Assad elnök szíriai muszlim vallástudósok előtti beszéde Damaszkuszban
2015. 04. 10.
„Akik jól ismernek, tudhatják rólam, hogy nem szoktam hízelegni. Tudok kedves lenni, de nem szoktam hízelegni. Ha olyan ember lennék, akkor legelőszőr az amerikaiaknak hízelegnék, de a jelen helyzetben sem a hízelgésnek, sem a kedveskedésnek nincs itt az ideje.
Szíria egy olyan krízist él át, melyet az ország még sosem látott. Ami idáig vezetett, annak pontosan a képmutatás, kedveskedés, hízelgés és a sorozatos hazugságok voltak az okai.
Meg kell mondanom, hogy az Önök szerepe rendkívül fontos ebben a helyzetben. Természetesen tudom, hogy eddig is hatalmas munkát végeztek és végeznek a szíriai vérontás megállításában. Ma már nyilvánvaló, hogy az ellenség vallási téren támadta meg Szíriát. Már a krízis kezdetén vallási szektarianizmusra épülő fenyegetéssel és rombolással kellett szembenéznünk. Ezt a támadást csak egy „igaz” vallási hozzáállással tudjuk megállítani. A régi tervük az Iszlám teljes lerombolása, s mivel hazánkban van a legtöbb vallási felekezet nyilvántartva, ezért is tudták a legnagyobb rombolást itt elérni. Akár hogy is nézzük, több mint 10.000 terroristával állunk szemben, és most nem a külföldi zsoldosokról beszélek, hanem országunk fiairól beszélek, akiket terroristáknak kell neveznünk. Lehet, hogy 100.000-es számot kell említenem, de lehet, hogy millióst, mert ezeknek az embereknek családjuk is van, akik támogatják és rejtegetik őket, vannak barátaik, akik egyetértenek velük, és vannak olyanok, akik bár nem fognak fegyvert, de ezeket a terroristákat támogatják.
… és itt most azt kell mondjam, hogy egy nagy csalódással és kudarccal állunk szemben. Ki felel ezért?
Mi felelünk ezért mind, mint szírek. Mindenki felel ezért. Ha az államnak dolgozik akkor is, ha csupán civil, akkor is. Az egész társadalmunk felelős ezért a kudarcért, akár civil, akár az államnak dolgozik. Rég nem láttuk a dolgokat ennyire tisztán. Eddig szürkének látszottak, de ma már egyértelműen meg tudjuk különböztetni a színeket. Ma már minden olyan, mint egy sakktábla, egyértelműen meg lehet különböztetni a feketét és a fehéret.
Persze nem minden vallástudós tudós is valójában. Mára ez a konfliktus feltárta, hogy ki az igazi tudós, és ki a haszonleső, aki nem is érti a vallását. De természetesen nem egy olyat ismerünk, aki a rossz oldalra állt a konfliktus kirobbanásakor és elhagyta az országot. Ugyanakkor vannak olyan tudósok is, akinek kételyei voltak kezdetben, hogy az állam vallásellenes, és a vallások ellen harcol. Hatalmas árat fizettünk ezért, hogy mindenki tisztán láthassa a dolgokat és megértse, hogy mi támogatjuk a vallást, nem ellene vagyunk! Ma már mindenki tudja, hogy ki gyilkol, ki vágja le a fejeket, ki terjeszti a hazugságokat. Ma már mindenki nagyon jól tudja, hogy minden hibánk ellenére, nem az állam gyilkolja a saját népét.
Mindezek ellenére úgy látom, hogy mára már sokkal erősebb a társadalom, miután nagyon fontos réteg látta át és látta be a dolgokat. Sokan rájöttek, akik azt hitték, hogy a vallást szolgálják, rájöttek, hogy a szélsőségesség rombol le mindent, a szélsőségesség van a vallás ellen.
Ma tisztelt vallástudósok, maguknak van a legnagyobb szerepük, hogy igaz Iszlám nézőpontú beszédeket tartsanak a mecsetekben, és igaz hitet terjesszenek elhatárolódva a szélsőségességtől.
Nagyon fontos ponthoz érkeztünk. Hogy mindenki átlássa, a problémák nem az elmúlt három évtől kezdődtek. Ami ma Szíriában folyik az része annak, ami az egész Iszlám világban történik. Mi innen azt is megérezzük, ami Indonéziába történik, vagy Marokkóban, vagy bármelyik muszlim országban.
Kiindulhatunk itt egy kérdésből és egy tényből is: Mi ma az Iszlám 14 évszázaddal a megjelenése után? Mi, mint muszlimok, a lehető legrosszabb formánkban vagyunk most. A történelem logikája ellen haladunk, az egész Iszlám üzenete és célja ellen haladunk, az ellen az Iszlám ellen, ami az emberiségért jött létre, hogy javítson a világon, és ne pusztítsa azt.
Itt be kell látnunk és vallanunk, hogy bár Nyugaton nem annyira vallásosak az emberek, sokan ateisták, mégis jobb helyzetben vannak, mint mi. Annak ellenére, hogy nekünk van egy csodálatos vallásunk, mégis nagyon rossz helyzetben vagyunk.
Ha meg akarjuk ezt vitatni, akkor a kezdetekig kell visszanyúlni, egészen a könyv címéig. Mielőtt megpróbálnánk megérteni a könyv sorait, meg kell értenünk a címét. Mindig a cím az alapja és a tengelye egy könyvnek, mindenekelőtt azt kell megérteni. Nekünk, mint muszlimoknak, a cím és a tengely a kecses, nagylelkű Korán. Ha meg is értjük az összes régi történetet, a próféta beszédeit, de nem értjük, hogy mi áll a Koránban, akkor semmit sem értettünk meg az egészből. Ez a főpróbája az egész muszlim nemzetnek, és most én úgy beszélek, hogy nem egy vallástudóssal beszéltem életemben, akár arabokkal, akár külföldiekkel. Azt látom, hogy a fő probléma a Korán megértésében a gondolkodásunk, az eltompított elménk.
Mi a Koránt Kegyesnek hívjuk és nem hatalmasnak, nem szentnek. Bár a Korán hatalmas, de az elnevezése mégis a Kegyes. Azért mert ad. Határok nélkül képes adni annak, aki képes az odaadásra.
A Korán méretben nem egy nagy könyv, és nem az oldalai száma adja az erejét, hanem a mélysége. A mélysége, ahonnét ered a kegyessége. De ennek a mélységnek szüksége van olyan elmékre, olyan szellemi befogadóra, aki képes megérteni a lényegét.
Az első Korán idézet azzal kezdődik, hogy „olvass !”. Egy olyan Prófétához szól, aki nem tud olvasni.
Az első Korán idézet azzal kezdődik, hogy „olvass!”. Egy olyan Prófétához szól, aki nem tud olvasni. Nem tud olvasni, csak „érezni”. A szellemével olvas, szellemi képességével. Ez a szellemi képesség a „filozófia”. Nem azt akarom mondani, hogy a Korán mélységét más filozófiai tanok által érthetjük csak meg, hanem azt, hogy a megértéshez szükségünk van arra a szellemi képességre, amit a filozófia nyújt, a bölcsesség szeretete. Ha ezzel a szellemi „olvasási” képességgel rendelkezünk, akkor tényleg elemezni tudjuk a dolgokat, majd összerakni ismét. Az a felületesség, az a felületes félreértelmezés, mely eltompította az elménket, ugyan úgy eltompította és elhomályosította az egész vallást is, és végül oda juttatott bennünket, hogy teljesen eltávolodtunk a vallástól, vagy pedig nagyon szélsőségesek lettünk.
A Korán azonban egy világkép, egy életfilozófia. Minden kornak szól. Ahogy a világot, a Korán szellemiségét is Isten teremtette. Ahogy szellemileg fejlődünk, ahogy az életfilozófiánk fejlődik, úgy fejlődik fokozatosan bennünk a Könyv, a Korán megértése is. Úgy érzem azonban, hogy ez az ami nem történik meg az Iszlám világban. A fejlődésre, a szellemi fejlődésre való képesség.
Fiatal koromban sok vallási könyvet olvastam különböző nagy gondolkodóktól. Meg szeretnék emlékezni Al Bouti sejk mártírról, akinek több könyvét is elolvastam. Mint olvasó, és nem mint vallástudós kijelenthetem, hogy a filozófia, mely könyveit áthatja más írásokban nem lelhető fel. Ezért is tudott az olvasóban annyira nyomot hagyni a filozófiája. Nekünk viszont a Korán megértésében kell elérnünk ezt a meggyőződést. A tudósoknak több filozófiára van szükségük. Sokak szerint a Korán sokáig egy olyan könyv volt, mely a tudományok felett áll. Isten viszont, amikor megteremtette a világot, akkor egyszerre hozta létre az összes fizikai törvényt is, a vizet, a villámokat, a gravitációt. Az ember nem talált fel semmiféle tudást, hanem a teremtésben meglévő létező tudást ismerte fel. Felfedezte azt a tudást, amit Isten a teremtésben megvalósított. Mivel a Teremtő egy, éppen ezért a különbözőnek látszó dolgok között is egység van. Harmónia kell, hogy legyen köztük, éppen úgy, ahogy a filozófia kiegészíti a Koránt. Ha egy olyan felismerést tennénk, hogy a Korán eltér a tudománytól, akkor valószínű, hogy ez csak abból eredhet, hogy nem értettük meg a Koránt. Nem értettük meg azt, ami le van írva benne. A probléma, az ellentét bennünk van, nem a teremtőben, hiszen ő teremtett mindent.
Mi rengeteg embert elveszítettünk azzal, hogy félreértelmezzük a Koránt. Hívő embereket, olyanokat, akiknek hitük van, de mi mégis eltaszítottuk őket a Korán félreértelmezésével.
A magam részéről én próbálok egyre több és több olyan ismeretet szerezni, ami ésszerű, és nem pedig olyat, ami magyarázat nélkül hagyja a dolgokat. Mi a muszlim világban komoly problémában vagyunk bizonyos kifejezésekkel, melyeket a Nyugat alkalmaz, a Nyugat használ úgy, ahogy neki megfelel. Ők persze a hitnek az alapjait akarják ezzel szétrombolni, a kifejezések értelmének megváltoztatása elég ahhoz, hogy az egész rendszert lerombolják. Sorban értelmezték át ezeket a kifejezéseket, hogy elérjék azt, ahová ma jutottunk.
A legegyszerűbb példa rá a demokrácia szó. Mire is kell itt gondolni? A szíriai demokráciára? Az áruló, más országok kedve szerint kialakított demokráciára? A harcosok Afganisztánban a 80-as években szabadságharcosok voltak, majd terroristáknak nevezték el őket 9 11 után. Amikor Szíriába jöttek ugyan ezek a harcosok, akkor pedig ismét forradalmároknak hívták őket.
Ezek a kifejezések folyamatosan változnak, ahogy nekik éppen megfelel. A legújabb kifejezés az, hogy Iszlamista, és így tovább.
Mikor Szíriába jöttek a külföldi delegációk, akkor mindig úgy fogalmaztak, hogy Szíriában együtt élnek egymással a különböző felekezetek békében és nyugalomban. Én ezzel sosem értettem egyet, mert ha valaki így fogalmaz, akkor azt sugallja, hogy ezek között a felekezetek között ellentét lenne, romboló ellentét. Ha egy szilánk bekerül az emberi testbe, akkor egy burok képződik körülötte és élete végéig együtt él vele, de ez a szilánk sohasem lesz a test szerves része. Hogyan határozzuk meg a testben a jobb kéz, a balkéz, a tüdő vagy a máj együttműködését, ahogy az emberi testet alkotják? Együttélésnek?
Nem hinném! Mi vagy egy test vagyunk, vagy nem is létezünk. Vagy ilyen a hazafiság, vagy nincs is hazafiság. Újabban az ideológiai hadsereg fogalmával kezdtek támadni, ami nem más, mint a hadseregünkre való utalás. Ha nem lenne ilyen ideológiai hadseregünk, nem állhattunk volna ellen három évig! Ők minden ideológiát támadnak, nem csak az Iszlám ideológiát. A Nyugat minden ideológiától tart, ha valakinek határozott ideológiája van. Egy ember nem élhet ideológia ( világkép, világnézet, szellemi látásmód ) nélkül. Bár a Szovjetunió összeomlásakor sokat beszéltek arról, hogy többet nincsenek ideológiák, és egy anyagi ideológiáktól mentes világban fogunk élni, mégis felemelkedhetett Bush és az emberei által a cionista kereszténység ideológiája.
Amióta az ember megjelent a világon, keresi a világképét ( ideológiáját ) és vele összefüggésben a hitét. Az ember és az állat között az a különbség, hogy az embernek képessége van a világról gondolkodni, fogalmat alkotni, “ideologizálni”. S bár az állatnak és az embernek is ösztönei vannak, az állat is szerethet, gyűlölhet, hiányérzete is lehet, együtt is tud érezni, dühöt is érezhet, sok emberi tulajdonsága lehet, de még sem lehet neki világképe, “ideológiája”. Ezért ha megfosztják az embereket, mint szellemi lényt az “ideológiától”, szellemi világképétől, világnézetétől, világlátásától, akkor állattá változnak, átváltoznak egy csordává, melyet úgy irányítanak, ahogy akarnak.”
Mik azok az ideológiák ( világképek, világnézetek ), amelyben mi is élünk, és az arab területeket uralják? Többféle ideológia is van, de a két fő alap, az arabság és az Iszlám. Vannak persze mások is, kommunisták, keresztények, liberálisok, szír nacionalisták és még sok különböző nézet, de a két fő alap az arabság és az Iszlám. Ha ezt a két tartópillért meg tudja ingani a nyugat, akkor szabad utat kap, hogy bevonuljon és leigázza ezeket a népeket. A 20-as években a muszlim testvériséggel kezdték, mely egy olyan pártnak mutatta magát, mely a valláshoz téríti az embereket. Azokban az időkben ez teljesen újdonság volt. Gyakran emlegetni, hogy akkoriban még Gamal AbdulNasszer elnök is csatlakozott a muszlim testvériséghez, hisz az volt a természetes, hogy ha valaki muszlim és hívő ember, akkor természetesen egyetért ezzel a párttal. Akkoriban még nem létezett az a gondolat, hogy egyesek a vallást használják fel politikai célokért, hogy a vallást “politizálják”. Nagyon sok embert csábítottak el a muszlim testvériség oldalára és akkoriban ez természet volt, hogy csatlakozni kell ehhez a mozgalomhoz, hisz muszlim is meg arab is. Sokan érezték akkor úgy, hogy ezen az oldalon van a helyük és hirtelen ott is találták magukat ebben a politikai irányzatban. Mások azonban úgy érezték, hogy a nacionalista hullám oldalára állnak, és ekkor történt meg a törés, az első alkalom, mikor külön választódott az arabság és az Iszlám.
Mielőtt folytatnám, ezen a fontos ponton ismét meg kell állni. Amikor az arabságról beszélek, akkor nem az arabokról beszélek, hisz az etnikum az utolsó dolog, amire gondolhatunk, ha olyan vegyes nemzeti régióról beszélünk, mint a miénk. Mi az arabságról beszélünk, mint kulturális és emberi tényező. Csak ebben a teremben, melyben most vagyunk, vannak cserkeszek, a kurdok és mások is. Itt az arabságról, a kulturális és az emberi jelentőségében beszélünk. Tehát itt volt az első “csapás”, a “megingatása” az arabságnak. Az arabság ideológiáját később többször is támadták, közvetlen módon többször is “megrázták”. A palesztin háború folyamán, az 56-os háború folyamán Egyiptom ellen, a 67-es háború, majd a 82-es háború és más háborúk folyamán. Persze később rájöttek, hogy az Iszlámot nem lehetett ilyen közvetlen módon támadni, ezért változtattak a módszereken, egy olyan módszert alkalmaztak, mely legjobban a vírus működésére hasonlít.
Ha egy vírus bekerül a testben, mint egy egyszerű influenza, akkor nem tudunk gyógyszer adni rá, mert a vírus a sejtek belsejét foglalja el, és ha végezni akarunk vele, akkor muszáj végeznünk a sejtekkel is. Ezért szokták mondani, hogy igyanak ilyenkor sok folyadékot, gyümölcsleveket stb., majd várjanak 5-6 napig, míg ki nem gyógyul a szervezet ebből a betegségből. Ugyan ezt a módszert használva jötte be ők is mi hozzánk, kettő eszközt felhasználva. A szektarianizmust és a szélsőségességet. Kezdetekben a szaúdi uralkodócsalád volt ezzel megbízva, de a szektarianizmus, az igazi formáját az iráni iszlám forradalom után öltötte magára, ez a forradalom magát muszlim forradalomnak mondta és nem síita forradalomnak. Itt kérték meg Al-Szaúd-ékat, hogy álljanak szembe ezzel a forradalommal, egy olyan elnevezés alatt, hogy ez a szunniták megvédése a muszlim világban a síita terjeszkedéssel szemben.
Nos, nézzük meg mennyire volt valós ez felvetés! Hát nem a síta iráni, szintén síta vallású “sah” király volt a legerősebb és legközelibb szaúdi szövetséges a régióban? Nem a szaúdiak, a szaúdi uralkodó család állt szembe Nasszer egyiptomi elnökkel, ki hívő szunni muszlim volt? Köztudott, hogy hívő ember volt Nasszer elnök, és ahogyan az előbb is megjegyeztem, a Muszlim testvériséghez is közel állt és tagja is volt egy időben, mert nem akart különbséget tenni az arabság meg az Iszlám között.
Ott kezdődött az egész rombolás kis léptékekben először, majd a szélsőségességről az Al-Kaida felelt később Afganisztánban. Majd elért a muszlim generáció arra a pontra, hogy kettő propaganda (média) opció előtt találja magát. Vagy egy teljesen nyugatias propaganda előtt, mely megfoszt a mi igazi arab énünktől, és teljesen a nyugati kultúrához akar közel vinni minket, vagy egy másik szélsőséges vahabita média előtt, melyből rengeteg fiatal táplálkozott vallási téren. Tehát van egy rész, ki még a saját nyelvétől is távolodik, a másik meg iszonyatosan szélsőséges. Itt kezdődik az arabság és a muszlim közötti “skizofrén” állapot a régiónkban, és én bár muszlimnak is vallom magam, meg arabnak is, de ha az következik be, hogy szeparálódik a kettő egymástól, akkor bekövetkezik a társadalmi megosztottság is, ez pedig a társadalmi és a lelki stabilizáció feloszlásához vezet, majd a közbiztonság megszűnéséhez.
Hogyan lehet az arabságot és az Iszlámot szeparálni? Hogyan tudnánk szeparálni a Próféta arabságát meg iszlámját? Maga a próféta is többször büszkélkedett a hovatartozásával, természetesen akkoriban az arabság kifejezés nem úgy létezett, mint ma. Akkoriban volt arab meg “Ajami”, külföldi,” nem arab”. Nem voltak politikai határok. Akkoriban a törzs volt, mellyel büszkélkedett, és ha akkoriban lettek volna politikai határok, akkor talán más idézeteket találhattunk volna a Koránban, melyek a hazáról meg a hazafiasságról szólnak. Milyen logikával választhatjuk szét az arab Koránt a muszlim mondanivalójától?
Ez lehetetlen! Lehetetlen elválasztani a nyelvet a kultúrától! Lehetne olvasni és megérteni az arab irodalmat, kultúrát német nyelven például? Ez lehetetlen. Elképzelhetjük az áramot vezeték nélkül? A vezetéknek áram nélkül semmi értelme nincsen, úgy szintén az áramnak vezeték nélkül! Mi az áramot nem láthatjuk, ahogyan egyszer Hafez Al-Assad elnök is beszélt a lélekről és a testről. Mi nem látjuk a lelket, de egy lelketlen test az egy halott test. Hasonlóképpen nem lehet különválasztani az iszlámot meg az arabságot egymástól, de ő nekik sikerült hosszú idő elteltével. Lett két tábor, egy iszlamista tábor meg egy nacionalista tábor.
Amikor azt mondják, hogy a Korán vigyázta, óvta meg az arab nyelvet, az nem pontos megfogalmazás, mert a Korán az egész arabságot tartotta fent, és nem is szabad úgy tekinteni rá, mint egy arab nyelvű könyvre, mert az annál sokkal több.
A másik nagy “betegség” mely megtámadott bennünket: a politikai Iszlám. Sok téren létezhet muszlim politika. A gazdaságban és sok más területen, de a politikai Iszlám az valami teljesen más. Az Iszlám az egy Isteni dolog, a politika viszont emberi dolog. Az Iszlám az egész emberiségért jött, és nem csak a muszlimokért, nem csak egyes népcsoportokért. A politika azonban csak egy embert szolgálhat, egy csoportot. Az Iszlám hosszú időre jött el, melynek hossza az emberiség földi létezése, a politika azonban csak egy bizonyos időre vonatkozik. Ami ma helyes a politika világában, az holnap lehet, hogy tévedés. Az Iszlám a megtisztulást képviseli és a megtisztulásért jelent meg, nem pedig embercsoportok érdekeiért! A politika az emberek óhajait követi, kívánságait, vágyaikat, és az emberek által elkövetett hibákat. Hogyan köthetném össze a politikát az iszlámmal ilyen módon? Ez önmagában a vallás ledegradálása! Ezeknek a politikai Iszlám hívőknek az a céljuk, hogy a vallást erősítsék és terjesszék, holott ez a maguk feladata tisztelt tudósok, maguk térítenek a valláshoz! Ha sikeresen végzik a feladatukat, és az emberi, igaz oldalát mutatják ennek a vallásnak, akkor én, mint politikus sikeres lehetek a politikában. Akkor nem fog a kereskedő csalni, akkor fog a katona a harcmezőn erkölcsös lenni. Ha van vallás, akkor az minden más területre kihat, de nem lehet a része a politikának. Ezért a politikai Iszlám nem lehet egy ország vezetésének a formája, sem pártnak, sem egy államnak.
Most persze jöhetnek a kérdések, hogy hogyan mondhatok ilyet, miközben Irán a szövetségesem, és a Hezbollah is, de még a palesztin Hamasz is régebben, annak ellenére hogy muszlim testvériség.
A vezetői forma egy dolog és teljesen más az elvégzett politikai munka alakja. A politikai iszlám, egy politikai irány, mely a vallási érzelmeket használja ki, és ezzel együtt az embereket, egyes politikai érdekek eléréséért, egyes országok vagy emberek hasznára.
Az irányító (uralkodó forma) az egy másik dolog. Irán akarta, hogy legyen vallási vezetője (Wilaiet Faqih), legyen imámja, stb. Ettől függetlenül mire támaszkodik Irán a vezetésében? Az Iszlám törvényekre! És most had kérdezzem meg maguktól, a szíriai alkotmány mire támaszkodik? Szintén az Iszlám törvényekre! Mire támaszkodnak az ország összes személyi törvényei? Az iszlám törvényekre. Persze a keresztényeknek, és másoknak is megvannak a sajátosságaik itt. Ebből kiindulva mi egy iszlám állam vagyunk, de a vezetői forma az egy dolog, és más dolog hogy az Iszlámra alapozunk. A politikai Iszlám a vallás kihasználása. Az államforma más dolog, mi nem használjuk ki a vallást, amikor azt mondjuk, hogy az alkotmány az Iszlámra épült.
Ezért bukik meg ez a politikai Iszlám mindenhol a világban, és biztosan mondhatom, hogy ez a bukása a legnagyobb szívesség (segítség), mellyel az Iszlámot szolgálja. Ez egy tévút, egy fertő, egy zsákutca, egy vírus mely az emberek elméjét támadta meg. Ennek a vírusnak a pusztulása és hanyatlása fogja megtisztítani az Iszlámot. Maguk teszik a dolgukat a térítéssel. Maguk a muszlimok, és nem az iszlamisták. Én is muszlim vagyok, de nem iszlamista.
Még egy fontos dolog. A politikai iszlám szolgálta a legjobban a szektarianizmust országunkban, és elkezdtük az embereket a vallási, szektás hovatartozása alapján megnevezni, és nem az alapján, hogy ki jó, ki becsületes, és ki hazafi. Ez lépett a hazafiasság és az iszlám helyére egyaránt. Ha nem helyezzük vissza az iszlámot a természetes helyére, nyelvileg, kulturálisan, és ideológiailag, akkor nagyon rövid időn belül, nem az arab Iszlám előtt fogjuk találni magunkat, mely Mohamed profétával jött el 14 évszázaddal ezelőtt, hanem egy ottomán Iszlám előtt, vagy egy katari vagy amerikai Iszlám előtt, de valójában ezek mind ugyan azok. És itt kell, hogy szerepünk legyen az igaz Iszlám helyreállításában!
Assad vallási prédikációt hallgat egy mecsetben
A szíriai konfliktus egy része egy identitás konfliktus, melyről az előbb is beszéltem, az arabság és az Iszlám közötti harc. Ahelyett hogy összefogna a kettő, és kiegészítenék egymást testvériesen. Az Iszlám és az arabság közötti harc egy mesterségesen generált állapot, mely egy identitásharchoz vezetett. Egyesek már nem tudták magukról eldönteni, hogy ők kik is valójában? Muszlimok? Arabok? Vagy nyugatiak talán, akik a Nyugathoz akarnak tartozni? Ez a globalizációs sokk, mely közel 20 éve keletkezett, az egész arab világra nagy hatással volt. Identitás zavart hozott létre, és ha az ember egy ilyen sokkot elszenved, akkor egy ideológiai és lelki üresség és gondolkodásra képtelen állapotba kerül. Távolodik a moráltól meg az elvektől, csak az ösztönök vezérlik.
Ekkor volt könnyű a szélsőséges gondolkodásnak betörnie társadalmunkba, és olyan önkénteseket találni, hogy megerősödjön, olyanokkal, akiknek Istennel való kapcsolatuk is ösztönön alapuló kapcsolat. Innen jöttek az olyan torz szülemények, mint a szex dzsihad.
Sokan úgy gondolkoznak, hogy amikor a vallásban nincs olyan, ami az ösztönt is kielégíti, akkor egyáltalán minek legyenek hívők? Az ember átváltozik egy sík, egyoldalú emberré, ahelyett, hogy többoldalú lenne, mint amilyennek Isten is megteremtette őt. Szíriában ezen felül még sokaknál volt egy olyan hatása is ennek a lelki és ideológiai zavarnak, hogy elvesztették a hazában való hitet, a hazafiasságot. Nem csak az arabsághoz meg az Iszlámhoz, hanem a hazához is tartozni kell. Tartozni kell Szíriához is. Ezt a nehéz valóságot minden esetre ki lehet kezelni.
Egy nagyon fontos sajátossága van Iraknak, Egyiptomnak és Szíriának. Mégpedig az, hogy az arab civilizáció ezekben az országokban jött létre. Nem Marokkóban, nem a nyugati arab országokban, se nem az arab öböl országaiban, hanem Egyiptomban, Irakban és Szíriában. Éppen ezért, egy folyamatos harc van, hogy ezeket az országokat irányítani tudják. Részben az olaj birtoklása miatt szenvednek folyton ezek az országok támadást, részben politikai értelemben, részben pedig vallási értelemben.
Ha a vallási részéről beszélünk, akkor a vahabizmus beszivárgására kell gondolni az arab világba, de főleg ebbe a három országba, az elmúlt 40 év folyamán, a 70es évek kezdetétől. Ez nem újdonság. Van egy politikai támadás is az uralom miatt, mert aki nem tudja Levante országait uralni, valamint Irakot meg Egyiptomot, az nem tudja irányítani a politikát sem a régióban. Ezek az országok rendelkeznek a legősibb civilizációkkal a világon, és ellenük ma olyan országokat látunk harcolni, melyekbe a civilizáció a mai napig nem kopogtatott be. Ez a szín tiszta valóság! Példának vetem fel az Umajjád államot. Az umajjádok nem szírek voltak, bár sokan mondják, hogy szírek voltak. Az umajjádok eredetileg a sivatag lakói a Quraish törzsből. Qurasj büszkélkedik is a próféta hozzátartozásával, mi meg tiszteljük a rashidi kalifákat, kik a próféta után voltak, meg mindazokat, akik kiálltak a próféta oldalán abban az időben, de aki felépítette az Omajjád államot, azok a szírek, azok Levante lakosai, meg a damaszkusziak voltak. Ha ők létre tudták volna hozni a civilizációjukat Mekka meg Medina területén, akkor nem jöttek volna Levantébe anno, nem jöttek volna Damaszkuszba, és nem indult volna el a civilizáció innen. Igazságosnak kell lennünk. Ez a harc egy történelmi harc, és nem fogjuk megengedni nekik sem politikailag, sem pedig vallásilag, hogy irányítani tudjanak minket. Levante vallása, Levante Iszlámja az, aki az igazi Iszlámot védelmezi.
A harmadik pont, melyről azt tudom mondani, hogy csak Szíriára vonatkozik, az a morál és erkölcs konfliktusa. Ahány vallástudóssal beszélgettem életemben, mindig azzal kezdtem, hogy mi egy igazi morális konfliktusban élünk. Az persze az előbb említetthez kapcsolódik, amikor látjuk a gyűlöletet, meg az utálatot, a mindennapi emberrablásokat, a lopásokat, a morál megszűnését. A szegények kihasználását a gazdagok által és minden más részletet, amit önök is nagyon jól ismernek, mint szír állampolgárok. A hit iránytűje rossz felé irányul sokaknál, amikor muszlimnak nevezik magukat, de moráljukban semmit sem követnek az Iszlámból! Ezek azok a kihívások, melyekkel mindannyian szembenézünk, mint arabok és muszlimok.
Mi a megoldás, hogy szembe tudjunk szállni ezekkel a tényekkel? Biztos van megoldás. Az első dolog, amit maguk is végeznek, az a szélsőségességnek a kezelése, a helyes nevelés és társadalmi szerepvállalás. Maguk minden városban, minden utcában ott vannak, a haza minden részén. Részben jól is teszik a dolgukat, de jobban kell az emberi morálra koncentrálni, ha vallástanításról van szó! A minőségre kell helyezni a hangsúlyt és nem a mennyiségre! Bizonyos fogalmakat kell elültetnünk a szír állampolgárokban! Sok szíriai követi látszólag a vallást, de semmi morállal nem rendelkezik!
Egy másik nagyon fontos dolog, hogy muszáj távol tartani az Iszlám hitet a politikától! El kell magyarázni, hogy mi az igaz Dzsihad és más fogalmak. A vallás alapja az emberi morál, ezért nem is különülhet el a vallástól a maguk munkájában. Nem elég elítélni a szélsőségességet, hanem az egész vallási ideológia felújításán kell dolgozni! Együtt kell haladnunk a korral, mert egy társadalom, ha nem követi a technológiai fejlődést, akkor képtelen létezni. Itt nem csak arról van szó, hogy akkor most számítógépeket kell, hogy használjunk, meg facebookozzunk vagy twitterezzünk, hanem a gondolkodásunkban kell fejlődni! Mert ha nem frissítjük a gondolkodásunkat, akkor képtelenek leszünk szembeszállni a szélsőségességgel. A szélsőséges okos és nem buta, mint ahogy gondoljuk, és fejlődő technológiákat is alkalmaz. Ha nem így cselekszünk, akkor sok muszlimot megint elveszítünk majd, akik vagy a szélsőséges irányba mennek, vagy teljesen eltávolodnak az Iszlámtól. Az elmét kell fejleszteni, és nem másokat utánozni papagáj módra a gondolkodásban! Erősíteni kell a tárgyaló készséget, mert az elme, a szellem az, ami meg tudja magyarázni a dolgokat.
Emlékszem rá, mikor 1992-ben Angliába voltam, és egy kint élő szíriaival vitatkoztam vallási dolgokon, majd ő azt mondta nekem, hogy ezt a témát ne feszegessük, ez így van, nem szabad belemélyülni, mert a Koránban is így van megírva! Én azt válaszoltam neki, hogy a Korán sosem mondta nekünk, hogy ne gondolkodjunk, és ne vitassuk meg a benne említett dolgokat. Ezért megkérdeztem Al-Bouty mártír sejket, hogy mik a határai a gondolkodásnak az Iszlámban? Nagy kérdés volt, de a válasz röviden, kétsoros faxban érkezett: nincsenek határai a gondolkodásnak a vallásban!
Nekünk nyíltan és nyitott módon kell tárgyalnunk. Nekünk a gyengehitűeket kell megcéloznunk, a zavart hitűeket, azokat, akik még határozatlanok, a hitetleneket és a valláselleneseket! Őket kell meggyőznünk. A hívő az hívő. Egy hívővel belebonyolódhatunk a részletek mélységeibe is, de alapvetően a hívő emberrel nincsen semmi gond.
Ez szintén egy fontos pont, mely a mérsékeltségről szól. Én biztosíthatom Önöket, hogy a magam részéről a mérsékeltség nem csak a vallásra vonatkozik, hanem egész gondolkodásra. Én nem lehetek mérsékelt a vallásban, és szélsőséges a társadalmamban. Én mérsékelt vagyok a politikában, meg a vallásban, meg az emberek iránti viselkedésemben is egyaránt. Az én személyiségem mérsékelt mindenben, mely az emberi élethez kapcsolódik, minden emberrel, bármelyik országban is legyen!
Ami tőlünk elvárt a szélsőségesség elleni harcon kívül, az a fogalmak kijavítása a tendenciózus fogalmakkal szemben. Itt nekem más fogalmakra kell most összpontosítani, mint amiket már eddig említettem.
A családra és az államra gondolok. Miért is beszélnék most a családról? Az Iszlámban a dolgok egyértelműek a családról. Több idézet van a Koránban, több Hadith van, amit a próféta mondott a családról, melyben a legfontosabb a gyermekek és a szülők közötti kapcsolat és a szülők iránti engedelmesség. Az engedelmesség mindenben kötelező és elvárt, kivéve az Isten elleni bűnök. Vagyis, még ha hitetlenek is a szülők, akkor is hallgatni kell rájuk. Miért? Mert az alapegység a társadalomban a család, és ha ez az alapegység sérül, akkor minden más tant, mely az Iszlámmal kapcsolatos, már nem lehet végrehajtani. Ha az alapegység megromlik, akkor az egész társadalom vele együtt romlik meg. Meg kell óvni az alapegységet, meg kell tartani a szülők iránti tiszteletet, de nem kell rájuk hallgatni, ha istenkáromlásról van szó. Ugyan ez vonatkozik az államra is. Az állam fogalma, akár csak a haza fogalma, a régi időkben még nem létezett (Mohamed idején). Ha létezett volna, akkor biztosan lettek volna olyan Korán idézetek, melyben felmerülnek ezek a fogalmak és meg is magyarázzák azt. Az állam a mi számunkra olyan, mint az apa meg az anya. Ha összeomlik, akkor vele együtt omlik össze a társadalom is a modern fogalmak értelmében. Meg kell értenünk ezt a tényt. Sok szíriai, akik akkoriban a krízis kezdetén megmozdultak, akár jó szándékból akartak javítani, akár azt hitték, hogy a nagy igazságtalanság és a korrupció ellen lépnek fel, akár azok, akik rossz, hátsó szándékból mozdultak meg, azok mind az állam ellen léptek fel.
Kérdezzük miért? Mert ez az állam gonosz, ez az állam korrupt, ez az állam zsarnok és igazságtalan – mondták. De hát ezek emberi tulajdonságok! Az állam viszont egy politikai rendszer, lehet akár királyság, köztársaság, parlamenti demokrácia vagy bármi más! Nincs olyan a világon, hogy romlott rendszer, vagy olyan, hogy egy rendszer megfelel egy társadalomnak vagy nem! A vezetőszemély lehet korrupt, lehet romlott, lehet diktátor, nekünk pedig természetes, hogy ellene kell lennünk, de ez egy külön dolog, és egy másik dolog az egész állam ellen lenni! Ezt nem csak politikai alapon kell megmagyarázni az embereknek, hanem vallási alapon is. Ez nagyon fontos pont, mert ezt sokszor hallhattuk, hogy az állam ellen kell megmozdulni! Nem egy beszéde van Mohamed prófétának ezzel kapcsolatosan, mely az uralkodó iránti engedelmességre utal, de ez nem azt jelenti, hogy ne akarjuk leváltani vagy tenni ellene, ha rossznak tartjuk. De csak ésszel!
Minden állampolgártól elvárjuk, hogy lépjen fel a korrupció, az igazságtalanság és elnyomás ellen, de az állam szerkezetein keresztül! Mert olyan nincs, hogy mindenki korrupt egy rendszerben! Semmi sem abszolút ebben az életben, olyat senki sem mondhat, hogy egy becsületes ember sincs egy államban, aki segítene az állampolgárnak, ha az állampolgárnak igaza van! Olyan nincs, hogy egy egész állam romlott. Lehetetlen, hogy egymillió ember legyen Szíriában aki romlott!
A következő nagyon fontos pont, mely nélkül nem tudunk továbbindulni és a kihívásokkal szembeszállni, az a vallási tevékenység intézményesítése! Sajnos mi itt keleten, és főleg Szíriában eléggé egyediek vagyunk, és a vallási tevékenység is része ennek az egyéniségnek, egyediségnek! Miért vagyunk mi vallásilag parancskövetők (vallási dolgok megbeszélése döntéshozás előtt egymás között) a “Súra”-val? Egyszerű okból. Mert mi emberek szűklátókörűek vagyunk, és ha tegyük fel, hogy én és még egy személy együtt próbálunk látni, akkor a látás tágabb, gazdagabb lesz. Ha többen jönnének még, és együtt próbálnánk látni, nézni a dolgokat, akkor nagyon nagy rálátást kapnánk a dolgokra. Minél tágasabb a látás, minél tágabb a horizont, annál kisebb a hibázás lehetősége, és jobb a munkavégzés. Ezért kell intézményesíteni a vallási tevékenységet!
Ha elolvassuk egy könyvét valamelyik sejknek, honnan tudhatjuk azt, hogy ez a könyv engem szélsőséges, másokat intoleráns irányba képes-e terelni, távol az igaz vallástól? Ilyenkor kire hivatkozhatunk? Mik a referenciáink? Minden Sejk és vallás tudós olyan személy önmagában nálunk, akire lehet hivatkozni. Ez veszélyes dolog! És ez juttatott el minket odáig, ahol ma tartunk, a szélsőséges nézetekhez és intoleranciához, melyben ma vagyunk! A kérdés az, hogy a vallási könyvek, melyek a damaszkuszi nagykönyvtárban vannak bemutatva és ott árulják őket, azokat ki nézte át? Volt olyan, aki ezeket áttanulmányozta és közzétette, hogy ezek szélsőséges irányba visznek minket vagy nem? Nem volt semmiféle referencia sajnos.
Ma legalább léptünk egy nagy lépést ebben az irányba. Ezt hívják vallásilag a konfliktus jogtudományának, és ez száll szembe a ravasz uszítással. Eleinte még nem voltak eszközeink szembeszállni ezzel a vallási uszítással, a jóságban és az egyszerű gondolkodásban bíztunk, mely a vallástudósoknál van! Ma ezt a jogtudományt fejleszteni kell, hogy minél hatékonyabban szembe tudjunk szállni azokkal (az uszítással, szeparatizmussal és a szélsőségességgel). Ez a jogtudomány nem az állam kreálmánya, hanem a maguk munkája, ez egy hazafias feladat, és nem csak egyfajta vallási munka, mert meg fogja védeni a hazánkat. Sem a mecset, sem a felemelkedő ahonnan a sejkek tartják a beszédeiket nem az ő tulajdonuk. A mecset nem egy privát hely ahol azt tesznek, amit akarnak. Annak a beszédnek, amit tartanak, annak vannak alapjai, vannak eredői és szabályai. A sejk nem használhatja a szavait a saját kedélye szerint, ha embereknek tart beszédet, még jóságból sem. Itt következik be a vallási feladat szétválása. A konfliktus kirobbanása elején hazánkban is volt olyan, aki azt mondta, hogy a hadsereg jó, volt aki szidta, és mondta, hogy a hadsereg üt és lő! Volt aki politikáról kezdett beszélni, mások a börtönökről stb stb. A vallás kedélyek szerint lett alkalmazva. Most nem csak a rosszindulatúakra gondolok, mert vannak sokan olyanok, akik távol a rosszindulattól mondták, amit mondtak, de amiről beszélek az az egyediség a munkavégzésben, a másik pedig a kedély! Ahogy itt most beszélek önöknek, akkor egy bizonyos kereten belül beszélek, kereteken belül teszem. Ha élőben teszem ezt más tv csatornák előtt úgy, hogy a világ összes országa lát engem, minden állampolgár, bármilyen háttérrel, bárhol is legyen a világon, akkor én más szabályok alatt tartom a beszédemet. Ha otthon vagyok a barátaimmal, a családommal, akkor megint máshogy beszélek, nem térek el ugyan attól a lényegtől, de más alapok szerint beszélek otthon, mint mások előtt.
Három év konfliktus után, a nép, a hadsereg és az önök ellenállása nélkül mi nem tudtunk volna fennmaradni. A hadsereg önmagában nem elég, sem az állam, sem az elnök! Ha nem vagyunk együtt, akkor ki sem tudunk tartani. Egy nap aztán jön egy megegyezés, egy döntés, hogy most adjunk reményt az embereknek egy bizonyos vallási feladattal. Jön egy sejk és éppen pesszimista kedvében van személyes okokból, pesszimizmust fog továbbadni és ezzel ő nem a hazáját fogja szolgálni, hanem pont ellenkezőleg! Mindenképpen meg kell szervezni az alapjait a vallási beszédeknek az emberek előtt. Ezt értem én a vallási munka intézményesítése alatt! Ezzel nem a vallás ellen lépünk fel! Adtunk ki valaha olyan parancsot netán, hogy mondjatok jókat és imákat az elnöknek? Nem! Közeledik az elnökválasztás, de sosem adtunk ki ilyen parancsokat! És önök tudják a legjobban, hogy én tiltottam be a fohászokat az elnökért a mecsetekben! Amikor betiltottam ezeket a fohászokat, akkor a vallásügyi miniszter tiltakozott, és azzal érvelt, hogy a Rashedi Kalifák ideje óta van ez a szokás. Én mondtam neki, hogy nem érdekel, mert egy fohász lényege, hogy a szívből jöjjön, és nem az, hogy mások óhajára, diktálására jöjjön. Aki miattam akar fohászkodni, az magában a szívében tegye és ne mások előtt!
Felkértük mi valaha önöket, hogy fényezzék és dicsérjék az államot vagy a vezető pártot vagy bármi mást? Mi egy közös munkát akarunk elérni, melyben mindenki részt vesz!
Van egy fontos pont melyet többször említettem már a vallástudós uraknak, avagy a Koránt és Hadith (Próféta beszédeit) össze kell kötnünk a Próféta viselkedésével! Ezt a pontot nagyon hanyagoljuk sajnos. Ebből kifolyólag, a szélsőségesek, akár jó vagy rosszindulatúak, sikeresen el is tudták ferdíteni a Korán lényegét és mondanivalóját, annak ellenére, hogy a Korán a legszentebb dolog. Elferdítették a magyarázatát több helyen.
De van egy dolog, mely ezt a magyarázatot helyesbíteni tudná, és a lényegét, a mondanivalóját tovább tudná adni. Ez pedig a Próféta viselkedése és magatartása. Persze ez a viselkedés nem egy átlagember viselkedése, ő nem csak a kiválasztása után lett különleges, ő azért lett kiválasztva prófétának, mert különleges. Számunkra az a fontos, hogy tanulmányozzuk ennek az embernek a viselkedését, mert ő ember, mielőtt Próféta lenne. Mi félreértelmezhetünk magyarázatokat, félreértelmezhetünk sok mindent, de azt nem értelmezhetjük félre, amit az az ember tett, a viselkedését az emberekkel, a párjával, és a szerepét sem értelmezhetjük félre, mint hadvezér! Mi a honvédségnél tanulmányoztuk az Ő magatartását, ahogyan vezette a harcokat, tanulmányoztuk a politikai és katonai intelligenciáját, a bölcsességét és szerénységét. Ha ezeket a dolgokat tanítjuk, és ezekre a dolgokra összpontosítunk már kisiskolás korban, és nem a Koránt és a magyarázatokat tanítjuk a gyermekeknek, ha megértik a viselkedését, akkor ez által elérik a kaput a többi dolog megértéséhez is. Ha nem tanítunk viselkedést, akkor nem is lehet példaképünk. Hiába teszünk meg mindent, amit értünk a Koránban. Meg kell ismerkedni az apró kis dolgaival, meg kell ismerkedni a személyiségével. E nélkül hiába követjük a Koránt, mi nem fogjuk az Iszlámot szolgálni. Itt mindenki tudja, hogy akkoriban sokan meggyőződésből tértek át az Iszlámra, nem pedig képmutatásból. Nem azért tértek át az Iszlámra, mert belemélyültek a tanaiban, hanem mert megszerették a Próféta személyiségét. Aki megszerette az követte. Ezért sokan, akik megismerkednek a személyiségével, legyenek akár tudósok vagy gyermekek, követni fogják őt. Én nem fogok tudni meggyőzni túl sok szélsőséges embert, ha belemélyülök a vallási tanokba, de ha csak a Próféta emberi viselkedését említem neki, hogy gondolkodjon el rajta, milyennek is kéne lennie egy igaz viselkedésnek, lehet, hogy meggyőzöm őt. Később ezeket a dolgokat nekünk, mint állam, be is kell vezetnünk az oktatási minisztériumnál, mert sok ember magol, de nem értelmez, és ez az oka annak, hogy sokan el is távolodnak az Iszlámtól és a lényegtől.
Az utolsó pont
Meg kellene keresnünk a közös ideológiai alapokat köztünk, muszlimok között! „ Ha Isten is úgy óhajtja, akkor az emberek egy nemzet lennének!”- korán idézet.
Mit jelent ez? Benne van Isten beszédében a “ha”, avagy Isten nem akarta, hogy az emberek egy nemzet legyenek? Ő akarta azt, hogy legyünk különbözőek? A Korán megszületésének húsz éve alatt, ahogy alászállott a Földre, ha Isten azt akarta volna, akkor hosszabban megmagyarázta volna a benne lévőket, hogy semmi kétely ne merüljön fel a magyarázatokkal kapcsolatosan, de nem így történt. Isten csak a ma ismert Koránt ajándékozta nekünk, a ma is ismert méretében és terjedelemben. Ő akarja azt, hogy különbözőek legyünk, de ő nem akarja azt, hogy egymás ellen legyünk! Nem óhajtja azt, hogy harcoljunk egymás ellen mi emberek. Az, hogy máshogy látunk dolgokat, az természetes, de az, hogy harcolunk egymás ellen, az nem. Mi muszlimok, bár sok a vita köztünk, egy alapon vagyunk mindannyian. Az Isten egy, Mohamed a próféta és ugyan az a Korán. Hogy vannak viták a Próféta beszédeit illetően, az természetes. Mi, mint átlag muszlimok, nem is ismerhetjük az összes beszédet maradéktalanul. A vallástudósok miért veszik be a népet ezekben a vitákban, ha ők maguk sem biztosak egy-egy dologban? A különböző szekták vezetőinek vállalniuk kell a felelősséget ezek miatt a dolgokért. A nagy imámok a történelem során nem szektákat hoztak létre, hanem elmélettanokat mazhab-okat. Ők egy szellemi irányzatot, egy gondolkodást adtak nekünk, hogy gazdagodjunk belőle, hogy jobban érthessük a vallást, és nem szektákat hoztak létre, hogy később ezek a szekták egymás ellen harcoljanak. Ha tudták volna, hogy később bárki is miattuk fog harcolni egymás ellen, akkor nem is adott volna inkább semmit sem nekünk.
A vita természetes, ezért kell a párbeszéd és ezért kell megbeszélni a dolgokat, de legfőképpen egymás véleményét tiszteletbe tartani. Mivel Isten nem akarja, hogy egy nemzet legyünk, még ha egymillió évig is lennénk ezen a bolygón, akkor is különbözőek leszünk. Létezhet az, hogy egymillió éven keresztül harcoljunk egymás ellen? Ez minden vallás lényegével ellentétbe áll. Egyesülnünk kell, tiszteletben kell tartani a vallási szimbólumokat, még ha nem is értünk velük egyet. Most főleg a keresztényekről beszélek. Vannak viták a különböző egyházak között, de végül van egy ítéletnap, és Isten mindenkivel el fog számolni akkor. Ha Isten azt akarná, hogy mi egymással számoljunk el az életben, akkor nem is lenne szükség ítéletnapra. Ha valaki nem ért ezzel egyet, azzal sincsen gond, mi párbeszédet folytatunk vele, ha hajlandó rá, de ha nem, akkor nem. Azonban nem szabad, hogy lehetőséget adjunk a megosztásra, nem szabad hagyni, hogy a vallási szimbólumokat bármelyik vallásról legyen is szó, meg legyenek sértve. Addig folytatjuk a párbeszédet, míg el nem érjük azt, hogy lényegében azonos meggyőződésünk legyen, és a különbségek aprók és mellékesek legyenek. Mert nincs olyan alapvető dolog, mellyel mi nem értenénk egyet.
Ez mind további képzést igényel, a vallástudósainknak tovább kell képezniük magukat, egy tudományos és egy filozófiai helyreállítás is szükséges. 14 évszázaddal ezelőtt szükségszerű volt a csoda, talán azért, mert nehezebb volt megfoghatóbb dolgokat találni, melyek Isten hatalmasságát bizonyítják. Ma viszont, ha bármelyikünk belemélyül bármelyik tudományba, én például, mint az orvos az orvostudományba, és látom, ahogyan az emberi szervezet működik, ahogyan együtt működnek a különböző szervek, azt, hogy hogyan emlékezhet a fehérvérsejt egy baktériumra, és hogyan dolgozik az agy, a vesével meg a májjal, én csak azt mondhatom, hogy Dicsőség Istennek, még ha hitetlen akarnék is lenni. Ki hozta létre ezeket az alapszabályokat? Ha tegyük fel, hogy hitetlen lennék, akkor sem tudnám tagadni az isteni akaratot az emberi teremtésben. Mi nem egy olyan csoda előtt állunk ma, mint annak idején Mózes botja, vagy Mohammed Mennybe utazása, vagy bármelyik más csoda előtt melyeket a Korán megemlített. Mi több milliárd csodával állunk szemben, mert minden ember egy isteni csoda, melyet az orvostudomány ma fel tudott tárni nagyon apró
részletességgel! Mi a lélek csodája? Nem tudjuk! Fel kell fegyverkeznünk a tudományos gondolkodással, mert ma már a legtöbb ember nem is hajlandó beszélni, ha nincsen tudományos háttere a témának. Fel kell fegyverkeznünk az analízissel, a filozófiával, a hatalmas mélységgel, mely a Koránban rejlik, és melynek csak egy részét tudjuk elérni, mert a Korán isteni beszéd, mi meg emberek vagyunk. Az Imám-nak példaképnek kell lennie egy társadalomba mindenben, kit az emberek követhetnek. Nem szeretnék most több vallástudóst megemlíteni. Mi az utóbbi időkben a rakéták becsapódása ellenére tartottuk az imáinkat néhány civillel, és még kevesebb vallástudóssal. (úgy tűnik, a vallástudósok nagy része nem hitt a sorsban) én pedig nem tudok elfogadni olyan vallástudóst, aki fél imádkozni menni vallástudós létére, és nem hisz a sorsban!
Én személy szerint nem lehetek hívőbb nála (nagy mosoly), ő meg nem tud nálam hazafibb lenni. Ezek egyszerű, de fontos példák. Nekem sokan mutattak be nagy csempészeket, akiket hívő, Isten félő emberekként akartak bemutatni, csak mert ezek a csempészek adományoztak egy-egy vallástudósnak vagy sejknek, hogy építsenek egy mecsetet! Nem akarjuk sem a vallástudóstól, sem a politikustól, hogy kettős feladatot hajtson végre egyszerre: a haza felelősségét, meg saját zsebe megtöltését! Ha egy politikus csupán egy hazafias feladatot hajt végre, mi a vallástudósoktól is elvárjuk, hogy csak a vallási felelősségüket hajtsák végre, mely a legfontosabb felelősség a világon. És nem várhatjuk el, hogy Szaúd-Arábiába utazva gyűjtsenek maguknak adományokat, és mások kastélyai körül tartsák imáikat, és nem a szent Kaaba kő körül, kicsi anyagi hasznokért. Ez a valóság. Ezért az erkölcsi rész a legfontosabb alap. És ha valaki nem képes végrehajtani, akkor szabaduljon meg a vallási öltözetétől, adja másnak, és legyen civil, aki bármilyen más téren dolgozik úgy, mint bárki más.
Ezeket a nagy dolgokat nem hajthatjuk végre, ha nem ismernénk Levante tudósainak fontos szerepét. Én sokat utaztam, sok mindenkivel beszéltem, sok mindenkit fogadtam. A muszlim, de nem arab világban mindenki különösen néz rá az arab iszlámra. Sok ilyen embert kérdeztem meg életemben, hogy imádkozik-e? Azt válaszolták, hogy igen, napi ötször! Kérdeztem: és Koránt is olvasnak közben? Mondták: természetesen! Kérdeztem: és értitek, amit olvastok? Válaszuk az volt, hogy sajnos nem! Bár sokuk végig olvasta a Koránt és tanulmányozta is, de az bennük a nagy szomorúság, hogy nem tudják értelmezni rendesen. Ez azonban számunkra hatalmas ajándék. Az arab Iszlámnak Levantében hatalmas szerepe van! Mindenki a muszlim világba beszél a Levantei Iszlámról. A ma előttünk álló feladatokat csakis Levante tudósai tudják megoldani. Több okból: először is, mert a muszlim szent helyek Mekka, meg Medina, bár szentek, de a körülöttük lévő valláshivatal egészen eltávolodott a vallástól, és nem hogy az Iszlámot védelmeznék korunkban, hanem épp fordítva, az Iszlámot rombolják.
Az egyiptomi Azhar pedig, melyet mélyen tisztelünk, de sajnos évtizedekig politikailag volt irányítva, és az nagyon veszélyes dolog. Én mindig is ügyeltem rá, hogy a vallást elkülönítsem a politikától. A vallástudósoktól mindig azt kértem, hogy ne beszéljenek politikáról, beszéljenek a morális dolgokról! Beszéljenek Palesztináról vallási értelembe, tartózkodjanak az állam megemlítésétől. Mi egy olyan vallási intézetet akarunk, mely a damaszkuszi muszlim örökséget hajtja végre. A feladatunk nagy, de nem tudjuk végbe vinni, ha azt hisszük, hogy az Azhar mecset tudósai értelmesebbek velünk szemben, és az arab öböl vallástudósa pedig okosabbak nálunk. Majd Ramadan fél holdja időpontját a szaúdiaktól veszem át, annak ellenére, hogy más a naptárunk! A feladatunkat el tudjuk végezni, ha biztosak vagyunk, büszkék magunkra, tisztában vagyunk a szerepünk fontosságával. Mi azt szeretnénk, ha ma mindegyikünk tisztában lenne a szerepével.
Még egy fontos pont: az Arab nyelv. Ma ez a nyelv tudatlanságból vagy rosszindulatból, de nagymértékben romlik. Mi viszont nyelv nélkül idővel olyanokká válnánk, mint azok, akik olvassák a Koránt, de nem értelmezik. Meg kell óvnunk ezt a nyelvet, mert a nyelv a kultúra, a tudás és a vallás továbbvivője! Meg kell értenünk, hogy a nyelv fontossága nem különülhet el a vallástól. Ha mindezeket a dolgokat megértjük, akkor megértjük a szíriai konfliktust is. Minden, amit ma látunk magunk körül Szíriában, az részben a vallás eredménye. Annak az eredménye, amikor az ellenségeink rátaláltak a fent említett hiányosságainkra, és a vallást használták fel ellenünk, és nem a politikát vagy bármi más egyebet. Szerencsére, a szíriai nép az öntudatosságával, önök pedig a gondolkodásukkal és kitartásukkal meg tudták menteni a szíriai társadalmat.
Ha most a konfliktusról kell beszélnem pár rövid mondatban, azt kell mondanom, hogy a helyzet változik, mert önök kitartottak és ellenálltak. Amit a szíriai nép túlélt, valójában akkora teher, mely alatt a hegyek is összeomlottak volna. Isten megvédte Szíriát az öntudatos népével és az olyan vallástudósaival, mint maguk. Isten megvédte Szíriát a türelmükkel, az igazságosságukkal és az erkölcsükkel. Ezért kérjük Istentől, hogy segítsen meg minket és támogasson a hatalmas felelősségeink végrehajtásában. Mi egymás között tartani fogjuk a kapcsolatot. Kívánom, hogy az előbb átbeszélt pontokat észben tartják, és dolgoznak is a végrehajtásukon, mert mi ide nem csevegni jöttünk. Mert ezt a találkozásunkat is ellenünk akarják majd felhasználni, mellyel befolyásolni próbálnak minket, a közbiztonságunkat. Akadályozni akarják a békét a szíriai nép különböző rétegei között, és minden más területen.
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy eljöttek, hiszek abban, hogy ha ilyen körülmények között is eljöttek, az a hazaszeretetük és Szíria népével való törődésük bizonyítéka. Kérem, adják át üdvözleteimet minden társuknak, minden vallástudósnak az országban. Sajnos nem tudtunk mindenkit meghívni ma, de maguk képviselik őket mindenhonnan. Adják át az üdvözletemet minden hazafi hívőnek, mindenki a saját városában és utcájában. Szalam Alaykom Wa Rahmatu Allah Wa Barakatuh ( béke veletek, Isten kegyelme és áldásai reátok ).
Orientalista.hu – Fordította: Szíriai Hírek és Siroi Isi
Ramadan alatt is folytatja Izrael a palesztinok mészárlását →
Megkezdődik a ramadán az iszlám országokban →
A rijádi arab-iszlám konferencia résztvevői fegyverembargót követelnek Izrael ellen →
