A viszontlátásra Castro. Viszontlátásra minden forradalmár atyja
2016. 12. 02.
Ez az írás nem arról fog szólni, hogy a kedves olvasónak, vagy másoknak, vagy nekem mi a véleményem, vagy mi legyen a véleményem Fidel Castróról, hanem arról, hogy a világ dolgait különböző perspektívából szemlélve bemutasson olyan nézőpontot is, ami merőben eltér a fősodrású, ránk erőltetett hírektől, információktól.
Egy mély, személyes, őszinte vallomás egy nagyszerű, zseniális írótól, gondolkodótól, filozófustól, aki öt éve rendületlenül ír, hogy bemutassa azt a perspektívát is szeretett hazája, Szíria szemszögéből, ami merőben ellentétes a számunkra közölt fősodrású média évek óta belénk sulykolt hazugságaitól.
Olvassák szeretettel és megértéssel Naram Sarjoon írását!
Eltávozott az az ember, aki kőbe véste a forradalom fogalmát. A forradalmárok atyja örök nyugvóra tért. A sors fintora mégis az, hogy Amerikának – az ország, mely ellen a forradalmárok atyja egy egész évszázadon át ellenállt anélkül, hogy veszítsen – sikerült ellopnia a legszentebb emberi kísérlet titkát, nem mást, mint a forradalmat, melyet fegyverrel és igaz szavakkal véstek kőbe Kuba hősei.
Az USA megértette a kubai mester és forradalma által azt, hogy egy forradalomnak lelke és teste van. A teste, a vele együttműködő, szenvedő, makacs lelkű társadalom. A lelke pedig a forradalom legszilárdabb része, ami vezetőjének a szimbólumaiból tükröződik. Ebből a felismerésből tanulva az USA elkezdett vezetőket, forradalmi értelmiségieket és forradalmárokat gyártani viaszból, hogy viasz forradalmakat mutasson be nekünk, mint a híres londoni Madame Tussaudban. Egy egész élettelen, fénytelen, tompa szemű viasz világot, VIASZ FORRADALMAKAT, amelyekre néha ráöltötték Castro ruháját, néha pedig kócos szakállát és annak formáját is. Néha felhasználták Castro kalapját, de sokszor szó szerint lemásolták a szabadságról, méltóságról és igazságról szóló beszédeit, meghamisították a Kubában nyomtatott forradalmi könyveket és tanokat. A Forradalmárok ruháját öltették rabló gyilkosokra, mint a Black Water és az Al-Kaida.
Rájött Amerika a forradalom testének titkára, a forradalom összetevőire, szeme színére, de még annak vércsoportjára is. De nem tudta a forradalom lelkét ellopni, sem lemásolni. A forradalmakat le lehet gyártani, hamisítani, méretre szabni, mint a színes anyagokat, legyenek azok rózsaszínűek, zöldek vagy kékek, lehet csokoládé, menta, Pepsi de még hasis vagy heroin ízű forradalmi szövegeket is lehet exportálni, de Fidel Castro és Che lelkét nem tudják viaszba önteni, nem tudják a forradalmi testekben újra alkotni sem a fekete olajban.
Ezért láthatjuk a forradalmi viasz múzeumot tele Castróhoz és Gevarához hasonlóan, katonai ruhát viselő forradalmi személyekkel, mint az al goláni aki az Al-Kaida szíriai vezetője és a fő vezére is az Al-Zawahiri. Vannak mű forradalmárok, akik kubai szivart szívnak, és Castro beszédét ismétlik megállás nélkül, a szabadságról és igazságszolgáltatásról, de ezek csupán viaszbábúk. A viaszbábúk viszont sorban elolvadnak, ha forró hőmérséklettel vagy tűzzel találják szembe magukat. Azonban az igazi forradalmárok lelke sosem ég el, sosem olvad meg.
Castrónak több ezer képe van erdőkben, dzsungelekben, hegyekben és gyárakban, miközben az amerikai viasz forradalmároknak, akik különkiadásban érkeznek, szállodák konferencia termeiben találhatók, azoknak egyetlen egy képük sincs dzsungelekben és erdőkben, minden egyes képük fénykép stúdiókban, szállodákban, királyok és hercegek vendégségében készült.
Ha van olyan a természetben, ami hasonlít az USA forradalmak elrablására, akkor az a kakukk madár. Amit Amerika művelt a színes forradalmakkal, az arab tavasszal és az arab ellenzékiekkel az egy az egyben a kakukk madár tettének másolata. A kakukk az a madár, aki a tojásait néha más madarak fészkeibe teszi, hogy más tojások között keljenek ki a kicsinyei, más madarakkal együtt nőjenek fel, míg rá nem jönnek a madárszülők, ha egyszer felnőttek a kicsik, hogy mekkora csapdába estek valójában. Ezek a madarak felnőnek, és elkezdenek úgy csiripelni, viselkedni, mint a kakukk madarak, és nem úgy, mint azok, akik között születtek és felnőttek. Ugyan ezt teszi Amerika is. Forradalmi tojásait elhelyezi a mi fészkeinkben, majd ha azokból a tojásokból kikeltek a kicsik, velünk nőnek fel, de ha kinőtt a toll a szárnyukon, akkor kakukk módon repülnek el, a valódi szüleik hangját csiripelve a CIA utasítására. Minden társadalomban, országban megvannak ezek a kakukk madarak. Mindenki tudja, hogy kik ezek és talán nincs is értelme neveket sorolni, de Szíria esetében az összes kakukk apja és pásztora, az a volt amerikai nagykövet Robert Ford, aki hátsójából tojta ki nekünk a mérges tojásait, míg ki nem kelt belőlük a „forradalom”.
Én nem foglak hosszasan búcsúztatni Castro. Minden forradalomnak te vagy az atyja és lelke. Amivel tartozunk neked mindannyian az az, hogy a forradalomnak, amit te a dzsungelekben és hegyekben hoztál létre, annak mi vissza fogjuk állítani a szentségét, ragyogását és tisztaságát. Vissza fogjuk adni a szabadságról mondott szavaidnak a hitelét, a kubai szivar illatát és ízét, azt az ízt, aminek a füstje heves beszédeidet keresztelte, melynek a füstje Che elvtársad szivarának és puska csövének, sok más harcos fegyverének füstjével kereszteződött. A forradalomnak a valódi ízét, illatát és méltóságát vissza fogjuk adni, miután megszabadítottuk az Arab Öböl disznóinak a vizelet, beteg szexuális vágyak, vahabita elnyomás szagától. Miután megszabadítottuk azt a dollár, nehéz arab olaj és büdös katari gáz szagától. Miután tisztára mostuk a forradalmak fogalmát a szaúdi, a kalifa uralkodó család és cionék bűzétől. Mi tisztára mossuk a forradalom fogalmát a kakukkfiókáik kipucolásával a mi földünkről, és minden viaszbáb elégetésével és elolvasztásával.
A forradalom lelke, minden forradalom atyja, újra fel fog támadni Levante földjéről, Szíriából. A mi hazánkban mosakszanak meg a nemzetek fájdalmai és a világ összes forradalmai. Nem fogok hosszú búcsút vetni tőled, engedd meg nekünk, hogy gyújtsunk neked egy utolsó minőségi kubai szivart, amit magaddal viszel a mennyekbe, hogy kedved szerint szívd azt, ahogy jól esik neked. Engedd meg, hogy utolsó szivarodat, egy szíriai puska csövéből gyújtsuk meg, amely nem szünetelt egy pillanatra sem az elmúlt öt év alatt. Ami nem is fog megpihenni, míg el nem olvad az összes viaszmúzeum, az összes lakójával együtt. Míg el nem távozik az összes kakukk madár a földjeinkről és vissza nem tér a forradalom az eredeti szent fogalmához, a legszebb dologhoz, amit valaha ember faragott a tűzből.
Naram Sarjoon szíriai író utolsó cikkének magyar nyelvre fordítása
Orientalista.hu – Cadmus, Siroi Isi (Szíriai Hírek facebook oldal)
Amerikai stratégák félnek az oroszországi háborútól →
Elsorvad Minszk? Ukrán diplomata bedobja a törölközőt →
Jemen útja a győzelemhez – A NATO veresége →
