Krisztus megszületett – Karácsonyt ünnepelnek az ortodox világban
2016. 01. 08.
Február 7-én ünnepli az ortodox világ Krisztus születését. Ekkor emlékeznek a Megtestesülés misztériumára, amely az ortodox keresztény vallás egyik legfontosabb alapja.
Ezen a napon emlékeznek az ortodox hívek világszerte arra, hogy a Mérhetetlen Ige, aki mindenek előtt létezett, és aki által a világ és az univerzum teremtetett felvette magára az emberi létet, és ezzel a Végtelen belépett a véges létbe. Krisztus születésével ezen a napon a föld és az ég összeköttetésbe léptek, az Isten a Földön megjelent, az ember pedig a mennybe fölemelkedett.
Krisztus, aki a Szentháromság személyeként maga Isten, azért jött a földre, hogy minket, bűnös embereket a gonosztól megszabadítson és Istenhez kapcsoljon. Ahogy Nagy Szent Athanasziosz mondja: „Ő maga [ti. Isten] emberré lett, hogy mi átistenüljünk.” A megistenülés tana az ortodox teológiában a karácsony legfontosabb üzenete, ez az, amely igazán fontossá teszi a Megtestesülést.
Ez a megistenülés pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ember a Fiú megtestesülése által isteni létmódjában találhat vissza az Atyához, aki gyermekévé fogadja őt ajándékként, ingyen kegyelemből. Ezzel pedig az ember visszatérhet ahhoz a tiszta, isteni formájához, amelyben eredetileg is teremtetett, s amelyet a bűneset folytán elvesztett, és így Krisztus eleven képmásává, ikonjává válhat. Ez a tan, amelyet a nyugati keresztény egyházakban főképp a gnoszticizmus által terjesztett téves értelmezése miatt elvetettek, a karácsony legfontosabb üzenete az ortodox hívek számára.
Nagyon fontos az is, hogy a híveknek ilyenkor már előre kell tekintenie Krisztus halálára és feltámadására is, vagyis az ortodox hívő nem ragadhat le a főleg a római katolicizmus által olyannyira kedvelt szentimentális „pásztoridillnél” és Jézuskánál, hanem el kell jutnia a feltámadott és megdicsőült Küriosz-hoz, a világegyetem Urához. Ugyanakkor, Krisztus mellett soha nem szabad megfeledkezni az Istenszülő Szűz Máriáról, sem.
Miután az ortodox egyház nemzeti patriarchátusokra oszlik, ezért mindenhol más-más szokások, tradíciók kísérik a karácsony megünneplését, ezekből most bemutatunk egy párat olvasóinknak, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Egyiptom
Egyiptomban a Kiahk hónap előzi meg a karácsonyt, ilyenkor szombatonként is tartanak istentiszteletet. Az advent 43 napig tart, ilyenkor tartják a „Szent Születés böjtöt”, melynek során gyakorlatilag vegán életmódra váltanak, és megtartóztatják magukat minden állati eredetű élelemtől. A böjt alól csak a súlyos betegek mentesülnek.
Karácsony szentestéjén különleges istentiszteleti szertartást celebrálnak, mely fél 11-kor kezdődik, és hajnali négyig tart. Az istentisztelet előtt kilenctől szeretetvendégséget tartanak.
Az Istentisztelet után fogyasztják el a karácsonyi vacsorát, ez az első étkezés a böjt után, amikor újra húst vesznek magukhoz a kopt hívek.
Karácsony napján a családok otthon ünnepelnek, de nem a nálunk szokott komoly, hanem sokkal inkább vidám módon.
Egyiptomban a karácsony egyébként állami ünnep, így sok muszlim is megünnepli, mint a szeretet ünnepét, és Jézus próféta születését, valamint az utcákat és a tereket is feldíszítik.
Az országban az ajándékot Baba Noël (Karácsony Apó) hozza, aki a Mikulásnak a helyi megfelelője.
Etiópia
Etiópiában a karácsony hagyományos neve Ganna. Karácsony szentestéjén a hívek teljes böjtöt tartanak, vagyis sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz.
A karácsonyi istentisztelet Ganna napján, hajnali négykor kezdődik, ahova a hívek örömüket kifejezendő, fehér ruhába öltözve mennek. A misének fontos eleme, hogy a résztvevők háromszor körüljárják a templomot, gyertyával a kezükben.
A fiatalok karácsonykor a ganna nevű játékot játsszák, mely hasonló az európai hokihoz.
A karácsonyi ebéd elmaradhatatlan étele a wat, mely egyfajta fűszeres húsból, zöldségekből és tojásból készített raguféleség.
Etiópiában az ajándékot Yágena Abãt hozza, akinek a neve szintén Karácsony Apó-t jelent, s szintén a Mikulás ottani megfelelője.
Oroszország
A Szovjetunió idején tiltott karácsony manapság újra nagy ünnepnek számít a keresztény utat választó birodalomban.
Hagyományosan az emberek a szenteste (szocselnyik) napján teljes böjtöt tartanak, egészen addig, míg az első csillag meg nem jelenik az égen. Ezután hagyományosan a „szocsivo” névre keresztelt zabkásaféleséget eszik, melyet mézzel, mákkal vagy aszalt gyümölcsökkel körítve tálalnak, és melyet a család tagjai az egységet szimbolizálandó egy közös tálból esznek. Oroszországban a szenteste során tartózkodni kell minden állati eredetű ételtől.
A vacsora után nem mosogatják el az edényeket, csak azután, miután visszatértek az éjféli miséről, mely normálisan 4-5 óra hosszú. Karácsony napján manapság már nincsenek igazán különleges szokások, csak a szentestét tartják, valamint az újévet, mely még mindig az egyik legfontosabb ünnep Oroszországban, és voltaképpen a karácsonyt helyettesíti.
Oroszországban az ajándékot Дед Мороз (ejtsd: „gyed maroz”), a Fagy Apó hozza, szilveszter éjszakáján.
Örményország
Örményországban a karácsonnyal együtt tartják meg vízkereszt ünnepét is, ekkor emlékeznek a napkeleti bölcsek látogatására, valamint Krisztus megkeresztelkedésére is.
A karácsony előtti héten illik teljes böjtöt tartani. Az első étkezés szentestekor történik, melyet örmény nyelven Խթում-nak (khetum) hívnak. Ekkor általában halételeket esznek.
A karácsony fontos része a karácsonyfaállítás. Ezen a napon a gyermekek ajándékként süteményt és gyümölcsöket adnak az idősebb rokonaiknak.
Örményországban az ajándékot Gaghand Baba hozza, aki szintén a Mikulással egyenlő, azonban, Oroszországhoz hasonlóan itt is újév ünnepén, méghozzá azért, mert a karácsonyt túl szent ünnepnek tartják ahhoz, hogy ezt a tradíciót is belekeverjék.
Szerbia
Az országban a karácsony megünneplése számos olyan elemet tartalmaz, melyet a magyaroktól vettek át. Ezen szokások szinte teljesen el is tüntették a hagyományos ortodox szokásokat az országban.
Szentestekor égetik meg a badjnak-ot, vagyis a karácsonyi tuskót. Ez a szokás az ősi (pogány) magyar rítusok közül lett átvéve, mely, bár hazánkban már feledésbe merült, szinte minden délszláv népnél létezik. A tuskót reggelig kellett őriznie egy családtagnak, hogy el ne aludjék. Karácsony napján az els látogató szerencsekívánó rigmusokat mondva a tuskó hamvait vesszővel piszkálja meg, hogy repüljenek a szikrák – ezzel bő termést, szapora állatállományt és vagyoni gyarapodást igyekeznek maguknak biztosítani.
Szentestekor az emberek itt sem esznek semmilyen olyan ételt, mely állati eredetű. Az évezredes magyar-szerb együttélés során átvett szokásuk a betlehemezés, mely során a gyerekek karácsonyi énekeket énekelve járják végig a falvakban a házakat, édességekért és zsebpénzért cserébe.
Karácsony napján kihagyhatatlan az ünnepi szentmise, és fontos a bort, búzát, békességet jelképező kalács is.
Az ajándékot Szerbiában a Дедa Мрaз (ejtsd: „gyeda mraz”), a Fagy Apó, vagy pedig a Божић Бата (ejtsd: „bozsics bata), a Karácsonyi Testvér hozza, szintén nem karácsonykor, hanem Szilveszter éjszakáján.
Orientalista.hu – Crusader
Lavrov: nem Zelenszkijjel kell tárgyalnunk a rendezésről →
Örményország hazaküldi az orosz határőröket →
A gázai keresztények keresztutat járnak →
