Interjú

2015. 03. 10.

Keresztények két tűz között



 Az Assad rendszer elleni fölkelés már az első hónapokban erősen keresztényellenes jelleget öltött. Dr. John Eibner a helyszínen beszélt a szenvedőkkel. A CSI most őt kérdezte. ( 2 éves interjú, de ma is aktuális).

 CSI: Szíriában több különféle felekezet létezik. Kikkel találkoztál ott?

John Eibner: A keresztény kisebbség tagjain kívül szunnita muzulmánokkal, kormányképviselőkkel és közhasznú szervezetek munkatársaival.

CSI: Mit mondanak az emberek a mostani fejleményekről?

JE: A keresztények, akikkel személyesen találkoztam, döbbenten és félelemmel szemlélik a jelenlegi helyzetet. Különösen azt nem értik, hogy a történelmileg keresztény nyugati államok ahelyett, hogy védelmükbe vennék őket, inkább a lázadók oldalán állnak. A fölkelők közt vannak olyanok is, akik kimondottan a vallási kisebbségeket támadják. A keresztények tehát csak Aszad rendszerében reménykedhetnek. Szemükben ez az utolsó védőbástya, ami még megmentheti őket a megsemmisüléstől.

CSI: Főleg Tartuszban és a Földközi-tenger partján jártál. Mit tapasztaltál ott?

JE: A felszínen látszólag minden rendben van. Tartusz csodálatos tengerparti város, az emberek sétálnak az utcákon, az üzletek mind nyitva vannak, a légkör pedig nyugodt. Az ember nem is hinné, hogy egy polgárháború kellős közepébe csöppent. Még katonát vagy rendőrt sem látni.

De ha jobban figyelünk, akkor már kiütköznek a problémák. A helyi kormányzó elmondta, hogy csak az ő tartományában 400 000 menekültet regisztráltak. És ehhez jön a még nem regisztráltak lényegesen nagyobb száma. Jól látható az is, hogy itt az alavita lakosság van többségben. Az utcákon azonban hirtelen sokkal több lett az elfátyolozott nő, a menekültek többsége ugyanis hívő szunnita. Ők is Aszadban reménykednek. Az a nálunk elterjedt vélekedés, hogy Aszad a saját népe ellen folytat harcot, sem teljesen igaz. A rendszer azokon a területeken, ahol nincsenek lázadók, tulajdonképpen vallási hovatartozástól függetlenül minden állampolgárának viszonylagos biztonságot nyújt. A katonaság kérlelhetetlen keménységgel száll szembe a fölkelőkkel, és ezekben a körzetekben nincsenek tekintettel a polgári lakosságra.

CSI: Homszba is ellátogattál. Mit láttál ott?

Homsz egyes részeit teljesen szétlőtték CSI

Homsz egyes részeit teljesen szétlőtték 

JE: Ez csak egy spontán alkalom volt. Nem tudtam kiszállni az autóból, sem interjúkat készíteni. De alaposan megismerhettem a város különböző részeit.

Homsz alapvetően három területre oszlik: néhány városrészt a lázadók ellenőriznek, és itt kemény ütközetek folynak. Ide nem engedtek be minket. Más negyedeket a hadsereg nehéztüzérsége visszafoglalt. Ezeket a harcok során teljesen lerombolták, és itt gyakorlatilag minden kihalt.

Aztán vannak nyugodt, békés városrészek is Homszban, ahol sehol sem látni páncélosokat vagy csapatszállító konvojokat. Nyoma sincs a megszállásnak vagy ostromállapotnak. Csupán néhány ellenőrzőponton kellett áthaladnunk. A katonák mindenhol nyugodtnak tűntek. Bár az utcákon a korábbinál kevesebb embert láttunk, mivel sokan elmenekültek, de ők is biztonságban érezték magukat. Nem volt az a benyomásunk, hogy sietősen hagyták el a lakásukat csak azért, hogy beszerezzék a legszükségesebbeket, aztán gyorsan ismét hazatérjenek.

CSI: Mi az a legfontosabb élmény, amit magaddal hoztál?

JE: Az Assad rendszer elleni tüntetések már kezdettől kétfelé mutattak: az egyik világi és nyugati irányultságú volt, a másik iszlámista és kisebbségellenes. Hamarosan a Szaúd-Arábia, Katar és Törökország által támogatott iszlámizmus kerekedett felül. Szemtanúk beszámoltak nekem a tüntetések kezdetéről. Folyamatosan érkeztek az ingerült tömegek a mecsetekből. Ők nemcsak a rezsim ellen tiltakoztak, hanem ezt kiáltozták: „Alaviták koporsóba, keresztények Libanonba!”

A vallási kisebbségek elűzésének és kiirtásának szándéka tehát már a tüntetések kezdetén jelen volt, és nem csak később, a külföldi iszlámista harcosokkal együtt érkezett Szíriába. A két egyiptomi forradalomhoz hasonlóan a rétegek itt is egymásra rakódnak: egyrészt a facebook-fiatalok forradalma, akik demokráciáért és emberi jogokért küzdenek, másrészt az iszlámisták forradalma, akik meg akarják szabadítani az országot a hitetlenektől. Utóbbiak régóta ideológiailag és pénzügyileg is a külföldi iszlámisták támogatását élvezik.

A szíriai forradalom egy fontos ponton különbözik az egyiptomitól: míg az egyiptomi hadsereg csakhamar a felkelők oldalára állt, a szíriai ma is messze rendszerhű maradt. Aszad a segítségükkel brutálisan elnyomta a tüntetőket, és megtörte a belső ellenállást. A világi, demokratikus államot követelő csoportokat fölmorzsolták. A radikális erők ellen tudtak állni, és fegyveres fölkelést indítottak, amelyben a világiaknak csak mellékszerep jut.

CSI: A konfliktus vallási jellege mára egyértelmű lett. Ám úgy látszik, a főszereplők ezt nem veszik figyelembe.

Sötét jövő vár rájuk - szíriai gyerekekTartuszban CSI

Sötét jövő vár rájuk – szíriai gyerekekTartuszban

JE: Szíriában tulajdonképpen a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia, Katar és Törökország csap össze egymással. Ez az USA számára kezdettől világos. Az USA egyértelműen Irán meggyöngítésében érdekelt. Persze úgy döntött, hogy a konfliktus megoldását Szaúd-Arábiára és Katarra bízza. A két állam célja egy tisztán szunnita tengely kialakítása Törökországtól a Perzsa-öbölig. Szíria világias államszerkezete és politikája inkább Iránhoz közelít.

A vallást fölhasználják arra, hogy az emberek megdöntsék a kormányt. Ezzel szemben a világi állam egy sokkal gyöngébb modell. A szekularizmus nem olyan rendszer, amiért az emberek készségesen föláldoznák az életüket.

A szír lakosság mintegy 70%-a szunnita muszlim. Innen nézve az Aszad bukásában érdekelt hatalmak jól teszik, ha szítják a vallási ellentéteket. Azt remélték, hogy a szunniták nem támogatják többé az alavita Aszadot, és a rendszer összeomlik. Barack Obama amerikai elnök politikája is ezen a reményen nyugodott. A valóságban azonban a szunniták, különösen a hadseregen belül, nem fordultak el Aszadtól. A hibás következtetés nagyon behatárolja az amerikai külpolitika mozgásterét. Ezzel egyidejűleg az iszlám rezsimek cselekvési lehetősége megnőtt, és Szaúd-Arábia Katarral együtt a saját szája ízének megfelelően oldhatja meg a szíriai problémát. Ez pedig igen sötét, szenvedéssel teli jövőt ígér a szíriai nem szunnita vallási kisebbségeknek.

A CSI szíriai segélye:

A CSI 400 szír menekültcsaládot támogat élelmiszerrel, gyógyszerekkel és lakással. A gyerekek iskolába járhatnak, keresztény szabadidő programokon vehetnek részt, amelyek a nem keresztény gyerekek számára is nyitottak.

Vallásilag szított polgárháború

Szíria lakossága 22,5 millió, 74% a szunnita iszlám követője. Az alaviták a síita iszlámból váltak ki, és a lakosság mintegy 12%-át alkotják.Bassar al-Aszad elnök is alavita. 8-10% keresztény hívő, kisebb csoportokban vannak még drúzok, jazidik és zsidók.

.

.

13090264896

Szíria vallási felekezetei

A szunniták az ország minden részén megtalálhatók, de az alaviták főleg a Földközi-tenger partján, Homszban és Damaszkuszban élnek. A keresztény kisebbség az alavitáktól keletre és észak-keletre eső keskeny sávban található (Kamisli és Hasszaka). Ezen kívül a legtöbb nagyvárosban, Aleppóban, Homszban és Damaszkuszban vannak keresztény negyedek.

Bashar Al-Assad és édesapja az alavitákkal együtt fontos posztokat töltött be a kormányban és a hadseregben. A lázadók közti radikális irányzatok a kormánnyal szembeni ellenállásból vallási kérdést csináltak. Nézetük szerint az egyik oldalon a szunnita muszlimok állnak, a másikon meg Aszad és a vallási kisebbségek. A radikálisokat a szunnita Szaúd-Arábia, Katar és Törökország támogatja, míg Aszad a síita Irán és a libanoni-síita Hezbollah milicistáinak segítségét élvezi.

Dr. John Eibner a Kongresszus bizottsága előtt

Dr. John Eibner a Kongresszus bizottsága előtt

John Eibner a washingtoni Kongresszusban

Dr. John Eibner két nappal Szíriából visszatérte után beszámolt tapasztalatairól a washingtoni Kongresszusban az ország vallási kisebbségeinek helyzetéről. „A puszta létük forog kockán” – figyelmeztet a CSI főmunkatársa. Előadásának címe: „Szíriai vallási kisebbségek két front között”.

Fölszólalásában arra utalt, hogy a vezető szunniták az alavita Bassar al-Aszad elnököt édesapjával együtt hitetlennek és hitehagyottnak tekintik.

Mindketten megpróbálták a vallást és politikát egyben tartani. Ennek az igyekezetnek haszonélvezői a szunniták és nem szunniták együttesen: mindketten vallásszabadságot élveznek. Ezt az egyensúlyt törték meg a szunnita iszlámisták.

Szemtanúk Homszból, Kuszairból és Latakiából együttesen arról számoltak be John Eibnernek, hogy a gyűlöletprédikátorok ilyen szólamokat skandálnak: „Iszunk az alaviták véréből!” „Egy keresztény nő elmesélte, hogy 2012 elején elmenekült Homszból, és látta, amint fegyveres dzsihádisták egy alavita nőt fényes nappal kirángatnak egy minibuszból, és a helyszínen lefejezik.” Azóta két érseket is elraboltak. Ezt a szíriai keresztények nyílt fölszólításnak veszik az ország elhagyására.

John Eibner az iraki helyzetre emlékeztet: „Szaddam Huszein bukása után az iszlámista terror következtében a keresztények fele elhagyta Irakot.” Akik maradtak, azok is az ország biztonságosabbak hitt területeire menekültek. „A szíriai vallási kisebbségek helyzete ma rosszabb, mint Irakban” – tette hozzá Eibner.

John Eibner fölszólította az USA-t, hogy fékezze meg a szíriai polgárháborút, és ne adjanak több fegyvert az iszlámista lázadóknak. Az Egyesült Államoknak együtt kéne működnie Oroszországgal, hogy közösen vessenek véget a szíriai vérengzésnek. Az „első keresztények ismert üldözőjére, a tarzuszi Saulusra” utalva hasonlóan sorsfordító élményt kívánt Barack Obama amerikai elnöknek. Olyan megtapasztalást, amely mélyen megérinti az elnököt, hogy változtasson mostani politikáján. AZ USA eddigi magatartása csak növelte Szíria és az egész Közel-Kelet vallási kisebbségeinek üldözését.

Orientalista.hu – CSI Magyarország

Címkék: , , ,






Back to Top ↑