Hírszerzés

2018. 01. 17.

Komoly kémháború folyik Izrael és Irán között



Az izraeli titkosszolgálat vezetője az iráni megmozdulások kapcsán elismerte, hogy a Moszad szorosan követi az eseményeket. Izrael számára az iráni rezsim a legnagyobb fenyegetés, így nem véletlen, hogy a két ország között komoly kémháború folyik.

A Moszad igazgatója ritkán nyilatkozik a sajtónak, még ritkábban beszél konkrétumokról. Joszi Melman január elején egy konferencián beszélt az iráni események megítéléséről. Összhangban a nemzetközi sajtó és a szakértők véleményével, az izraeli titkosszolgálat vezetője is elsősorban gazdasági okokat látott a megmozdulások mögött, és úgy vélte, azoktól nem lehet várni egy rezsimváltást. A sajtó arra a mondatára figyelt fel Melmannak, amely ugyan kétértelműen, de jelezte, hogy a Moszad „szeme, füle és még más is” figyeli Iránt.

Napok óta egyre nagyobb tömeg tüntet Iránban. A demokratikus jogok helyett azonban egyelőre prózaibb követelések viszik utcára az embereket.

A két ország az 1979-es iszlám forradalom óta van rosszban, azt megelőzően az arab országok jelentette veszély összekötötte Izrael és Iránt. A forradalmat követően a palesztín nép elnyomása lett Teherán számára a fő érv Izrael ellen, de ezt kiegészítették az anticionizmus mellett olyan gyakorlati, geopolitikai szempontok is, mint Szíria vagy a libanoni Hezbollah támogatása. Noha nem azért elsősorban azért kezdte el őket támogatni Irán, mert szemben álltak Izraellel. Szíria jelentőségét a közös ellenség, Irak elleni háború emelte fel. A Hezbollah mint síita szervezet pedig a szunnita, keresztény és drúz milíciák ellen küzdött a libanoni polgárháborúban, ezért volt szükség a megsegítésére.

A 2000-es évek óta Tel-Aviv számára a legfontosabb aggodalmat az iráni nukleáris program és a rakétafejlesztések jelentették, mert ezek célpontja egyértelműen Izrael. Mivel az iráni vezetés beszédeiben sosem fukarkodott a fenyegetőzéssel, sőt Izrael elpusztításának említése afféle állandó toposz a megnyilatkozásokban, ezért a Moszadnak már régóta nem a palesztín szervezetek, hanem Irán a prioritás.

Láthatatlan háború

Izrael és Irán láthatatlan háború vív egymással. Amikor a 2000-es évek elején kiderült, hogy Irán titokban elkezdett egy katonai célú nukleáris programot, a világ titkosszolgálatai felpörögtek.

Teherán a következő években súlyos politikai és gazdasági szankciókkal nézett szembe, tárgyalásai a nemzetközi közösséggel akadozva folytak, érdemi eredménnyel nem kecsegtettek. 2010 januárjában váratlan merénylet rázta meg Iránt. Egy híres elméleti fizikust, Maszúd Ali Mohammadit a lakása közelében ölte meg egy pokolgép, a robbanás azonnal végzett vele.

Iránban ilyen típusú merényletre évtizedek óta nem volt példa. Az iszlám köztársaság rendkívül jól szervezett rendőrséget és biztonsági szolgálatokat működtet. Ha a rezsimnek gondja van valakivel, akkor a hatóságok letartóztatják, ellenzéki szervezetek pedig nem működnek az országban.

Alimohammadi erőszakos halála után novemberben egyszerre két iráni atomtudós ellen történt támadás. Mindkettőjük autójára mágnessel rögzítettek egy-egy pokolgépet, amit aztán megint csak távirányítóval hoztak működésbe (az egyikőjük végül túlélte). 2011-ben egy tudóst lelőttek, 2012-ben egy másikat ismét mágneses rögzítésű bombával öltek meg.

Az öt tudós elvesztése érdemben valószínűleg nem lassította az iráni nukleáris kutatásokat, hiszen Irán egy majd 80 milliós ország, ahol több ezren, tízezren foglalkoztak a programmal. Viszont az is tény, a hogy megölt kutatók szakterületük legjobbjai közé tartoztak.

Az iráni hatóságok nem sokkal később bejelentették, hogy elfogtak mintegy tucatnyi iráni személyt, akik bevallották a merényletek elkövetését. A Moszad természetesen nem kommentálta az eseményeket, de különböző nyugati kiszivárogtatások alapján mégis az vélemény, hogy ők állhattak az akció hátterében. Hogy az elkövetők hol és hogyan kaptak kiképzést, elvből vagy pénzért dolgoztak, az talán sosem derül ki.

Titkos információk

2012-2013-ban előremozdulni látszottak az amerikai-iráni puhatolózások a megállapodás felé. A két fél diplomatái Ománban titokban találkoztak többször, arról tárgyalva, hogy érdemes lenne-e elindítani egy hivatalos tárgyalássorozatot. A pozitív visszajelzések után Svájcban hivatalosan is tárgyalóasztalhoz ült Irán és vele szemben Németország, valamint az EU és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (Oroszország, Egyesült Államok, Franciaország, Kína és Nagy-Britannia). Állítólag ezek a kezdeti sikerek jelentették a végét az Moszad merényleteinek, miután az Obama-adminisztráció nyomást gyakorolt Izraelre, hogy fejezzék be (bár az is valószínű, hogy a Moszadnak nem maradt sok ügynöke Teheránban a hálózat felszámolása után).

Mivel Izrael nem volt részese a tárgyalásoknak, természetszerűleg nagyon kíváncsi volt, hogy mi hangzik el az asztaloknál. A Moszad ebben is kulcsszerephez jutott, mivel az izraeli vezetés az egyeztetések alatt folyamatosan lobbizott Washingtonban a megállapodás megtorpedózásáért. Az amerikai hírszerzés követte az eseményeket, lehallgattak, akit tudtak, többek között az izraelieket is. Azt hamar észrevették, hogy az izraeli politikusok túlságosan jól informáltak a tárgyalások menetéről, és ezt hallgatólagosan tudomásul is vették volna, csak akkor lett konfliktus, amikor az izraeli lobbi a titkos információkkal akart Washingtonban érvelni a megállapodás ellen.

A Nyugat és Irán közötti megállapodás célja az volt, hogy a szankciók feloldásáért cserébe Irán hagyjon fel a katonai nukleáris kutatásaival, és ennek ellenőrzését tegye lehetővé a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség számára. A felek nagy nehezen kompromisszumra jutottak, a történelmi megállapodást 2015 júliusában kötötték meg. Izrael természetesen egy pillanatra sem hiszi el, hogy Irán tényleg leállna a kísérletekkel, és úgy gondolja, valamelyik (vagy több) iráni szervezet titkokban megpróbálja majd kijátszani a megállapodást.

Iráni válaszlépések

Teherán sohasem nézte tétlenül az ellene indított titkos vagy nyílt támadásokat. Bár nincs olyan könnyű helyzetben mint Izrael, azért az iráni vezetés is sokszor megtalálta a módját annak, hogy bosszút álljon az őt ért támadásokért. Az iráni tudósokat 2010 és 2012 között ért támadássorozat után állítólag többi izraeli célpont ellen próbáltak meg akciót szervezni világszerte. 2017 őszén egy Svédországban élő iráni származású tudóst tartoztattak le, amikor hazalátogatott Iránba, azzal vádolták, hogy a Moszadot segítette az atomtudósok elleni merényletekben.

Németországban 2018. január elején derült fény egy rendkívül furcsa ügyre. Az iráni titkosszolgálat egy pakisztáni férfit bízott meg azzal, hogy a Német-Izraeli Baráti Társaság vezetőjéről gyűjtsön információkat. A férfit már 2017 márciusában elítélték, de fellebbezését csak tavaly év végén utasították el. A német diplomácia addig várt, majd behívatta az iráni nagykövetet, és figyelmeztette, hogy tilos Németország területén izraeli vagy zsidó célpontok ellen kémkedni. Ez persze magától értetődő, sokkal valószínűbb, hogy ezzel akarták elősegíteni, hogy az iráni hírszerzési aktivitásról a sajtó is biztosan beszámoljon.

24.hu

, , , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com