2017. 10. 24.
Szaúdi vízió
2017. 10. 24.
NŐJOGOK – TIZENÖTMILLIÓ LÁNYGYERMEKET ADNAK FÉRJHEZ TIZENNYOLC ÉVES KORA ELŐTT
Óriási sajtóvisszhang közepette kezdte meg október elején oxfordi egyetemi tanulmányait Malála Júszafzai, a Nobel-békedíjas, pakisztáni nő- és gyermekjogi aktivista. Életének fejleményei rendre a nők elnyomására irányítják a nemzetközi közvélemény figyelmét.
Az elmúlt hetekben több előremutató törvény született az ENSZ által leginkább elmarasztalt országokban, például a szaúdi királyságban, ahol szeptember végéig a nők számára az autóvezetés büntetéssel járó tevékenység volt, igaz, csak 1990 óta. Bár a szaúdi kormány ultrakonzervatív szárnya már korábban sem nézte jó szemmel az önállóan autózó nőket, olyan abszurd okokra hivatkozva, hogy a vezetés károsíthatja a nők petefészkét, továbbá hogy az autózással együtt járó felszabadultság házasságtöréshez vezethet.
Hiába a modern világ és a feminizmus vívmányai, a királyságban a mahram, vagyis a törvény és a gyámsági rendszer értelmében a nőnek még ahhoz is valamelyik férfi rokon jóváhagyása szükséges, hogy bankszámlát nyisson, orvoshoz menjen vagy utazzon. A szaúdi nők férfi kísérő nélkül nem hagyhatják el az ország határait. A törvények nem védik a szexuális erőszak áldozatait, mondván, ők a felelősek, miért nem volt férfi kísérőjük, ha egyedül mentek valahova. A családon belüli erőszak ellen bár van büntetés, azt ritkán érvényesítik, ugyanis a férfiakból álló ítélethozó testületek a legtöbbször jogosnak vélik a verést.
Noha a gazdag arab ország feleségei, anyái és lányai legalább felének rendelkezésére állt minimum egy gépjármű, még vészhelyzetben is csak sofőr vagy férfi rokon segítségével utazhattak benne. Ezen a tarthatatlan helyzeten változtatott Szalman ibn Abdul-Aziz Al Szaúd király legutóbbi rendelete, melynek nyomán 2018 júniusától a nők is szabadon a volán mögé ülhetnek.
A szaúdi nőjogi aktivisták – például az ausztráliai száműzetésben élő Manal al-Sharif, akit városában, Kobárban 2011-ben tiltott vezetés vádjával börtönbe zártak, állásából elbocsátották, és elvették tőle gyermekei felügyeleti jogát – a Twitteren és a médiában történelmi győzelemnek nevezték a tiltás feloldását, ám többen attól félnek, hogy a reform a hétköznapi életben nem lesz alkalmazható, ugyanis a törvényalkotó bizottság fundamentalista nyomásra úgy is megszövegezheti a jogszabályt, hogy a nők továbbra se vezethessenek: ahhoz előbb jogosítványt kell szerezniük, amihez tanfolyamra kéne járniuk, amit a gyámsági rendszer értelmében továbbra is csak legközelebbi férfi rokonuk vagy férjük engedélyezhet nekik. Ezért nagyon fontos, mire tér ki, valamint mit nem rögzít majd a jövő júniusban hatályba lépő törvény.
Mindenesetre Szalman király rendelete újabb lépés azon a liberalizálódási úton, amelyen hat évvel ezelőtt a jelenlegi uralkodó bátyja és elődje, Abdullah király indította el az országot: szavazati jogot adott a nőknek, megnövelte a képviselőházi helyek számát, hogy nők is beválaszthatók legyenek, illetve a Shura Tanács tagjai közé is felvett harminc hölgyet. Az első általános választásokon, 2015-ben mintegy 130 ezer szaúdi nő élt a világon utolsóként megkapott állampolgári jogával, és közel ezren éreztek magukban bátorságot, hogy képviselőjelöltként is a ringbe szálljanak. (Hogy lássuk az arányokat: a férfi jelöltek száma meghaladta az ötezer-kilencszázat.)
A londoni The Times értesülései szerint a reform az új szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalman érdeme, akit a királyságban progresszív és befolyásos utódnak tartanak. A herceg idén júniusban – amikor hivatalos trónörökösnek nevezték ki – ismertette programját, a Szaúdi vízió, 2030-at, melyben szociális és gazdasági reformok bevezetését tervezi. Ennek egyik fontos eleme a nők munkaerőpiaci részesedésének emelése, a női foglalkoztatottság rátájának javítása. E cél eléréséhez vezető első lépcsőfok a vezetéstilalom feloldása, vagy hogy a nők is betehessék a lábukat a stadionokba jelentős sportesemények alkalmával.
Indiában évente 37 ezer bejelentés érkezik nők ellen elkövetett erőszakról. Ez a szám ráadásul hozzávetőleges, hiszen az áldozatok sok esetben nem mernek a rendőrséghez vagy jogsegélyszolgálatokhoz fordulni. Indiában az erősödő középosztály az ország vezetésével összhangban küzd az emberi jogokat sértő vagy egyenesen semmibe vevő tradíciók ellen. Óriási a szakadék a nagyvárosokban tapasztalható modernség, függetlenség és a legelmaradottabb régiók gyakorlata közt.
Az indiai legfelsőbb bíróság a minap mondta ki, hogy 18 évnél fiatalabb nővel folytatott szexuális együttlét házasságon belül is erőszaknak minősül. Indiában a nemzetközi tiltás ellenére is gyakoriak a gyermekházasságok, de csak 16 évnél fiatalabb hajadon áldozatok esetében lehetett bíróság elé állítani az elkövetőt. Tavaly decemberben a kormány már a büntető törvénykönyvbe emelte a házasságon belüli fizikai erőszakot, ezt a rendelkezést szigorítja most a bírósági döntés. Apróságnak tűnő, de szintén fontos lépés, hogy idén januártól az Air India belföldi járatain az egyedül utazó nők kérhetnek nem férfiak mellé szóló, külön ülőhelyet.
Uttar Pradesben, az ország egyik legszegényebb tartományában minden intézkedés ellenére sem tudnak gátat szabni a szigorúan vett kasztrendszerből és a rosszul felfogott vallási szélsőségekből eredő erőszaknak. Ott még mindig helyénvaló, ha a férfi rokon bűnéért a nőket lemeztelenítik és megerőszakolják, ahogy tették azt Baghpatban két dalit (alacsony kasztba tartozó, érinthetetlen) nővérrel bátyjuk házasságtörése miatt. A lányokat még mindig kiházasítják felnőttkoruk előtt, vagy prostituáltnak adják, mert a szűz lányokkal történő aktusnak egyesek gyógyító erőt tulajdonítanak.
Hiába büntetik, arrafelé még előfordul a sati hagyománya, amikor az özvegyet, legyen nyolcvan- vagy 16 éves, rituális (ön)gyilkosságra kényszerítik férje halotti máglyáján (aztán mártírként, csodatévő szentként tisztelik). Sampat Pal Deviből 12 évesen lett feleség, és húszévesen, ötgyermekes anyaként döntött úgy, hogy kiáll a saját és társai jogaiért: 2006-ban Gulabi Gang, vagyis Rózsaszín Banda néven létrehozott jogvédő csoportjával a dalit nők jogaiért küzdenek: önvédelmet tanítanak nekik, illetve a csoport iskolájában megtanulhatják a kosárfonást, a varrást, így gyermekként is pénzkeresővé válhatnak, elkerülve a korai kiházasítást.
Az UNICEF 2016-os adatai szerint még mindig évi 15 millió lánygyermeket adnak férjhez 18 éves kora előtt. Az afrikai maszáj törzseknél súlyosbítja ezt a tényt a női körülmetélés és a mellvasalás hagyománya is, mely hiába tilos és horrorisztikus gyakorlat, a nemzetközi szervek mégsem tudnak hatékonyan fellépni ellene.
Orientalista.hu – Magyar Idők