A Literární Noviny interjúja Bashar Al-Assad elnökkel
2015. 01. 20.
A Literární Noviny cseh lapnak adott interjújában Bashar Al-Assad elnök kijelentette, hogy Szíria elítéli az ártatlan emberek meggyilkolását a világ bármely pontján. Hangsúlyozta, hogy a legutóbbi franciaországi események bizonyították a nyugati politika szűklátókörűségét és az amellett való kiállás helyességét, hogy a terrorizmus támogatása vagy politikai igazolása megengedhetetlen, hiszen ez immáron a nyugati államokra és azok népeire is hatással van.
Elnök úr, menjünk vissza kevesebb, mint tíz évvel ezelőttre, amikor Szíria kiépítette kapcsolatait a Nyugattal, a Világbank által javasolt reformokat hajtott végre, amikor John Kerry „drága barátomként” szólította meg Önt. Aztán egyszercsak minden megváltozott, és ma diktátornak nevezik Önt, mint Hitlert. Mit gondol ezzel kapcsolatban és mivel tudná megmagyarázni ezt a radikális változást?
Ami azt illeti, én nem változtam meg, ahogyan a politikánk, az értékeink vagy az elveink sem. A probléma forrása a Nyugat, és ez nem újkeletű, hanem összefonódik országunk függetlenségével. Sőt, nemcsak a Nyugat Szíriával való problémája, hanem számos más országot is érint.
Korábban már beszéltem a Nyugattal való kapcsolatunk 2008-2010 közötti időszakáról, ekkor jó viszonyt ápoltunk, azonban ez nem a kölcsönös tiszteletre épült. Pl. Franciaországnak szüksége volt Szíriára az iráni nukleáris probléma megoldása kapcsán. A mi feladatunk az volt, hogy rávegyük Iránt olyan lépések megtételére, amelyek szembemennek a saját érdekeivel, de ezt elutasítottuk.
A Nyugat azt akarta, hogy foglaljunk állást az izraeli megszállókkal, a palesztinokat és a szomszédos népeket érintő agresszióval harcoló ellenállással szemben. Ezt szintén elutasítottuk.
A Nyugat azt akarta, hogy aláírjunk egy az érdekeinkkel ellentétes egyezményt az EU-val való partnerségről, mely teljesen megnyitotta volna piacainkat az áruik előtt, cserébe csekély lehetőséget biztosítva a mi áruinknak az ő piacaikon. Mi visszautasítottuk ezt, mert szembe ment volna a szíriai nép érdekeivel. Ez csak néhány példa volt a kapcsolatok jellegére vonatkozóan.
Ugyanez történik jelenleg Oroszországgal. Húsz évvel ezelőtt Oroszország a Nyugat közeli barátja volt, és most hirtelen ellenséges országgá vált — a Nyugat Putyin elnök démonizálásán fáradozik. Hasonló propagandakampányt folytatnak Szíria kapcsán.
Tehát a probléma az országaink függetlenségével kapcsolatos. A Nyugattal való konfliktus lényege, hogy az bábként irányítható államokat akar, és nem a demokrácia és a szabadság megerősítését a régió országaiban.
Kirívó példát jelentenek erre a Líbiában történtek, vagy a Szíriában a Nyugat támogatásával folytatott gyilkosságok.
Abban az időben, amikor az USA megkezdte az ún. harcot a terrorizmus ellen, Szíria segítette a CIA vizsgálati programját. Miért csatlakoztak Önök ehhez a programhoz?
A válság előtti időkre gondol?
Igen.
Mi már több mint ötven éve szenvedünk az extrémizmustól. A terrorizmus kirívó formái a XX. század hetvenes éveiben jelentek meg Szíriában. Ettől kezdve javasoljuk a nemzetközi együttműködést a terrorizmus elleni harcban. Abban az időben senki sem hallgatott meg minket. Nyugaton ez a probléma még nem nyert teret. Ezért mi mindig készek voltunk segíteni az olyan országokat és együttműködni velük, amelyek valóban küzdeni akartak a terrorizmus ellen. Ezért segítettünk az amerikaiaknak, és mindenkinek, aki harcolt a terrorizmus ellen. És mi nem változtattuk és nem is változtatjuk meg az álláspontunkat ebben a kérdésben, ahogy a jelenlegi válság előtt, úgy alatta és utána sem.
A gond az, hogy a Nyugat nem érti, hogy kell kezelni ezt a jelenséget. Azt gondolták, hogy a terrorizmus elleni harc olyan, mint egy számítógépes játék, azonban ez nincs így. Harcolni kell a terrorizmus ellen a gazdaságban, a kultúrában és más különböző területeken is.
A terrorizmus problémáját érintve, hogyan kommentálná a nemrégiben Franciaországban történteket?
Amikor polgári személyek meggyilkolásáról van szó, függetlenül azok politikai meggyőződésétől, attól, hogy egyetértünk velük vagy sem, terrorizmusról van szó. Mi elítéljük az ártatlan emberek meggyilkolását, a világ bármely pontján történjék. Ez a mi alapelvünk. Mi mindenki másnál jobban ismerjük ezt a problémát, mivel több ezer ártatlan ember immár négy éve szenved az ilyen jellegű terrorizmustól Szíriában. Ezért együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok családjainak. Azonban ezzel együtt emlékezteni akarunk sokakat a Nyugaton, hogy mi figyelmeztettünk ennek bekövetkeztére a szíriai válság kezdete óta. Mi mindig azt mondtuk: megengedhetetlen a terrorizmus támogatása, politikai igazolása, mert az visszatér a maguk országaiba.
A Nyugat nem hallgatott meg minket, politikusaik szűklátókörűsége és felszínessége miatt. Az, ami néhány napja Franciaországban történt, bebizonyítja — amire figyelmeztettünk, igaznak bizonyult, és az európai politika következményének tekinthető. Ezért az EU viseli a felelősséget a régiónkban, illetve Franciaországban történtekért, amelyek lehetséges, hogy más európai országokban is megismétlődnek.
Véleménye szerint melyik a terrorizmus elleni küzdelem leghatásosabb módja?
Meg kell különböztetnünk a terroristák elleni harcot a terrorizmus elleni küzdelemtől. Ha a jelenlegi pillanatra gondolunk, elengedhetetlen harcolni a terroristák ellen, mivel ártatlan embereket gyilkolnak meg, akiket nekünk meg kell védenünk. Ez a legfontosabb és legaktuálisabb feladat jelen pillanatban.
Azonban, ha a terrorizmus elleni harcról beszélünk, nem hadseregre, hanem hatékony politikára van szükség. Harcolni kell a tudatlanság ellen a kultúra fejlesztésével, erős gazdaságot kell építeni a szegénység elleni harchoz és megosztani a terrorizmus elleni harccal kapcsolatos információkat minden országgal.
A problémát nem lehet úgy felszámolni, ahogyan azt Afganisztánban akarták, gondolok itt a 2001 után történtekre. Beszéltem akkor amerikai képviselők egy csoportjával, akik meglátogatták Damaszkuszt, és a New-Yorkban 2001-ben történtekkel igazolták az afganisztáni bevonulást. Elmondtam nekik, hogy ezt a kérdést nem lehet így megoldani, mivel a terrorizmus elleni harc olyan, mint a rák kezelése. A rákos daganat nem gyógyítható egyetlen bemetszéssel, vagy egy részének az eltávolításával, ki kell metszeni az egészet. Az, ami Afganisztánban történt, csak a rákos daganat felnyitása volt, amelynek következtében az csak még gyorsabban terjedt. Ahogyan említettem, a hangsúlyt a hatékony politikára, az erős gazdaságra és a kultúrára kell fektetni.
Tehát, Ön elmondta mindezt az európai politikusoknak, de ők nem hallgattak Önre…
Így igaz.
Mit gondol, megváltozott az Európai Unió vagy a tagállamainak politikája Szíriával kapcsolatban az utóbbi évben?
Lassú és jelentéktelen változások történtek ugyan, de ezt nem ismerik el nyíltan. Az európai politikusok nem ismerhetik el nyilvánosan, hogy tévedtek, hiszen túl messzire mentek Szíria démonizálásában, beleértve elnökét, hadseregét és minden mást is.
Talán beismerhetik, hogy tévedtek, a közvélemény négy éven át tartó megdolgozása után? Ezt nem tehetik meg. Így azt mondják, elismerik a terrorizmus létezését a régiónkban, hozzátéve, hogy ennek oka az elnök. Semmi mást ezen kívül nem ismernek el.
Mindazonáltal vannak bizonyos változások és kapcsolatban állunk egyes felelős személyekkel különböző szinteken, nem reklámozva ezeket a kapcsolatokat. Nem említünk személyeket vagy országokat. Ezek a hivatalos személyek úgy vélik, az EU politikája hibás volt, és ki akarják javítani ezt a hibát. Nekünk nincs problémánk ezzel. A probléma nem a szeretet vagy utálat kérdésén múlik, hanem az országok érdekeiben rejlik. Azonban nem gondolom, hogy mindez gyors változásokhoz vezethet, hiszen nem tapasztalhatunk semmiféle komoly erőfeszítést az európai országok részéről.
Van-e Önnek külön meglátása a Cseh Köztársaság Szíriával kapcsolatos külpolitikájával szemben?
Ha az Európai Unióra, mint egészre tekintünk, láthatjuk, hogy nem minden tagjának álláspontja esik egybe. Csehország és Románia azok közé az országok közé tartozik, amelyek fenntartották kapcsolataikat Szíriával a válság során is. Ez fontos, még ha nem is jelenti, hogy teljes mértékben támogatnák kormányunkat, vagy egyetértenének velünk minden kérdésben.
Mivel azonban a kapcsolatok megmaradtak, ezek az országok jobban megértik, hogy mi zajlik nálunk. Így elmondhatom, hogy kapcsolatunk a Cseh Köztársasággal nem volt nagyon jó a történtek előtt, azonban a válság során kiderült, hogy Csehországnak tisztább képe van a Szíriában történtekről, mint másoknak. A legfőbb oka ennek az, hogy fenntartva ezeket a kapcsolatokat, Csehország elemezni tudta az eseményeket, azt, hogy mi is történik valójában, és így objektívabb tudott lenni, mint más európai országok.
Ön Szíriának és elnökének a démonizálásáról beszélt? Meghallgatnánk a véleményét ezekkel a vádakkal kapcsolatban. pl. mai napig nincs egységes álláspont arról, hogy a lemondás visszautasítása az elnök által a Szíriában zajló háború egyetlen oka. Mit gondol Ön erről?
Egy ország elnöke nem tudja megtartani a hatalmát ilyen kritikus helyzetben négy éven keresztül a közvélemény és a nép támogatása nélkül. Főképp, hogy Szíria agressziónak van kitéve az Egyesült Államok, az európai országok többsége, és a régió számos állama — így Törökország, Jordánia, Libanon egyes pártjai és az Arab-öböl államai — részéről.
Hogy tudtunk volna túlélni a szíriai nép támogatása nélkül? És ha a szíriai nép támogatja elnökét, ez azt jelentené, hogy a gyilkosságok és a terror folytatásában támogatja?
Ez értelmetlen lenne. Ez a következtetés arra utalna, hogy a szíriai nép elvesztette kapcsolatát a valósággal. Ami azt illeti, a szíriaiak támogatják elnöküket, mert tudják, hogy az események Szíriában abból a pénzből kezdődtek, melyet Katar fektetett be a kormányellenes tüntetésekbe és a Szíria-ellenes propagandába, illetve Katar, Szaúd-Arábia és Törökország pénzéből, melyet a terroristák anyagi, technikai és logisztikai támogatására és a Szíriába való átdobásuk megszervezésére költöttek. Ebben érintett még Jordánia és egyes libanoni pártok is.
Ez a valóság. Az, ami Szíriában történt, semmilyen kapcsolatban nem áll az elnökkel vagy a lemondásával. Még egy kérdés: milyen kapcsolat van az ILIÁ és az al-Kaida Szíriában való jelenlétének az elnökkel? Mondhatjuk-e, hogy a szeptember 11-i new-yorki események oka Bush elnöksége volt? Ha nem ő lett volna az elnök, végbementek volna-e a történtek, vagy sem? Ezt állítani nem lenne logikus. A Nyugaton ezt tudják, de kitartanak a hazugság mellett, azon okokból kifolyólag, melyeket már említettem: nem merik bevallani, hogy hibáztak, hogy helytelenül ítélték meg a helyzetet Szíriában, hogy hallgatva Katar és Szaúd-Arábia politikusaira, olajdollárokra cserélték a becsületüket és ezen két ország nyomába szegődtek. Ez a valódi oka a Szíriában történteknek és nem az elnök lemondása vagy megbizatásának folytatása.
Létezik egy széles körben elterjedt meggyőződés Csehországban, miszerint Ön a szíriai nép elleni tömeggyilkosságokért felelős. Mit gondol Ön erről?
A válaszom ugyanaz. Hogyan maradhat hatalmon egy elnök, amely saját polgárait gyilkolja, és ennek következtében az egész nép és az egész világ ellene van? Milyen erő képes ebben az esetben hatalmon tartani az elnököt? A válaszom ugyanaz. Ennek semmi köze nincs a valósághoz. Mint említettem, a kérdés nem a lemondásom körül van. Mi a saját népünket védjük. Engem a szíriai nép támogat, mert megvédem ezt az országot. Nem képes megtartani a posztját egy államfő, ha gyilkolja a saját népét, és közben a terroristák és az egész világ ellen is harcol. Ezt nem élheti túl, nem reális.
Az utolsó vád Önnel kapcsolatban, hogy Ön az ILIÁ partnere, hiszen a szíriai hadsereg nem harcol ellene, és ez a terrorszervezet sem harcol a hadsereg ellen.
Ez azt jelentené, hogy én támogatom az ILIÁ-t a saját katonáink legyilkolásában és a saját harci bázisaink elfoglalásában. Hogy is van ez? Ebben nyilvánvaló ellentmondás rejlik. A Nyugaton egyesek azt mondják, hogy nekünk előnyeink származnak az ILIÁ-ra mért amerikai csapásokból. De ha támogatjuk az ILIÁ-t, milyen hasznunk van az USA bombázásaiból? Ha pedig nekünk előnyösek az amerikai csapások, akkor mi az ILIÁ ellen vagyunk. Ismét hangsúlyozom, hogy mi a terrorista szervezetek minden formája ellen küzdünk, legyen az az ILIÁ, a Dzsebhat-an-Nuszra vagy más. Nem létezik egyetlen bizonyíték sem arra vonatkozóan, hogy mi támogatnánk az ILIÁ-t, nekünk erre semmilyen okunk nincsen.
Az ILIÁ-val kapcsolatban, Európából nézve úgy tűnik, hogy a radikális iszlám erőre kapott a régióban, és mind jobban és jobban el fog terjedni. Mit gondol Ön, elmúlik ez a jelenség az elkövetkező tíz évben?
Mi, mérsékelt muzulmánok nem tekintjük iszlámnak a szélsőséges iszlámot. Semelyik vallásban, legyen az az iszlám, a kereszténység vagy a judaizmus, nem létezik semmiféle extremizmus. Minden vallás mérsékelt, és az extremizmus — eretnekség. Amennyiben ilyen értelemben akarjuk hasznáni a radikális iszlám fogalmát, akkor úgy gondolom, ez helyes fogalom, hiszen a radikális iszlámnak a régió népeibe „oltása” az elmúlt évtizedekben szaúdi pénzen és az iszlám vahhabita értelmezésének terjesztése útján történt, amely rendkívül szélsőséges és nagyon eltorzítja a valódi iszlámot, megteremtve a terrorizmus alapját a régióban. Így, ameddig az ilyen irányú pénzáramlás folytatódik, a terror tovább terjed nemcsak a régióban, hanem Európában is, a vallási iskoláknak, televíziócsatornáknak stb. köszönhetően. Ami Franciaországban történt ennek a bizonyítéka. Úgy vélem, a párizsi terrortámadás nem légüres térben történt, nem azért, mert néhány ember meg akarta bosszulni a Mohammed prófétáról készült karikatúrákat. Ami azt illeti, ez egyenes következménye annak a középkori extremista ideológiának, amely Szaúd-Arábiában keletkezett. Így nincs okunk reménykedni, hogy a közeljövőben ez az ideológia elerőtlenedik, ha a világ nem állítja meg a pénzek ilyen irányú áramlását ennek a szélsőséges ideológiának a támogatására, amely ilyen terrorhoz vezet.
Múlt éven Ön arról beszélt, hogy rövidesen a legfontosabb hadműveletek véget érnek, és megkezdődik az ország helyreállítása. Mit gondol, ez az állítás még megállja a helyét?
Ha háború van bármely országban, a gazdaság legfontosabb feladata az ország helyreállítása. Folyik a tervek kidolgozása, melyek alapján megkezdhetjük az ország helyreállítását, és ez nemcsak az infrastruktúrát, hanem a polgárokat is érinti.
Azért említettem a helyreállítást, mert számos ország támogatja a Szíria elleni háborút, azonban ahogy kezdetét veszi ez a folyamat, részt akarnak venni benne, hogy nyereségre tegyenek szert, miközben ma a rombolásban vesznek részt. Ön szerint mely országok csatlakozhatnak a Szíria újjáépítéséért való erőfeszítésekhez?
Erre vonatkozóan megvannak a terveink, és elkezdtük ezeknek a megvalósítását azokban a körzetekben, ahol helyre állt a béke, és az élet visszatért a normális kerékvágásba. Ez a hosszútávú terv lefedi Szíria mindazon körzeteit, melyeket a terror érintett. Ami azokat az országokat illeti, melyek részt vehetnek az újjáépítésben, azokhoz szelektíven fogunk hozzáállni. Nem hiszem, hogy a nép elfogadná a részvételét ebben bármilyen vállalatnak is a Szíriával ellenséges országokból, melyek felelősek a vérontásért. Azonban Önnek, mint cseh újságírónőnek azt mondhatom, hogy Csehország egyike azon országoknak, amelyek részt vehetnek ebben a folyamatban, ugyanis objektívabb volt, mint más európai országok, a kormányra és a felelős személyekre való nyomásgyakorlás ellenére, mely a Szíriával való kapcsolatok megszakítását célozta. Ezért ki kell fejeznünk, hogy értékeljük ezt a hozzáállást. Azt mondhatom, a gazdasági együttműködés előtt a kapuk nyitva állnak.
Örömmel hallom ezt, azonban nem tudom elképzelni négy évnyi háború után a megbékélés lehetőségét Szíriában. Úgy hiszem, ez egy nagyon bonyolult folyamat, leküzdeni azt a gyűlöletet, amely egyre csak terebélyesedett ebben az időszakban. Tudna valamit mondani azokról az erőfeszítésektől, melyeket ebben az irányban tettek?
Jó, hogy feltette ezt a kérdést, pont abban az időben, amikor a megbékélésért tett erőfeszítéseinket siker koronázta az ország számos régiójában. Nem állítok valótlant, ez ténylegesen így van. Kezdetben mi magunk is feltettük ezt a kérdést: elfelejthetik az emberek a gyűlölelet és a kiontott vért? Eleinte ez nem volt könnyű vagy egyszerű, főképp amikor különféle csoportosulásokról volt szó. Egyesek ezek közül szélsőségesek, mint a Dzsebhat-an-Nuszra vagy az ILIÁ, melyek elutasítva a megbékélést, sikerrel akadályozták ezeket a kisérleteket. Más térségekben azonban a csoportosulások többsége hajlamos volt a megbékélésre, és itt sikereket értünk el. Ezek ki tudták szorítani a saját térségükből azokat a csoportokat, melyek ellenálltak nekik. És ha a valós helyzetről akarunk beszélni, meg kell említenünk, hogy az emberek, akik egymás ellen harcoltak, a kormány oldalán vagy ellene, vissza tudtak térni a normális életbe és helyreállították a kapcsolatokat egymás között, hiszen a válság előtt szomszédok és barátok voltak. Végső soron a megbékéltetési erőfeszítések sikerrel jártak a legtöbb körzetben, hiszen az emberek, akik részt vettek ebben, rájöttek, hogy a megbékélésig rossz irányban haladtak. Eszközök voltak, melyek a Katarból és Szaúd-Arábiából ömlő pénzekért és Erdogan „muzulmán testvéreinek” konzervatív ideológiájának érdekében cselekedtek. Felismerték, hogy ártottak saját országuknak, és így helyes útra tudtak térni, és ebben van a siker kulcsa. A válaszom: a folyamat sikeres, és ma a kapuk nyitottabbak, mint eddig bármikor, a megbékélés előtt, melyhez idővel mind több szíriai csatlakozik. A többségük megértette, hogy nem lehet tovább haladni abba az irányba, mely teljesen szétrombolja államunkat és társadalmunkat.
Elképzelhető, hogy a megbékélés egyik szakasza január végén, Moszkvában megy végbe, ahol az Ön kormánya az ellenzék egyes képviselőivel találkozik. Vár valamilyen konkrét eredményt ettől a párbeszédtől? Mi a véleménye erről az orosz kezdeményezésről?
Véleményem szerint Oroszország álláspontja Szíria támogatása a terror elleni küzdelmében, és ez nagyon fontos. Ezzel egyidőben megnyitja az utat a konfliktus politikai rendezése előtt is. A mi álláspontunk egybeesik ezzel, mivel nem akarunk elszalasztani egyetlen politikai lehetőséget sem és erre is törekszünk. Ha sikerül — akkor jó, ha nem — nem vesztettünk semmit. Nem azért utazunk Oroszországba, hogy megkezdjük a párbeszédet, hanem, hogy találkozzunk egyes személyekkel a párbeszéd alapjainak a megvitatásában, mint pl. Szíria egysége, harc a terrorista szervezetek ellen, a hadsereg támogatása stb. Azt illetően pedig, hogy mit várunk ezektől a tárgyalásoktól, realistáknak kell lennünk, hiszen emberekről van szó. Amikor az „ellenzék”-ről beszélünk, nem olyan emberekről beszélünk, akik szemben állnak valamivel, bárki szembenállhat bármivel. A politikai ellenzéket a pártok és más szervezetek alkotják, melyek képviselőkkel rendelkeznek a helyi önkormányzatokban, a parlamentben, hathatnak országuk polgáraira és dolgoznak a jobbá tételén, és nem külföldi körök érdekeit szolgálják. Úgy gondolom, ez globális fogalom. Mi itt különböző személyekről beszélünk: némelyikük hazafi, mások semmiféle befolyással nem rendelkeznek és nem képviselik a szíriai nép kis részét sem, megint mások bábok Szaúd-Arábia, Katar, Franciaország, az USA kezében, s így nem a saját országuk érdekében cselekednek. Vannak más személyek is, akik szélsőséges nézeteket képviselnek. Ennek megfelelően nem lehet megjósolni a kezdeményezés sikerét vagy kudarcát. Azonban ettől eltekintve is támogatjuk az orosz kezdeményezést, és úgy gondoljuk, hogy mint kormányzatnak, ott kell lennünk és meg kell hallgatnunk, amit mondanak. Ha vannak olyan javaslataik, amelyek az ország javát szolgálják, tovább haladunk, ha nem, akkor semmilyen kapcsolatot nem tartunk majd velük.
A média közlései szerint az oroszok összehangolják ezt a folyamatot az Egyesült Államokkal, és úgy tűnik lehetséges, hogy a két nagyhatalom először kerül közös álláspontra a szíriai kérdésben. Lehet ez a háború lezárásának a kezdete Szíriában?
Arra gondol, hogy amennyiben közös álláspontra kerülnek?
Igen, amennyiben megállapodnak, az fontos pillanat lesz.
A jó viszony Oroszország és a Nyugat, azon belül is elsősorban az Egyesült Államok között, pozitív hatással lenne a régióra, különösképpen jelen helyzetben és Szíria viszonylatában. Azonban azt kell mondanom, hogy a megoldásnak Szíriából kell kiindulnia.
Másrészt, ha a nemzetközi kapcsolatokról és hatásaikról beszélünk, ezek szándékainak komolyaknak kell lenniük. Ha a közös álláspontról beszélünk, melyek ennek az alapjai? Az USA mennyire komolyan áll az ILIÁ ellen vívott háborújához? Minden amit tesznek, pusztán „kozmetikai beavatkozás”, míg az oroszok határozottan állnak a terrorizmus elleni harchoz. Az USA komolyan szeretné befolyásolni Törökországot, Katart és Szaúd-Arábiát, amelyek nem a szövetségesei, csupán eszközök a kezében. Milyen mértékben fog az Egyesült Államok rájuk gyakorolt befolyása megnyilvánulni, hogy megakadályozzák a pénz, a fegyverek és a terroristák beáramlását Szíriába? Ha ezeket a kérdéseket nem válaszolják meg, lehetetlen az egységes álláspont kialakítása. Az USA végső soron arra törekszik, hogy felhasználja Oroszországot Szíria ellen, azt akarják, hogy az oroszok nyomást gyakoroljanak rá. Az amerikaiak nem akarnak megegyezésre jutni a terror elleni harc kérdésében, engedni a szíriai népnek, hogy maga döntsön a saját sorsáról és tiszteletben tartani minden ország szuverenitását, beleértve Szíriát is. Egyelőre nem láthatjuk ezt a közös alapot. Az oroszok megpróbálják ezt elérni, de nem hiszem, hogy az amerikaiak pozitívan fognak reagálni az erőfeszítéseikre.
Köszönöm. Adja az ég, hogy az idei év a legjobb lesz Szíria számára.
orientalista.hu (fordította: Ifjú Európa, forrás: SANA)
Izrael lebombázta a damaszkuszi iráni konzulátust →
Iraki harcosok támadtak meg egy izraeli légi bázist a Golán-fennsíkon →
A terroristákat bombázta Idlebben az orosz és szíriai légierő (videó) →
