„Határon túlról és szívektől innen” – avagy szavazzanak-e a külhoni magyarok?
2017. 08. 26.
A határon túli magyarok szavazásának kérdése újra és újra előkerül a magyar közbeszédben azóta, hogy a 2000-res évek első felében a Fidesz felvetette ezt, majd 2010-ben be is vezette. De mi az igazság? Szavazzanak-e a külhoni magyarok? Jogosak-e a magyar állam nemzetegyesítő törekvései?
A magyar állam nemzetpolizikáját az ellenzéki erők közül egynémelyek következetesen támadják. Legutóbb a gyurcsányista Bauer Tamás rittyentett egy meglehetősen fura cikket, amiben azon vinnyog, hogy de rossz, hogy egyesül a nemzet, s hogy végre az anyaország valóban anyaként óvja a külhoni magyarokat.
Bár csak mostanában lángol fel ez az egész vita újra, de valójában itt egy olyan sebről van szó, amely határon túl és innen máig is millióknak fáj: az igazságtalan trianoni béketiktátumról. Éppen ezért javaslom, hogy ebből induljunk ki, s ezt a fájdalmas eseményt észbentartva járjuk körül kicsit a dolgokat.
Lássuk hát, mik a főbb ellenzéki érvek a határon túli magyarok szavazati joga és állampolgársága ellen, s mi a baj ezekkel?
Először is, a külhoniak azért nem kéne szavazzanak, mert
a balliberálisok szerint ez az egész kérdés nonszensz és nacionalista: mindenki ott kéne szavazzon, amelyik országban életvitelszerűen él.
Itt mindjárt megjelenik a kettős mérce is, mert általában azok a csoportok, melyek ezzel érvelnek, foggal-körömmel küzdenek a Nyugatra kivándorolt magyarok szavazati jogainak kiszélesítéséért. Itt már számomra érthetetlen, hogy ha valaki az egyik csoport szavazata mellett van, hogy lehet a másik ellen? Miért szavazhasson az egyik magyar, s miért ne a másik?
Erre az a válaszuk, hogy mert a kivándorolt Magyarországról vándorolt ki, a határon túli pedig más országban él. Azt persze nem veszik figyelembe, talán nem is fogják fel, hogy a külhoniak is Magyarországról valók, s ők (ellentétben az emigránsokkal), nem jókedvükből hagyták el az országot, hanem a fejük felett úgy döntöttek, hogy mostantól nekik nincs joguk saját hazához. Miért lennének hát kevesebbek, mint a kivándoroltak?
Meg aztán akkor ki is szavazhatna? Akár az is, aki nem is magyar állampolgár, de mondjuk ideköltözött Izraelből, Németországból, Svájcból, vagy épp Moldáviából? Módosítsunk alkotmányt, hogy ezentúl ne annak legyen szavazati joga, aki magyar állampolgár, hanem annak, aki magyar lakcímmel rendelkezik? Vajon a svájci nyugdíjas, aki kinn él az alföldi pusztán, fényűző módon, mert a Svájci kisnyugdíj itthon álomfizetés, többet tudna a magyar belügyekről, mint mondjuk az a külhoni magyar, akinek szívügye Magyarország, s folyamatosan követi a magyar belpolitikát?
Milyen alapont engednénk meg, hogy az a külföldi, aki ideköltözött, állampolgárságot nem vett fel, sokszor még a nyelvet se tudja, szavazhasson Magyarországon, ha a határon túli, magyarul beszélő, magyar állampolgár nem szavazhatna?
Eszembe ötlött az is, hogy ez az érv már arra mutat előre, hogy hogy bánna a baloldal a migránsokkal: betelepítené őket, aztán állampolgárság, nyelvtudás és minden más nélkül szavazati jogot adna nekik. Nem baj, hogy analfabéták, nem baj, hogy fogalmuk sincs, miről döntenek, de szavazzanak, a baloldalra, meg lesz majd nekik mondva, hova kell tenni az ikszet…
De a tudatosan, hazafi módra, a magyarság érdekeit szem előtt tartva szavazó erdélyi magyar – na az ne szavazhasson… Csak a migráns.
Aztán, jön az érv, hogy
mert a külhonba szakadt magyar jobbra szavaz.
És? Ez a politika, emberek, ébresztő! Nem kellett volna talán 2004-ben a kiszakadtak ellen kampányolni, meg a 23 millió románnal ijesztgetni (az már csak adalék, hogy azok, akik egykor azzal ijesztgettek, hogy „mert majd a sok külföldi bejön ide és elveszi a munkát”, most fennhangon követelik papír nélküli, potenciálisan veszélyes migránsok korlátlan befogadását – a magyarral ellentétben úgy látszik, ők „szalonképesek”), hanem a mostani kormányhoz és jobboldalhoz hasonlóan ki kellett volna állni mellettük is, mint magyarok mellett, akik az anyaországra tekintenek, mint biztos pontra.
Mindez nem történt meg soha, így aztán jobbra szavazunk: onnan ugyanis remélhetünk jogvédelmet, támogatást (akár financiálist is – egyre inkább látható, hogy a magyar állam veszi át a magyar oktatás finanszírozását, vagy a műemlékvédelmet és így tovább: ezeket a feladatokat új „hazánknak” kéne ellátni, de az általában nem teszi), róluk tudjuk, hogy kiállnak mellettünk, amikor folyik az erőszakos „magyartalanítás”, mert a felszín alatt, szépen, finoman még mindig megy ez is. Ezzel ellentétben, a baloldal 8 éven át legfeljebb ellenünk kampányolt, s lerománozott, -szlovákozott, -szerbezett, -ukránozott minket nem egyszer és nem kétszer.
Kérdem én, kedves baloldali magyar, hogy miért szavazzunk balra, amikor onnan nem kaptunk soha semmi jót? Magunk alatt kéne vágjuk a fát? A magunk kárára kéne cselekedjünk? Ugyan miért? Értetek, akiktől csak azt kapjuk, hogy „büdös román / szlovák / szerb / ukrán? Nem az a normális, aki arra szavaz, akitől a legtöbb dolgot várhatja? Nem adok-kapok kérdése a politika?
Ott van aztán az az érv is, hogy
ez bújtatott revízió, s a végén még visszavesszük Erdélyt, meg a többi lecsatolt területet.
Eléggé blődség ugyan ezt felhozni, mert erre az esély (sajnos) nullánál is kevesebb, de persze, a politikai demagógiába belefér. Bár nagy kérdés az, hogy vajon miért is lenne gond, ha a Kárpát-medence magyarlakta területei újra Magyarországhoz tartoznának? Mert nagyobb lenne a az ország területe? Több lenne az adófizető, az energiaforrás, a természeti kincs? Miért lenne ez rossz?
Igen, tudjuk, azért, mert minden igazi internacionalista européer szerint a határok megváltoztathatatlanok, de el kéne törölni őket. Tessék? Tényleg így érvelnek valahogy. Megváltoztatni tilos azt, amit el kell törölni. Teljesen hülye és értelmetlen érvelésnek hangzik? Az is, nyugodjon meg a kedves olvasó, ez tényleg akkora ökörség, hogy arra már szavak sincsenek.
Végül pedig az utolsó nagy érv, amit valószínűleg már minden olvasónk hallott:
mindenki ott kéne szavazzon, ahol adózik.
És hát persze természetesen, a határon túli magyar nem Magyarországon adózik, tehát nincs joga szavazni (még ha állampolgárságra van is, de egyesek szerint arra sincs).
Hibátlan érvelés, mondhatni zseniális, ezzel az egyetlen mondattal meg is van döntve a gonosz „Viktátor” horthysta, irredenta, soviniszta, múltbanmerengő, nacionalista, rasszista (???) és nácifasisztahitlerista nemzetpolitikája. Hátra lehet dőlni!
Vagy mégsem?
Mi van, ha kicsit továbbgondoljuk a kérdést? Ki az, aki még nem adózik itthon, de szavaz?
Mindenek előtt, a kivándorolt magyar. A Nyugaton dolgozik, nagy része a Nyugaton adózik. Akkor helyből ő sem szabadna szavazati joggal rendelkezzen ezen érvelés alapján.
Aztán ott van egy igen kedélyes magyarországi csoport, amelyiknek egyik közismert jellemzője, hogy ( minden tiszteletünk a számos kivételnek) kerül mindent, ami munka, s így nem dolgozik, nem adózik, s úgy általában nem tesz hozzá semmit a társadalomhoz. Ezek szerint tőlük is gyorsan el kéne venni a szavazati jogot.
Aztán, folytathatjuk tovább. Egyetemisták. A többségük nem dolgozik, hanem tanul. Nem adózik se itthon, se másutt. Ők se szavazhassanak akkor? A baloldali érvelés szerint tőlük is el kéne venni ezt a lehetőséget. Szavazzanak, ha munkába álltak, addig meg kuss, mert aki nem itthon adózik, az ne lehessen választó…
Egy szó, mint száz: valahogy átlátszó minden olyan érv, mely a leszakított területek magyarjaitól elvenné a szavazati jogot, vagy éppen még az állampolgárságot is. Utóbbi elképzelés még alkotmányellenes is – de persze, miért is érdekelne egy kozmopolita balliberálist egy nemzeti alkotmány…?
Hiszen a külhoni magyart kívül kell tartani minden áron, mert bemegy az országba, és ott terjeszteni fogja a veszélyes, hazaszeretetet, Istent, családot, nemzetet valló elveit!
Bezzeg a radikális vahabita muszlim – az jöjjön csak, azt balliberális felebarátaink tárt karokkal várják, mert ő majd gazdagítja a kultúránkat, háborúval, terrorizmussal, ártatlanok halálával, erőszakkal, félelemmel és rettenettel.
Az, hogy az előbbi Magyarország jövőjét biztosítja, míg az utóbbi ellehetetleníti azt, nem érdekli őket.
Hiszen pont az lenne a cél, hogy ne legyen Magyarország többé…
Orientalista.hu – Crusader
Amerikai stratégák félnek az oroszországi háborútól →
Az orosz elnök Joe Bident látná szívesebben az amerikai elnöki poszton →
Lavrov: a Nyugat álláspontja miatt nincs mód a rendezésre →
