Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Interjú

2016. 12. 06.

Hölvényi: Assad elnök távozása ma Szíria végét jelentené

2016. 12. 06.

Egy pillanat alatt újabb negatív változások mehetnek végbe Szíriában vagy más közel-keleti országban, ami akár a politikai érdeke is lehet valamely nagyhatalomnak, de egy biztos: Európának semmiképp, hiszen ez újabb menekültáradatot, emberek millióit zúdítaná a kontinensre – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Hölvényi György, az európai néppárti frakció vallásközi párbeszédért felelős munkacsoportjának társelnöke, a Fidesz–KDNP politikusa.

– A stratégiai jelentőségű közel-keleti térség egyik kulcsállama, Szíria az utóbbi években egyértelműen a regionális és globális szereplők hatalmi versenyfutásának színterévé vált. Ön több alkalommal is járt a térségben. Mit gondol, mi vethetne véget a hatodik éve tartó polgárháborúnak?

– Meggyőződésem, hogy Szíria jelenleg több szempontból a világ egyik legjelentősebb és egyben legtragikusabb helyszíne, ahol a nagyhatalmak politikai gyengeségei törtek a felszínre. Ha a szíriai háborúról beszélünk, akkor a kiváltó okokként főként a vallási és az etnikai okok miatti törésvonalak kerülnek említésre, azonban a konfliktus megértéséhez nem szabad megfeledkezni az egész közel-keleti térségben végbemenő gazdasági és demográfiai folyamatokról sem. Ebbe a soktényezős konfliktushalmazba a nagyhatalmak különböző módon, egymástól eltérő időpontokban szálltak be, ami tovább bonyolította az egyébként is kaotikus helyzetet. A valódi probléma azonban tulajdonképpen az, hogy a vallási szereplők által évszázadok óta fennálló, természetes társadalmi és gazdasági egyensúlyok mára teljesen felborultak. Hogy végleg vagy csak ideiglenesen, azt most még nehéz megmondani. Az viszont tény, hogy ennek a felfordulásnak a legnagyobb vesztesei a térség országainak társadalmi egyensúlyát alkotó vallási kisebbségek, legyen szó akár a keresztényekről, akár a jazidikről, vagy régiótól függően akár a síitákról vagy szunnitákról. Amikor tehát a kisebbségek védelmében szólalunk fel, nem egyszerűen keresztény szolidaritásról van szó, hiszen ennek a problémának van egy igen jelentős biztonságpolitikai aspektusa is. Létszámukat tekintve valóban a keresztények vannak leginkább kitéve veszélynek a jelen helyzetben, éppen ezért – ha megkésve is –, Európában és azon kívül is egyre többen vannak, akik a rendelkezésre álló kevés eszközzel az ő helyzetüknek a helyreállításán dolgoznak. Ez az én célom is.

– Milyen eszközökkel dolgoznak a helyzet helyreállításán?

– Az elmúlt időszakban én magam is több alkalommal beszélgettem a szíriai vallások és népcsoportok vezetőivel, ők pedig világossá tették, hogy mire van szükség az országukban: fenn kell tartani sokszínű társadalmuk évszázados egyensúlyait, továbbá meg kell őrizni a szekuláris állami berendezkedést a tágabb térségben. A személyes véleményem naivnak tűnhet, még ha ez a helyiek álláspontján alapszik is, de politikusként hiszem, hogy előbb-utóbb meg kell találni a politikai megoldást, sor kell, hogy kerüljön a megbékélésre, mint ahogy mindig a történelemben, hiszen a térségben élő vallási kisebbségek eddig is megvoltak egymás mellett. Az iszlám sem volt soha korábban jelen olyan szélsőséges formában, mint napjainkban, ez azonban nem a vallás növekedésének, hanem a vallási formába bújt brutalitás növekedésének indikátora. Én tehát úgy hiszem, hogy már most, a harcok közepette is érdemes beszélni a jövőről, a jövő kiépítésének egyik legkézenfekvőbb lehetősége pedig az iskola. Egy mindenki számára nyitott keresztény oktatási intézmény ugyanis segíthet elfogadtatni egymás számára, megismertetni egymással a különböző vallásokat és etnikumokat. Ennek több évszázados hagyománya van, jó példa erre az egészségügy, a Katolikus Karitász tevékenységében például mindenki megbízik a Közel-Kelet országaiban, a mindenki számára imponáló szociális tevékenységének köszönhetően azt is mondhatjuk, hogy egyfajta „branddé” nőtte ki magát.

– Hogyan lehet elérni a politikai megoldást egy ilyen soktényezős konfliktus esetében?

– Ez a legnagyobb kérdés. A probléma ugyanis éppen abból fakad, hogy addig nem lehet politikai megoldásról beszélni, amíg ezalatt amerikai, orosz, európai vagy más, a közel-keleti térségből származó ország rövid távú politikai céljai érvényesülnek. A szíriai konfliktusra megoldás csak akkor születhet – és ezt kell vagy kellene a pontosan soha meg nem határozható nemzetközi közösségnek is megértenie –, ha a helyieket is bevonjuk a folyamatokba, nem pedig a fejük fölött hozzuk az aktuális érdekeket kiszolgáló döntéseket. A szenvedések és tragédiák legnagyobb hányada alapvetően éppen abból fakad, hogy kívülről próbálnak ráerőszakolni határokat, gazdasági formákat, politikai berendezkedéseket a helyi közösségekre, ez pedig – mint ahogy az elmúlt évtized tapasztalatai is mutatják – nem járható út. Ráadásul egy pillanat alatt újabb negatív változások mehetnek végbe Irakban, Líbiában, Szíriában vagy bárhol a térségben, ami akár a politikai érdeke is lehet valamely nagyhatalomnak, de az biztos, hogy Európának semmiképp, hiszen ez újabb menekültáradatot, emberek millióit jelenti. Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy az Európai Unió önálló arculatot mutasson, ne pedig amerikai vagy épp orosz érdekekhez csapódva próbáljon állást foglalni, hiszen a menekültek egyedül Európába fognak jönni, nem máshová.

– Sikeresnek tartja az orosz beavatkozást?

– Az orosz érdekek megjelenése nyilvánvalóan sok más érdekcsoport számára veszélyt jelent, mégis az látható, hogy az orosz beavatkozásnak köszönhetően Szíria békésebb ország lett, mint az előtte lévő öt évben. Hangsúlyozom, politikai megbékélésre csak akkor van esély, ha nem a rövid távú nagyhatalmi érdekek játsszák a főszerepet, az orosz érdek pedig szintén nem feleltethető meg a helyi közösségek céljaival.

– A Szíria sorsáról tanácskozók megegyezésének legfőbb akadálya immár három éve Bashar Al-Assad szíriai elnök személye és politikai jövője. Ön szerint is Assad távozása hozhatná el a megbékélést?

– Politikusként igyekszem mindig a realitásokból kiindulni, a tények pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az Assad ellenőrzése alá tartozó szíriai területeken, amelyek körülbelül az ország negyven százalékát teszi ki, ma nincs háború. Véleményem szerint a szíriai elnök nélkül az egész ország lángban égne, de ez persze nem azt jelenti, hogy Assad nem kiváltója magának a polgárháborúnak. A tényeket figyelembe véve mégis azt mondom, hogy Assad eltávolítása Szíria végét jelentené, ez meggyőződésem.

Magyar Hírlap

Megosztom:

, , , , , ,




Back to Top ↑