet egy olyan világ megteremtéséért küzd, melyben nem használnak gyermekeket háborús célok elérésére. Ennek érdekében igyekszik széleskörű közösségek figyelmét felhívni a problémára, segíti a megmentett gyermekek társadalomba történő reintegrációját, valamint nagy hangsúlyt fektet az országok vezetésének meggyőzésére, hogy ne alkalmazzanak katonai célokra gyerekeket. E szervezet nevéhez köthető az OPAC létrehozása, melyet 2002 óta egyre több állam ír alá és támogat.
Érdemes kiemelni a WAR child jelentős tevékenységét is. Fő célja a volt gyermekkatonák és családjaiknak az újraegyesítése, valamint a fiatalok társadalmi reintegrációjának elősegítése. A szervezet tevékenységét szakképzett pszichológusok segítik, akik csoportos foglalkozásokon keresztül igyekeznek segíteni a fegyveres szerveknél szolgált gyermekeken. A szakemberek olyan, a mindennapi életben alkalmazandó készségekkel kapcsolatos képességek kialakítására is törekednek, mint a békés vitarendezés, a pozitív gondolkodás, illetve a fiatalok jövőjének tervezésével kapcsolatos döntéshozatal. Míg a fiatalabb gyermekeket segítik az iskolarendszerbe való visszailleszkedésben, addig az idősebbek számára szakképzéseket biztosítanak, így könnyítve a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket. A pszichológusok látogatásának száma a helyzet javulásával csökken, míg végül, amikor a gyermek már újra a társadalom szerves, építő részeként tekint magára, megszűnik. Ez utóbbi gondolat utópikus jegyeket hordoz magában, hiszen rengeteg fiatal még a rehabilitáció után is rendkívül súlyos helyzetben van, és a későbbiekben is csak egy kis részük találja meg helyét a külvilágban.
Biztonsagpolitika.hu – Dankó Mihály
Forrás: www.thecontournews.org
A gázai keresztények keresztutat járnak →
Teljesen elvesztette értékét a török líra, csúcson az infláció →
Azonos véleményen van Izrael és az Iszlám Állam →
