Afrika közepe újra forrong, a nyersanyagellátásunk a tét
2024. 09. 16.
Kelet- és Közép-Afrika újra a geopolitikai feszültségek középpontjába került: a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló harcok destabilizálhatják a régiót, és súlyos globális következményekkel járhatnak a kritikus nyersanyagok, mint a kobalt kitermelésére nézve. Az kontinensen zajló konfliktusok geopolitikai jelentősége nő, hiszen a modern technológiákhoz szükséges ásványkincsek kitermelése globálisan hat az ellátási láncokra – írta meg a makronom.eu.
Az ismét kiéleződő harcok évtizedes múltra tekintenek vissza
Kelet- és Közép-Afrika egén ismét sötét felhők gyülekeznek, miután egyre élénkebb fegyveres harcok bontakoznak ki a Nagy-hasadékvölgy nyersanyagokban gazdag tavai környékén, elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) a Kivu-tó mellett. Észak-Kivu 8 millió fős lakosságával a KDK második legnépesebb régiója a főváros, Kinshasa után, központja a ruandai határon található Goma, amelynek a lakossága pár tízezer főről mára 2 millió főre duzzadt a nagy számú menekült miatt.
A harcokban érintett a KDK, Ruanda és közvetetten Uganda is, emellett különféle állami hátszelű vagy önjáró milíciák és lázadó csapatok is jelen vannak a régióban. Míg Ruanda és Uganda afrikai mércével kiemelkedően stabil és prosperáló államnak számít, a KDK rendkívül szegény, és a kormánya nem képes irányítani Afrika második legnagyobb területű országának nagy részét. A harcok így azzal fenyegetnek, hogy a két sikeres nemzet dinamikus fejlődése megakad, a KDK pedig még mélyebbre süllyed a káoszban és az erőszakban.
A konfliktus elsődleges forrását a térség etnikai viszályai jelentik,
amelyek főként az 1994-es ruandai népirtásra vezethetők vissza, amikor is hutu milíciák mintegy 800 ezer tuszit mészároltak le. A tragédia és a tuszi válaszcsapások miatt több százezer hutu menekült a KDK területére, elsősorban a határon fekvő Kivu-tó környékére, ami a két ország közötti feszültségek gócpontjává vált. Ruanda és a KDK 1996 és 2003 között „afrikai világháborúnak” is nevezett harcokat vívott, amelyekben kilenc afrikai ország és több mint húsz lázadó milícia vett részt, és 5,4 millió ember halálához vezettek.
A harcok befejeztével is legalább 120 fegyveres csoport maradt az országban, 2012-ben pedig egy tuszi milícia korábbi tagjai létrehozták Kelet-Kongóban a Március 23-a Mozgalmat (M23), amely lázadást folytatott Észak-Kivu tartományban. Bár Gomát is sikerült elfoglalniuk, a felkelést végül 2013-ban a kongói hadsereg az ENSZ-erők segítségével leverte. Miután 2021-ben megjelentek hírek arról, hogy az M23 csoport ruandai és ugandai támogatással működik, a szervezet újra aktivizálta magát, és 2023 júliusára Észak-Kivu tartomány jelentős részét elfoglalta, Gomát pedig bekerítették. A térségben emellett számos más fegyveres szervezet is jelen van, például egy ENSZ-békemisszió (bár megkezdték a kivonulást), a kongói hadsereg és egyéb afrikai országok békefenntartó alakulatai, illetve számtalan lázadócsoport.
Kongó rendkívül gazdag kritikus nyersanyagokban
A KDK fennállása óta küzd a keleti határterületeinek instabilitásával, ugyanis a gyenge központi hatalom ott mindig is nehezen tudta érvényesíteni a befolyását. Bár a fővárosból a keleti régiót leginkább csak vízi vagy légi úton lehet megközelíteni, a keleti területek kulcsfontosságúak a kongói kormány számára, ugyanis az ország modern technológiához és a zöldátálláshoz szükséges kritikus ásványkincskészletének csaknem teljes egésze itt található (1. ábra).
A kongói konfliktus geopolitikai relevanciáját ezek a nyersanyagok adják, és
az egyes csoportok célkitűzései már egyre inkább gazdasági érdekeket képviselnek. A KDK keleti részének kobaltkészletei a világ ellátásának 70 százalékát biztosítják. Kongó továbbá jelentős exportőre az ónnak, a tantalitnak, a volfrámnak, a lítiumnak és az aranynak is.
Ezek közül valamennyi kulcsfontosságú eleme az energiatárolóknak és egyéb elektronikai termékeknek, amelyek iránt töretlenül nő a kereslet. A régió nyersanyagaiból számos lázadó csoport is szeretne részesedést szerezni. Az ország keleti részén több mint 2900 illegális bánya működik, ahol életveszélyes körülmények között dolgozik közel félmillió helyi lakos, köztük gyerekek is. Az itt található arany és ón jelentős hasznot hoz a fegyveres csoportok számára, ördögi kört létrehozva, amelyben az illegális bányászattal tartják fenn magukat, miközben destabilizálják az országot. A lázadókon keresztül akár Ruanda is érdekeltté válhat. A KDK pénzügyminisztere szerint Ruanda 1 milliárd dolláros ásványexportja valójában a KDK-ból átcsempészett árukból áll. Az állításnak hitelt ad, hogy az amerikai pénzügyminisztérium becslései szerint a kongói arany több mint 90 százaléka illegálisan külföldre kerül, elsősorban Ruandába és Ugandába, ahonnan azt finomítás után továbbexportálják.
A térségben Kína a legaktívabb nagyhatalom
Nem csak helyi szereplők érdekeltek a nyersanyagok kitermelésében. A kobaltbányák jelentős részét korábban amerikai vállalatok birtokolták, azonban
az elmúlt évtizedben ezek zömét kínai cégek vásárolták fel, és mára a külföldi tulajdonú kobalt-, urán- és rézbányák többségét ellenőrzik.
Kína különösen fontos partnere a KDK-nak. A réz és a tantalit esetében is a távol-keleti nagyhatalom a legnagyobb felvásárló, 2021-ben például 4,7 milliárd dollár értékben importált kongói rezet. Peking kongói érdekeltségeinek a súlyát a közelmúltban bejelentett 7 milliárd dollár értékű, a bányászathoz kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztések is bizonyítják.
A bányákon túl Kína a KDK egyik fő fegyverszállítójává vált az elmúlt években, ami annak köszönhető, hogy a kínai fegyverek ára jóval kedvezőbb az alternatíváknál, és állítólag ásványokat is elfogadnak fizetségként. Egy új afrikai háború kitörésének a veszélyét jól szemlélteti, hogy az egész világon a KDK katonai kiadásai növekedtek a legnagyobb arányban. Peking azonban nem csak Kinshasát látja el fegyverekkel: tavaly már Oroszországot is megelőzve az egész szubszaharai Afrika első számú fegyverexportőrévé vált, 19 százalékos részesedéssel. A kongói konfliktust bonyolítja, hogy Kína Ruandának is az egyik fő fegyverszállítója, valószínűleg innen származhatnak az M23 csoporttól elkobzott kínai fegyverek is. Kína, mint mindkét fél fegyvereinek beszállítója, így kezében tartja a konfliktust, miközben a bányáit is biztonságban tudhatja.
A harcok miatt 8 millió főnek kellett elhagynia a lakóhelyét
A zavargások rendkívül komoly humanitárius krízist idéztek elő. Tömegek menekülnek az eleve gyenge infrastruktúrával ellátott Gomába, ahol a higiénia és a tiszta ivóvíz hiánya a koleramegbetegedések számának gyarapodásához vezetett. Az M23 csoport által a város körül kialakított gyűrű pedig akadályozza az élelmiszer-ellátást, amellyel egyébként is komoly gondjai vannak a KDK-nak.
A 105 milliós országban 23,4 millióan szenvednek az élelmiszer-biztonság hiányától,
így itt a világon a legsúlyosabb helyzet. Az idei év első negyedében 700 ezer, összesen eddig pedig több mint 8 millió fő kényszerült a lakhelyének elhagyására, ezzel a KDK rendelkezik a legtöbb belsőleg áthelyezett menekülttel Szíria és Szudán után.
A maradék egymillió kongói lakos döntő többsége pedig a környező államokba települt át, a fejlett országokba menekülés veszélyes útját egyelőre kevesen választották. Az EU-ban 2023-ban 13 ezer kongói nyújtott be menedékkérelmet, míg a Frontex idén 200 illegális kongói határátlépőt azonosított. Korántsem biztos, hogy ez a jövőben is így marad, különösen, ha nem csitulnak a harcok. Európának tehát számolnia kell azzal is, hogy egyre többen indulnak útnak a térségből kontinensünk felé.
A harcok várhatóan megmaradnak proxyháborúként
Mindazonáltal nem valószínű, hogy a KDK vagy Ruanda szembenállása nyílt államközi fegyveres konfliktust kezdeményezne. Kongónak saját belső problémái is vannak, például a dzsihádista lázadók kordában tartása, Ruandának pedig nincs valós, nemzetközileg is védhető indoka az invázióra, amellyel tönkretenné az elmúlt években felépített kedvező nemzetközi imázsát. A helyzet rendezésére zajlanak diplomáciai erőfeszítések, a hírek szerint Angolának sikerült elérnie, hogy a felek tűzszünetet tartsanak, ami lelassíthatja a helyzet eszkalációját. A konfliktus valószínűleg proxyháború formában folytatódik, valós békeszerződésre azonban nincs sok remény. Eddig Kongó csak más országok és az ENSZ békefenntartói segítségével tudta visszaszorítani a lázadó csapatokat, a kéksisakosok 2024 végi kivonulásával azonban újra intenzívebb harcok várhatók.
Drasztikus negatív hatással járna, ha megszűnne a kongói nyersanyag-kitermelés
A kereskedelmi adatok alapján a KDK elsősorban a finomított rézben tekinthető fontos partnernek az Európai Unió számára (az uniós import 25 százalékáért felelt), viszont diverzifikáció szempontjából hasznos kereskedelmi kapcsolattá válhat a jövőben. Az EU mindössze 1,7 milliárd euró értékben importált javakat az országból 2023-ban. Kongó nyersanyagtermeléseinek azonban közvetetten mégis hatása van kontinensünkre, mégpedig Kínán keresztül. Az ázsiai nagyhatalom kobaltimportjainak ugyanis közel 95 százaléka származott a KDK-ból 2022-ben. A kobaltot leginkább az újratölthető energiatárolók elektródáiban használják fel, és Kína 25,4 milliárd euró értékben exportált az EU-ba elemeket, elektromosenergia-tárolókat és ezek alkatrészeit 2023-ban, amellyel a teljes uniós import 80 százalékát biztosította.
A kongói kobalt és egyéb nyersanyagok nélkül tehát nemcsak az európai zöldátállás, hanem az egész modern gazdaság működése is veszélybe kerülne.
Az afrikai kontinens, különösen annak középső és nyugati részének politikai instabilitása a migrációs hullámokon túl azzal is fenyeget, hogy a kritikus nyersanyagokhoz a világ nem fér hozzá, ami rendkívül súlyos gazdasági károkat okozna (2. ábra).
Amerikai katonák is harcoltak Kurszkban – videó →
Joe Biden: becsatlakozik Amerika Izrael háborújába →
Újabb tragédia Gázában: Menekültek által lakott iskolát bombáztak a cionisták – videó →
