Cadmus fordítás Cadmus
Interjú

2015. 12. 17.

Interjú Bashar Al-Assaddal, Szíria elnökével (2. rész)

2015. 12. 17.

Folytatjuk az interjút, melyet a Phoenix kínai hírügynökség készített néhány napja Bashar al-Assad szíriai elnökkel.

– De én tényleg nem értem, hogy mi történt?! Nekem úgy tűnik, hogy Szíria és Szaúd-Arábia között jó kapcsolatok voltak a konfliktus előtt, akár csak Szíria és Törökország között. Mi történt? Úgy tűnik, hogy hirtelen fordultak Szíria ellen, vagy egészen pontosan az Ön személye ellen! Ezt hogyan tudná megmagyarázni?

– Az oka ennek, hogy Törökország jelenlegi elnöke, aki akkoriban miniszterelnök volt, identitása szerint a Muszlim Testvériséghez tartozik. Így amikor látta azt, hogy a Muszlim Testvériség hatalomra került Tunéziában, Líbiában, majd később Egyiptomban is, azt képzelte, hogy fel tudja támasztani az Oszmán Birodalmat az arab világban, de nem Ottomán elnevezés alatt, hanem iszlamista elnevezés alatt. Az egyetlen kő az útjukban Szíria volt, ez az oka. Ő, mint egy szektariánus ember, mindent elfelejtett. Minden tervet félre tett, amit kidolgoztunk a lehető legjobb kapcsolatok kiépítéséhez és népeinek életszínvonalának javításához. Ő az ideológiáját helyezte mindenek fölé. Ő szerinte a Muszlim Testvériségnek kell elfoglalnia Szíriát. Mert akkor ő a Muszlim Testvériségnek az imámja lehetne a régióban.

– És mi a helyzet Szaúd-Arábiával?

– Szaúd-Arábia vahabita minden tekintetben és nem épített túl közeli kapcsolatokat Szíriával. Azért nem mondhatjuk, hogy jó volt az álláspontjuk, csak megváltozott. Ők mások, mint Törökország. Egészen mások. Szaúd-Arábia két összetevőnek az ötvözete: a szaúdi uralkodó család és a vahabizmus. Így néz ki a helyzet Szaúd-Arábiában több mint 200 éve. Már a mostani uralkodó család előtt is így nézett ki, de még a legelső szaúdi család hatalomra jutása előtt is. Tehát szoros kapcsolat van náluk a vahabizmus és az uralkodók között. Az Al-Szaúd család viszont mindig is követni fogja azt, amit a vahabizmus megkövetel.

– De elnök úr! Ha nem is maradna fenn az ISIS, ahogy Ön is állítja, Törökország és Szaúd-Arábia továbbra is létezni fognak. Hogyan tudna ezzel a két országgal megbékülni?

– Az elsődleges dolog és cél a mi számunkra, hogy politikusként és kormányként dolgozzunk a népünkért és annak érdekeiért. Így mi reagálni fogunk minden új felvetésre! És amennyiben ezek az országok képesek leállítani a terroristák támogatását Szíriában, a mi számunkra nem lesz probléma. A dolog itt nem arról szól, hogy a múltban éljünk, hanem arról, hogy tudjunk a jövő felé haladni. Annak a pontnak az elérésén kell dolgoznunk. Azután az emberek érdekei és érzelmei fogják megszabni, hogy milyen kapcsolatok fognak minket összekötni azokkal az országokkal. Mi nem mondhatjuk azt, hogy nem fogunk velük semmilyen kapcsolatot tartani. Mert végül is itt csak a népről van szó és nem a kormányról.

Törökországban több mint 70 millió ember él. Sokan Erdogan ellen vannak. Sokan nagyon jól értik, hogy mi folyik Szíriában. Sokan értik, hogy egy hatalmas tűz pusztít Szíriában és felfogják azt, hogy ez a tűz tovább fog terjedni Törökországba is.

– Mi van a szíriai néppel? El fogja fogadni azt, hogy ezekkel az országokkal bármiféle kapcsolatot létrehozzon? Sok szíriai vesztette életét! Sok millióan sérültek meg…

– Az emberek érzelmei még mindig forrnak. De végül is ők maguk fogják eldönteni, hogy mik az érdekeik. Ők tudni fogják az érdekeiket. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy minden szíriai ezzel vagy azzal a dologgal ért egyet. Az emberek különbözőek. De végeredményként én úgy gondolom, hogy az emberek meg fognak feledkezni arról, ami történt, ha egyszer képesek lesznek látni a ragyogó jövőképet.

– Elnök úr! Említette a múltban, hogy több politikai lépést kéne tenni a szíriai konfliktus megoldásához. Úgy értelmezzük ezt, hogy mindenféleképpen egy dialógra lesz szükség valamennyi oldal között Szíriában, olyan dialógusra, ami Szíria politikai jövőképét alapozná meg. Van Önnek bármi terve arra, hogy hogyan tovább? Mi a jövőképe annak a Szíriának, amit látni akarna a konfliktus vége után? Mi a szerep, amit szeretne vállalni?

– Amikor a konfliktus utáni Szíriáról akarunk beszélni, akkor definiálnunk kell a politikai rendszert, amit akarunk elsősorban. Ez a legfontosabb dolog. Ezt meg lehet most tárgyalni, de nincsen köze a terrorizmushoz. A terrorizmus talán teljesen más tényezőkhöz kapcsolódik: külső és belső tényezőkhöz. Ha Szíria jövőjéről akarunk beszélni, akkor a vita tárgya talán főleg a politikai rendszer körül forog: parlamenti, elnöki, félig elnöki, konföderációs, stb. De ami a legfontosabb dolog a szírek számára és saját magam számára, az az, hogy az alkotmány, az egész rendszer és az ország teljes mértékben szekuláris. A szekuláris nem vallásellenes. A szekularizmus a vallási szabadságot jelenti. A szekularizmus jelenti azt a rendszert, amely képes minden vallást befogadni. Minden etnikumot, minden irányzatot, egy ernyő alatt: Szíria ernyője alatt. Ez elsősorban. Másodsorban szerintem a fő koncentráció a gazdaságra és az újjáépítésre fog összpontosulni.

– Visszatérünk a gazdasági részre később, de szeretném kérdezni, hogyha a közeljövőben elnökválasztás lesz – mit gondol –, indulni fog ezen a választáson? 

– Ehhez jogom van, de még nagyon korai azt mondani, hogy részt fogok venni vagy sem. Ez azon múlik, hogy mit érzek a szíriai nép részéről. Úgy értem, hogy akarnak-e engem vagy sem. Talán elfogadnak, talán nem. Nem beszélhetünk olyan dologról, ami lehet, csak néhány éven belül fog bekövetkezni. Talán beszélhet az ember erről a történése előtt néhány hónappal. De én azt mondom, hogy nem fogok indulni, ha úgy érzem helyesnek.

– Milyen volt az utolsó moszkvai látogatása? Gondolom Putyin elnökkel a szíriai konfliktusról beszéltek. Úgy értem, van egy bizonyos tervük, ami alapján dolgoznak? Putyin elnök úrral Önök szerint mennyi idő kell, hogy véget érjen a háború?

– Úgy érti, ami a politikai részét érinti a konfliktusnak? Tudja, Oroszország vezeti a Szíriával kapcsolatos politikai tárgyalást a világban. Én a látogatásomat néhány héttel a bécsi békekonferencia előtt tettem meg. Ezért utaztam Moszkvába, hogy megtudjam a konfliktus politikai kilátásait és azt, hogy mit lehet tenni.

Most a bécsi konferencia megjelölt nekünk egy pár fontos irányelvet és végül a konferencia arra jutott, hogy új alkotmányt és választásokat csináljunk. De a dolog lényege az, amiben egyetértenek a szírek maguk. Kell, hogy legyenek tárgyalások; ezért mondtam én Moszkvában, hogy szükségünk van tárgyalásokra, attól függetlenül, hogy mit mond a bécsi vagy bármelyik más konferencia. Végeredményben az egész azon múlik, amit a szírek mondanak. Pró vagy kontra. Ezen dolgozunk együtt az oroszokkal. Egy új konferencián a szírek között. Talán Moszkvában. Ha ez megtörténik, akkor lehet például Moszkva 3 elnevezés alatt.

– Beszéltek a konfliktus lezárásáról? Úgy értem, volt bármi idő kiszabva, amiben megállapodtak volna?

– Igen. Megtárgyaltuk ezt és ki is jelentettük a látogatás vége előtt. Ahogyan mi is mondtuk: nem lehet kézzel fogható politikai lépéseket elérni a terrorizmus elpusztítása előtt. Mert ez a nagyobbik nehézség előttünk. Ez a fő aggodalma és gondja minden szíriainak. Minden szíriai biztonságot akar. Hogyan tudna az ember bármit is elérni az életében, ha nincs biztonságban? Akár politikailag, akár gazdaságilag vagy bármilyen más téren! Ez a prioritás. Amit mi teszünk azzal párhuzamosan, hogy a terrorizmus ellen harcolunk, az az, hogy megértjük, hogy szükségünk van tárgyalásokra. De a kézzel fogható lépésekhez először a kormánynak legalább vissza kell foglalnia a fő területek nagy részét, amelyeket a terroristák elfoglaltak. Ezek után lehet csak bármit elérni. A fő lépés, ami a politikai részét illeti a konfliktusnak, az, hogy az alkotmányt újratárgyaljuk. Mert az alkotmány az, ami az új politikai rendszert fogja megszabni Szíriában és az rajzolja csak meg Szíria jövőképét. Tehát ez a mi célunk egy későbbi stádiumban. Ha egyszer megtörténtek a megbeszélések, ha a szíriai nép mást is szeretne, mint például amit említettem a szíriai elnökválasztással kapcsolatosan, akkor ez a szírek közti tárgyalásoknak egy része lesz. Én nem mondhatom azt, hogy ez az én tervem vagy nem az enyém. Mert a dolgok nem csak egy elnökről szólnak. Mi felvetünk egy fő ügyet. A többi meg a szírek közti tárgyalások eredménye lesz.

– Úgy tűnik, világos elgondolások vannak. Van bármi időintervalluma ezeknek?

– Nincsen. Ennek az az oka, hogy nincsen megszabott intervalluma a terrorizmus elpusztításának. Ez egy háború. Senki sem tudja ezt megszabni. Mert az egész nem csak az előrehaladásról szól, amit mi elértünk, vagy amit mi végre akarunk hajtani. Mert ez azon múlik, hogy miféle támogatást kapnak a terroristák más országoktól. Mert sok országnak nyugaton és a régiónkban nem az az érdeke, hogy mi egy politikai megegyezésre jussunk. Ők csakis a terroristák támogatásában hisznek, hogy megbuktassák az államot és teljes politikai rombolást érjenek el Szíriában.

Ezáltal ők minél hosszabb ideig szeretnék fenntartani a konfliktust. Mondhatom azt, hogyha nem lenne ez a támogatás, akkor kevesebb mint egy éven belül mi meg tudnánk változtatni a helyzetet. Akkor mi le tudnánk győzni a terroristákat és el tudnánk kezdeni ezt a műveletet.

De ha arról akar beszélni, ami történni fog, miután legyőztük a terroristákat, akkor feltételezem, egy kétéves időtartamról kell beszélnünk, hogy mindent végbevigyünk. Ha a tárgyalásokról beszél, tudni kell, hogy az alkotmányt újratárgyaljuk. Lesz új szavazás persze, de hogy ki fogja ezt majd megszabni és hogy a nép elfogadja-e vagy sem, azt ma én, ma mi nem tudhatjuk még. Természetesen más lehetőségek is bekövetkezhetnek ezeken kívül.

Szóval nincs szükségünk két évnél többre. A két évnek elégnek kell lennie. Ez az időtáv, amire mi gondolunk.

– Amikor Putyin elnökkel találkozott, beszéltek esetleg az amerikaiak beavatkozásáról a műveletekbe?

– Mármint a katonai műveletekbe?

– Igen, katonailag.

– Nem! Ez a katonai műveletek előtt történt. Amikor Putyin elnök kijelentette, hogy létre akar hozni egy terrorizmus elleni koalíciót. Ezért gondoltuk mi azt, hogy mindenkit be kell avatni. Még azokat az országokat is, amelyekről mi azt gondoljuk, hogy a terrorizmust támogatják. Legalább ezáltal adunk nekik egy lehetőséget, hogy álláspontot változtassanak. Amint tudjuk, ezen országok közül a legtöbben nem akartak részt venni, mert nem rendelkeznek kellő akarattal, hogy harcoljanak a terrorizmus ellen. Ezt mi már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük az oroszokkal.

Folytatjuk…

Orientalista.hu – (Fordította: Cadmus)

Megosztom:

,




Back to Top ↑