Szabadság, amire mindened rámegy
2017. 09. 24.
Ahogy a buszon utaztam fel Budapestre, kissé elbóbiskolva félálomban elém tárult egy kép: van egy birodalom, amely megszállt egy kis, védtelen országot messze földön, majd mostanra eljutott odáig, hogy a megszállás finanszírozását követeli a megszállott államtól. A nemzetközi közösség pedig hallgat… Sajnos felébredve rájöttem, hogy nem, ez nem álom volt.
Történt ugyanis, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a világ rabló csendőrje, a demokrácia antidemokratikus bajnoka bejelentette, hogy a továbbiakban Afganisztán katonai megszállását nem kívánja többé saját büdzséből fedezni.
Adódna a feltételezés, hogy ez esetben logikus módon Trump birodalma szépen kivonul a szebb napokat is látott országból, s hagyja a békés afgán máktermesztőket, hogy ezentúl maguk arassák le az ópium- és heroineladásokból befolyt tetemes profitot.
De nem, a „demokrácia hazája” ennél kifinomultabb és pofátlanabb módszert választott, mégpedig azt, hogy ezentúl nem ül tétlenül a katonai bázisain, hanem nekilát kitermelni Afganisztán ásványkincseit. Amiből, ugyebár, tudvalevőleg sok van. S ami, legalábbis elméletben nem az övék, hanem az afgán nemzeté. De persze, ez nekik nem számít.
Nem számít az sem, hogy Irán, akivel újabban megint vég nélkül szívóznak, amiért rakétateszteket mer végrehajtani, az elmúlt 70-80 évben nemigen támadt meg senkit sem, miközben az Egyesült Államok már több tíz katonai intervenciónál jár.
Csak és kizárólag a profit számít.
Ennek fejében „demokráciaexport” ürügyén lerohannak viszonylag békés, szegény, de ásványkincsekben gazdag államokat, vagy proxyháborúkat vívnak ellenük. Lerabolják ezeket a szerencsétleneket, lebombázzák a nőket és a gyermekeket, hogy elkönyvelhessék őket járulékos veszteségként, rombolnak, ölnek, pusztítanak – s mikor már az áldozat végképp mindent elvesztett, akkor jöhet az áhított ásványkincs – azt is elveszik.
Mindeközben pedig sivalkodnak. Sivalkodnak, ha egy közép-európai miniszterelnök nem akar befogadni Amerika és szövetségesei által kiképzett terroristákat, s nem akar amerikai kölcsönt felvenni az „integrációjukra”. Sivalkodnak, ha egy legitimen megválasztott vezető független akar maradni tőlük. Sivalkodnak, ha valaki, aki nem fekszik le nekik, olyan fegyvereket tesztel, amikből nekik egyébként több száz, vagy több ezer van –sőt, a teljes megsemmisítéssel fenyegetik azt az országot, amelyik ilyet mer tenni.
Mindezt teszik úgy, hogy mindahhoz, amit fennebb leírtunk, semmilyen joguk nincs. Sőt, az összes ilyen tettük sérti a nemzetközi jogot, s sok esetben az alapvető emberi jogokat is. De persze, mindig az erősebb kutya khm, s a nemzetközi közösség hallgat.
Hallgat, amikor egy békés, fejlődő ország háborús zónává változik, mert Amerika szerint a legitim, demokratikusan megválasztott kormányfő és kormánya nem demokratikus. Hallgat, amikor nem létező biofegyverekre hivatkozva amerikai gépek bombáznak porrá másfélmillió ártatlan embert. Hallgat, amikor nyilvánvaló jogszerűtlenségek sorát követi el az az állam, amely már rég terrorállammá kellett volna legyen nyilvánítva.
S ha valaki mégis megszólal, akkor az rögtön gyanús. Orosz propagandista, vagy náci. Én is, meg ennek az újságnak a szerkesztősége is sokszor szembesültünk már ezzel. Mert csak egyetlen legitim propaganda létezhet, legalábbis azok szerint, akik ma a véleménydiktatúrát gyakorolják: az amerikai.
Azt lehet nyugodtan adni, sőt, mindenki le is adja, itthon is, Index, HVG, 444 és társai, de külföldön is CNN, BBC, Euronews és így tovább…
Így lehetséges, hogy az emberek tudnak arról, hogy Bashar al-Assad milyen soha meg nem történt bűnöket követett el, de arról nem, hogy az Amerika szövetségeseként tetszelgő Szaúd-Arábia épp vígan mészárolja a síitákat a saját földjén és Jemenben egyaránt, miközben lerombol egy történelmi jelentőségű várost, meg egy teljes országot. S nem akarom védeni Észak-Koreát, mert különösebben nem szívlelem a kommunizmust, de tény és való, hogy az se támad meg senkit, csupán az egyre nagyobbra hízó Kim Jong-Un szája nagy.
De persze, ez nem érdekes. A fontos az, hogy az emberek elhiggyék, hogy Amerika valójában a világ megváltója, a demokrácia őrzője, és a béke garantálója – holott ennek pont az ellenkezője igaz. S a propaganda olyan sikeres, hogy a világ nagy része szépen el is hiszi ezt.
Mi meg szólunk – s lehurrognak. Elvégre, nem Amerika az az atomhatalom, amelyik meg akar támadni egy másikat. Nem Amerika az, amely az 1800-as évek óta nem látott háborút a saját földjén, de amelyik konstans háborúban áll valami idegen országgal a planéta másik felén. Véletlen sem…
Olvasom a híreket, arról, ahogy éppen kifosztják Afganisztánt, ahogy elpusztították Szíriát, Irakot, s látom, hogy lassan Irán és Észak-Korea lesz a soros – s közben beszélgetek az emberekkel, akik még mindig hiszik, hogy Amerika egy pozitív szereplője a világtörténelemnek…
Magamban pedig közben egy kis nótát dúdolok:
Orientalista.hu – Crusader
Izrael szisztematikusan, kocsiról kocsira támadta egy segélyszervezet munkatársait →
Izrael lebombázta a damaszkuszi iráni konzulátust →
Az iraki ellenállás az amerikai csapatok azonnali távozását követeli →
