A civilek legális célpontok a dzsihadista terrorizmus számára
2017. 07. 28.
„Dzsihádista terrorizmus Európában” címmel megjelent elemzésében az elmúlt két év európai területen elkövetett dzsihádista indíttatású merényleteit vizsgálja a Migrációkutató Intézet. Akárcsak a korábbi merényletek, a közelmúlt terrorcselekményei is arra irányítják rá a figyelmet, hogy elmozdulás észlelhető mind a célpontok kiválasztásában, mind az elkövetési módban.
Az elmúlt néhány hónapban elkövetett európai dzsihádista inspirációjú merényletek nem csupán azt jelzik, hogy Európában egyre gyakrabban fordulnak elő hasonló indíttatású terrorista akciók, hanem változás észlelhető mind a célpontok kiválasztásában, mind az elkövetési módban is. Az elkövetett merényletek egy része (London, Stockholm, Berlin vagy korábban Nizza) nem igényelt különleges technikai vagy logisztikai képességeket (például a robbanóeszközök gyártása területén), sem túl részletes végrehajtási tervet vagy esetleges bűntársakat, ami jelentősen nehezíti a merényletek megakadályozásához szükséges információgyűjtést és az illetékes rendvédelmi szervek elhárító tevékenységét. Más merényletek (korábban Brüsszel, Párizs, legutóbb Manchester) viszont azt mutatják, hogy a könnyebb eszközök felé való részleges elmozdulás ellenére még mindig vannak olyan személyek Európában, akik összehangoltabb és bonyolultabb támadások elkövetésére is képesek és hajlandók.
A merénylők hátterének elemzéséből kiderül, hogy a radikalizálódás folyamata jelentősen felgyorsult, s személyes élettörténeteikből az is jól látható, hogy a dzsihádista ideológia egyre szélesebb körből képes híveket toborozni. Az elkövetők közül néhányan menedékkérőként érkeztek Európába; egy részük vélhetően vagy az úton, vagy a fogadó országba érkezést követően radikalizálódott. Ezért az eleve merényletek szándékával érkező, a migrációs hullámot kihasználó terroristák, valamint a beilleszkedés hiányában radikalizálódó másod- és harmadik generációs bevándorlók közül kikerülő dzsihadisták mellett a letelepedést követő, első generációs migránsok radikalizálódásának lehetőségét sem tanácsos kizárni a kockázatelemzésből.
Az erőszakos radikalizálódás megelőzésében várhatóan továbbra is kiemelt szerepet játszik a másod- és harmadgenerációs (nyugat-európai) muszlim bevándorló hátterű fiatalok helyzete, mivel mind az al-Kaida, mind az ISIS (Iszlám Állam) évek óta előszeretettel toboroz ebből a körből, s az európai dzsihádista merényletek elkövetői közül is a legtöbben közülük kerültek ki.
Az európai civilek ellen elkövetett merényletek megértéséhez fontos megismerni azt az érvrendszert, amelyre az ISIS is alapozza a nyugati merényletek igazolását.Az érvrendszer fontos sarkköve a dzsihád doktrínája, amit számos vallási vezető használta fel a legkülönfélébb célok „szentesítésére”, beleértve a fegyveres ellenállást, a felszabadító hadműveleteket és a terrorista szervezetek tevékenységét is.
A dzsihád szó jelentése „Allah útján való küzdelem”, amelynek hagyományosan kettős értelmet tulajdonítanak. Egyrészt a jobb és hithűbb élet iránti törekvést jelenti (a „nagy dzsihád”), másrészt az iszlám ellenségeivel szembeni küzdelmet egy szent háború formájában (a „kis dzsihád”). A dzsihád szó jelentése „Allah útján való küzdelem”, amelynek hagyományosan kettős értelmet tulajdonítanak. Egyrészt a jobb és hithűbb élet iránti törekvést jelenti (a „nagy dzsihád”), másrészt az iszlám ellenségeivel szembeni küzdelmet egy szent háború formájában (a „kis dzsihád”). A szent háború lehet offenzív, vagyis a hit terjesztésére vagy a (muszlim) állam kiterjesztésére irányuló törekvés, illetve defenzív, vagyis külső támadók betörésére adott fegyveres válasz.
A muszlim vallásjogtudósok többsége szerint minden hithű muszlimnak kötelessége a defenzív dzsihád a muszlim területekre behatoló külső erők ellen, hiszen ebben az esetben a fegyveres küzdelem a hívek védelme, valamint a globális muszlim közösség (az umma) fennmaradása érdekében történik.A dzsihád szó jelentése „Allah útján való küzdelem”, amelynek hagyományosan kettős értelmet tulajdonítanak. Egyrészt a jobb és hithűbb élet iránti törekvést jelenti (a „nagy dzsihád”), másrészt az iszlám ellenségeivel szembeni küzdelmet egy szent háború formájában (a „kis dzsihád”).
A szent háború lehet offenzív, vagyis a hit terjesztésére vagy a (muszlim) állam kiterjesztésére irányuló törekvés, illetve defenzív, vagyis külső támadók betörésére adott fegyveres válasz. A muszlim vallásjogtudósok többsége szerint minden hithű muszlimnak kötelessége a defenzív dzsihád a muszlim területekre behatoló külső erők ellen, hiszen ebben az esetben a fegyveres küzdelem a hívek védelme, valamint a globális muszlim közösség (az umma) fennmaradása érdekében történik.
A nyugati célpontokkal szembeni terrortámadásokkal kapcsolatban a legelterjedtebb igazolás ezért a védelmi háború doktrínájában gyökerezik, a civilek elleni erőszakra pedig az „arányos válasz” elmélete jogosít fel, vagyis amikor nem muszlimok civil muszlimok halálát okozzák, az említett igazolás értelmében megengedhetővé válik az adott ország polgárainak megtámadása. Az al-Kaida indokolásában a civilek meggyilkolása mellett szóló leghangsúlyosabb érv az volt, hogy a civilek „tettben, szóban vagy lélekben” segítették azt az ellenséget, aki muszlim civilek halálát okozta.
Ugyanezen logikai vonal mentén érvel az ISIS is: a muszlim civilek bántalmazása miatt a nem katonai szereplők is bűntárssá válnak, ennélfogva erőszakos cselekmények legitim célpontjaivá vál(hat)nak.
Az elmúlt két év dzsihádista inspirációjú terrorista merényleteiből levonható első és legnyilvánvalóbb következtetés, hogy soha nem leszünk képesek teljes mértékben megvédeni magunkat az ilyen típusú erőszakos eseményektől. Az elkövetési módok, a merénylők háttere, az egyének radikalizálódásának jelentős felgyorsulása, valamint a célpontok kiválasztása részben új trendekre utalnak, részben már korábban kirajzolódott mintákat erősítenek meg.
A korábbi ismeretekhez tartozik, hogy a börtönök még mindig a dzsihádista radikalizálódás melegágyai; hogy az irreguláris migráció kihasználásával olyan személyek is érkeztek-érkez(het)nek Európába, akik kifejezetten (nemzet)biztonsági kockázatot jelentenek; s végezetül, hogy a szalafita-dzsihádista ideológia továbbra is képes igen különböző hátterű személyeket megszólítani. Mindazonáltal az elkövetők többsége javarészt másodgenerációs bevándorló, s általában köztörvényes bűnözői múlttal is rendelkezik. Ez nem csupán a bűnözés és a dzsihádista terrorizmus közötti kapcsolatra világít rá, hanem arra is, hogy az ISIS egyre inkább igyekszik a börtönviseltek köréből toborozni.
Egyes kutatók becslései szerint az ISIS kötelékeiben szerepelő európaiak mintegy 50-80 százaléka büntetett előéletű, ami lényegesen magasabb, mint az al-Kaida esetében, ahol ugyanez a szám 25 százalék körül mozog. Emellett az is kijelenthető, hogy az elkövetők közötti személyes kapcsolatok tovább erősítik a társadalmi és családi kötelékek jelentőségét az ISIS európai hálózatépítésében. A merénylőket sok esetben nem számukra idegen emberek vonták be a terrorista szervezet tevékenységébe, s a toborzás nem kizárólag az internet titkos csetszobáiban történik, hanem bizalmas és személyes kapcsolatokon keresztül.
Mindezek ismételten rávilágítanak a megelőző tevékenységek fontosságára; amihez a társadalom hatalommal (és emberközpontú tevékenységgel) felruházott szereplőit tartós szakmaközi együttműködésre, a vészjelek korai észlelésére és a probléma lehetséges megoldásainak aktív keresésére kellene ösztönözni.
A teljes elemzést a migraciokutato.hu-n olvashatják!
Migranskutato.hu
Több száz brit jogász követeli Londontól az izraeli fegyverexport leállítását és szankciók bevezetését →
Izrael szisztematikusan, kocsiról kocsira támadta egy segélyszervezet munkatársait →
Segélyszervezet munkatársait bombázta az izraeli légierő →
