Publicisztika

2018. 04. 23.

A folyótól a tengerig antidemokratikus



Demokráciának nevezni Izraelt, miközben lakosainak kevesebb, mint a fele él szabadon?  – Hatásos propaganda trükk, ami viszont sokkal jobban bejött, mint azt gondoltuk volna.

 Izrael állam ezen a héten ünnepli 70. születésnapját. Összesen 12 millió ember él az országban. Néhány közülük állampolgárok, néhányan ideiglenesen tartózkodnak az országban, néhányan börtönben rostokolnak, de mindegyikükre egyaránt igaz, hogy teljes mértékben függnek az Államtól. Ugyanis az emberek sorsát itt az ország kormányzati szervei határozzák meg.

A Függetlenség Napján látnunk kell, hogy az ország valódi határait nyugatra a Földközi-tenger, keletre a Jordán folyó alkotja, beleértve Ciszjordániát, és a Gázai övezetet is. Izrael pedig a legkülönfélébb módokon és eszközökkel ellenőrzi az egész területet és mindenkit, aki ott él, még ha jogi szempontból nem is tesz róla említést.

Felejtsük el a törvényt, hiszen Izrael már rég óta nem követi azt. Az ország 70. születésnapján eljön végre az idő, hogy beismerjék a tényt, hogy a területek 1967-es megszállása nem csak átmeneti időre szólt. Izraelnek soha nem állt, és soha nem is lesz szándékában ezen változtatni. Az 1967-es határt eltörölték. Az 1948 és 1967 közötti különbség nem létezik.

Rendkívül fontos tisztán látni a megszállás állítólagos átmeneti jellegét illetően, amely egyes izraeliek számára édes illúzió, mások számára viszont veszélyes fenyegetés. Ugyanis, hatalmas a különbség az átmeneti és az állandó megszállás között.

 Fiatal éveiben Izrael a térségre és népességére nézve kicsinyke államnak számított, és mint mindannyiunk ifjú évei, Izrael fiatalsága is gyorsan elrepült. Izrael alapításakor még egy emlékezetünkben élő kedves kis serdülő lánykára hasonlított. A zsidó többségű kis ország napjai azonban lejártak, és az időt már nem lehet visszafordítani. Izrael ma már nem álmaink cseperedő lánykája, hanem rémálmaink végzetasszonya.

 Az ország 70. születésnapján eljött az idő, hogy felismerjük, Izrael egy kétnemzetű állam, vagyis irányítása alatt két nemzet él egyenlő számú népességgel, akik számára Izrael külön irányítási rendszereket tart fenn: demokratikust a zsidóknak, diszkriminatívat az izraeli araboknak, és diktatórikust a palesztinoknak. Tehát a demokrácia nem egyenlő Izrael összes lakosaszámára, így kijelenthető, hogy az általuk hirdetett népi egyenjogúság, valójában nem létezik.

 Nincs olyan demokrácia, ahol, ami az egyik ember számára megengedett, az a másik ember számára tiltott.  Ugyanakkor Izrael államot 70. évfordulóján demokráciának nevezik, annak ellenére, hogy az ott élők kevesebb, mint a fele él szabadon, tehát mindez csak egy propaganda trükk részükről, ami viszont sokkal hatásosabban működik, mint azt korábban gondoltuk volna.

 Nem csak az izraeliek tagadják, vagy nyomják el magukban a valóságot. A nyugati világ számára is kényelmesebb, ha Izraelt csak a nyilvánosság felé felvállalható felvilágosult oldaláról szemléli, és figyelmen kívül hagyva sötét oldalát, továbbra is demokráciának nevezi. Végül is, Nyugaton, melyik ország nem rendelkezik gyarmatosító múlttal? És ki is szállhatna szembe Izraellel, egy olyan ország, amely maga is más népek leigázása által lett naggyá?

 Izrael tehát a Nyugat kedvence, így a Nyugat is elfogadta Izrael ürügyét a megszállás ideiglenes jellegét illetően: “Várjunk még egy kicsit a” békefolyamatokra “, hiszen azt követően az izraelieket ki fogják vonni a területekről. “Tehát fontos, hogy a megszállás átmeneti jellegét továbbra is hangsúlyozzuk”.

 Ugyanis, amennyiben a megszállás nem átmeneti jellegű, egyértelmű, hogy Izrael nem demokrácia, hanem elsősorban egy apartheid állam. Két nemzet és két jogrendszer. Ez az apartheid állam lényege, még akkor is, ha olyan indokokkal takarózik, mint az átmenetiség vagy a biztonsági okok, a területhez való jog, a választott nép fogalma, ideértve az isteni ígéretet és a messiási megváltás eljövetelét is.

 Ezek a kifogások nem változtatják meg a képet. Dél-Afrikában, egy kétségkívül apartheid állami rendszer ugyanezekkel az indokokkal állt elő, így kívánva igazolni létjogosultságát. Azonban a nagy különbség Dél-Afrika és Izrael között az, hogy Izrael jóval erősebb és kifinomultabb állam, és az egész világhoz kézzelfoghatóan több szállal kötődik. Így tehát sokkal jobban sikerült a színlelése, amely mögött valójában egy apartheid rezsim bújik meg.

 Nagy, erős és antidemokratikus. Izrael különböző okokból nyomja el a palesztinokat, de az eredmény ugyanaz: ma egyetlen szabad palesztin sem él Ciszjordániában vagy a Gázai övezetben. Sorsukat Jeruzsálemben az izraeli kormány és Tel-Avivban a védelmi minisztérium határozza meg, ők maguk nem rendelkeznek saját jogokkal. Ez nem apartheid? Ez a demokrácia?

 És most lelkesen készülnek a Függetlenségi Napok látványos ünnepségére, melyet Miri Regev kulturális miniszter szervez.

Csak nehogy a parádén elkezdjen esni az eső…

Orientalista.hu – Vivkamar, Haaretz

, , , ,




<


Back to Top ↑

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com