2016. 06. 19.
Irak: Az Iszlám Állam kétszer foglalta el a faluját
2016. 06. 19.
Khalíl Shaaya a fenyegetések ellenére is a hazájában akar élni. Amikor az Iszlám Állam (IS) 2014-ben első ízben rohanta le Telskufot, a szülőfaluját, ő akkor sem hátrált meg. A második, 2016. májusi támadás után is maradni akart.
A most 53 éves Khalíl Oraha Davud Shaaya már gyermekként átélte a szenvedést. Még csak hatéves volt, amikor az édesapja 1969-ben súlyosan megsebesült egy rivalizáló bandák közt kitört lövöldözésben. 1974-ben apja új állást kapott, ezért az egész család Bászrába költözött.
1981 nyarán aztán az iraki-iráni háború visszaűzte őket a kurd határ közelében fekvő Telskufba.
Khalíl nehéz gyermekkora ellenére mindig becsületesen élt, három gyermekét jó iskolákba járatta, és keményen dolgozott, hogy biztosítsa keresztény családjának a megélhetést. Ezért tudott nemrég házat venni Telskufban.
Épp csak el tudtak menekülni
És mi maradt meg mindebből? „Már 11 évesen dolgoztam. Minden, amit megszereztem, egyetlen éjszaka alatt semmivé lett” – sóhajt föl beletörődve a változtathatatlanba.
Khalíl sosem felejti el a 2014. augusztus 3-ról 4-re virradó éjszakát, amikor az Iszlám Állam (IS) megtámadta Szindzsárt, a jezidi várost és Telskuf keresztény falut is.
Épp időben tudta elmenekíteni a családját. Kilencen zsúfolódtak egy autóba, ami a kurd Dohukba vitte őket, ahol a káld katolikus egyház kultúrközpontjában kaptak menedéket.
A kurd pesmerga csapatok két hét múlva kiszorították a dzsihádistákat Telskufból. De sem Khalíl, sem a társai nem mehettek vissza a szülőfalujukba: „A házainkat katonai célra lefoglalták. Csak annyit engedtek meg nekünk, hogy röviden körülnézzünk az otthonainkban.” Az ő házát szabályosan kifosztották, bár a pesmerga őrizete alatt állt. „Ahányszor csak visszamentem oda, egyre több ingóság tűnt el.” Amikor már nyíltan a kurd katonákat vádolták a rablásokkal, többé nem mehettek be az otthonaikba.
Visszatérésre semmi remény
Khalíl családja még most is szeretne visszaköltözni Telskufba.
- május 3-án azonban a remény utolsó szikrája is kihunyt. Az Iszlám Állam ezen a napon újra megtámadta a keresztény települést, de a kurd pesmerga pár óra leforgása alatt ismét kiűzte őket onnan.
De az épületekben hatalmas kár keletkezett. Házak tucatjait rombolták le. „Az én lakásom is találatot kapott. Visszatérésre gondolni sem merünk – mondja a háromgyermekes édesapa, megkérdőjelezve az IS akciót: – Szemtanúk amerikai repülőket láttak a dzsihádisták konvoja fölött. Akkor miért nem akadályozták meg a rombolást?”
Khalíl családja jelenleg rossz körülmények között tengődik Dohukban. Két másik családdal zsúfolódnak össze egy kis házban, amelynek csak egyetlen konyhája és fürdőszobája van. Ráadásul a bérleti díjat sem tudják fizetni. „Csak a feleségem könyvelői keresetéből élünk. De 2015 decembere óta ő sem kap fizetést – magyarázza a nehéz körülményeket. – Ráadásul a gyerekek helyzete is kilátástalan, mert a Moszulban megkezdett tanulmányaikat itt nem tudják folytatni.” Khalíl társaival együtt idegennek érzi magát a saját hazájában.
Emigráljak a gyermekeim boldogulásáért?
A család korábban bármikor kivándorolhatott volna. Erre minden okuk megvolt. A Telskuftól jó 30 km-re fekvő Moszulban ismeretlenek többször életveszélyesen megfenyegették Khalílt. Egyszer épphogy sikerült elmenekülnie a feleségével. „2007-ben 50 ezer dollárt adtak a földemért, később ebből építettem a házunkat. Abból kivándorolhattunk volna. Akkor föladtam a vállalkozásomat is, amit már nagyon megbántam” – törnek föl belőle az érzelmek. Még 2015 októberében is elmehettek volna Franciaországba, de ő visszautasította az ajánlatot, mert még mindig bízott abban, hogy visszatérhetnek Telskufba.
A pénztelenség, gyermekei jövőjének bizonytalansága, az iraki és kurd kormány, de a nemzetközi szervezetek iránti bizalom elvesztése miatt Khalíl egyre inkább hajlik arra, hogy meggondolja magát: „Vannak rokonaink külföldön. Már kérték a befogadásunkat Németországban, Amerikában és Ausztráliában is. Elküldtem az ehhez szükséges összes dokumentumot. De gyors ügyintézésben nem reménykedhetek.”
A kényszerítő körülmények hatására Khalíl már egyre többször gondol a kivándorlásra, ami ellen pedig sokáig küzdött. Ám nem csak ő van így. „Ha a nemzetközi erők rövid időn belül nem mutatnak föl komoly elkötelezettséget az iraki keresztények megmaradása, Irak fölszabadítása és a visszatérők védelme iránt, el fog tűnni a kereszténység Irakból.”
Orientalista.hu – CSI Magyarország