Cadmus fordítás Cadmus
Vélemény

2017. 08. 06.

Gyilkos állatvédők – „állatvédő” embergyilkosok

2017. 08. 06.

Az internet népe néha meglepően brutális módon képes visszaélni a világháló adta szabadsággal. Legutóbb annak kapcsán „bizonyítottak”, hogy két férfi brutálisan megkínzott egy macskát óbudán. Az önjelölt „állatvédők” pedig ez alkalomból találtak egy bűnbakot, egy szellemi fogyatékos srácot, akit az anonimitás kedvéért csak Gyurinak fogunk hívni.

Szóval, történt, hogy ez a Gyuri is látott egy hírt, mi szerint valaki, vagy valakik megnyúztak egy macskát, s ennek kapcsán kommentelt ő is: mégpedig azt, hogy meg kéne újra nyúzni.

Természetesen, a félreértések elkerülése végett sem az állatkínzással, sem az ilyen jellegű kommentekkel nem értünk egyet, sőt, teljes szívből elítélünk mindent, ami ártatlanok kínzására biztat, akár emberekről, akár állatokról van szó.

Ugyanakkor, az, ami ennek az egésznek a következménye lett, az mindezeknél is visszataszítóbb.

Olyan természetességgel ír az egyik “állatvédő” Gyuri haláláról, mintha csak arról beszélne, hogy felseperte a konyhát

Nem tudjuk, hogy a srác egyáltalán felfogta-e, hogy mit írt, mennyire tudatosan tette ezt, esetleg volt-e provokatív szándéka. Nem is fontos.

Ami fontos, hogy a komment után egy nagy, budapestieket tömörítő Facebook-csoportban valaki megvádolta őt azzal, hogy ő volt az, aki elkövette az állatkínzást. Az eredmény pedig az volt, hogy a sok önjelölt „állatvédő” fogta magát, és elindult igazságot osztani. A szerencsétlen srác rövid időn belül több ezer életveszélyes fenyegetést kapott, s állítólag egy csoport el is indult, hogy kirángassák a munkahelyéről és megverjék.

Ne kerteljünk tovább: Gyuri nem bírta a nyomást – önkezével véget vetett az életének.

Illetve, megpróbált önkezével véget vetni az életének, bevett egy rakás gyógyszert, de Istennek hála, az orvosok végül meg tudták menteni. Egy életre traumatizálva, károsult emésztrőrendszerrel, de túlélte a „népharagot”.

Közben persze a rendőrség elvégezte a valódi nyomozást is, és kiderült, hogy a bűncselekményt két meglett férfi követte el, Gyurinak semmi köze nem volt hozzá. Ő csak rosszkor kommentelt, rossz valaki látta meg – s ez majdnem az életébe került.

Az „állatvédők” pedig minden megbánás nélkül mostmár a két valódi tettes megnyúzását és kivégzését követelik.

Az egyik megnyúzna minden állítkínzót, a másik megölné őket…

Mindeközben az egyes villamoson ugyanazon a napon, hogy megkínozták a macskát, megvertek egy törékeny lányt, minden ok nélkül. Internetes igazságosztóink azonban erre rá se bagóztak. Elvégre, ez csak egy emberélet, kit érdekel az ilyesmi…?

Ugyanezek az „állatvédők” nyíltan vallják, hogy szerintük több az állat, mint az ember, s ha valaki ez ellen tiltakozni mer, azt a gyűlölet hullámaival kezdik el bombázni…

(Korántsem) kedves „állatvédők”, most hozzátok szólok:

Azt hiszitek, hogy hősök vagytok, akik az állatok jogaiért álltok ki. Nem, nem vagytok azok. Gyűlölködő söpredék vagytok, akik arra használjátok ürügyként az állatkínzásos eseteket, hogy kiokádjátok magatokból annak a bűzös kloákának a szennyét, ami bennetek van.

Van, aki egyenesen lincselésre budít…

Közveszélyes elmebetegek vagytok, akiknek egy normális civilizációban elmegyógyintézetben lenne a helye.  Beteg lelkű senkiháziak vagytok, akik arcotokat fel nem vállalva uszítotok emberek ellen, akár akkor is, ha ártatlanok, követelitek, hogy nyúzzák meg őket, öljék meg, belezzék ki, verjék agyon őket, stb., mert jól esik magatokból kidönteni a szennyet, a gyűlölet mocskát, az elcseszett életetek okozta frusztrációt.

Eddig általában csak annyi volt az esetek következménye, hogy valakinek menekülnie kellett a haragotok elől. Most azonban valaki eljutott odáig, hogy miattatok valaki önkezével véget akart vetni az életének. Nem sikerült neki.

De ettől ti még gyilkosok vagytok, vér tapad a kezeteken, egy ártatlan embertársatok vére.

Van, aki súlyos testi sértést alkalmazna a valósi tetteseken… Nemrég még Gyurinak írtak hasonló dolgokat, hasonló stílusban.

S bár az állatkínzás valóban borzalmas dolog, ami ellen küzdeni kell, ugyanakkor, egy ilyen szörnyű esemény sem jogosíthat fel senkit az önbíráskodásra, a mások fenyegetésére, a lincselésre, vagy a lincselésre való való buzdításra (főleg akkor nem, ha mindez ok nélkül történik). Egyedül a bíróságnak van joga dönteni egy bűncselekményt elkövető ember felett egy jogállamban – és senki másnak. Magyarországon ma az önbíráskodás minden formája (az életveszélyes fenyegetésekkel és az internetes zaklatással együtt) bűncselekmény.

S addig jó nekünk, amíg ez így is marad…

Orientalista.hu – Crusader

Megosztom:

, , ,




Back to Top ↑