Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Libanon

2018. 11. 10.

Bántalmazott nőket támogat Libanonban a magyar Katolikus Karitász (képek)

2018. 11. 10.

A Katolikus Karitász október végén indította útjára libanoni bántalmazott nőket és gyermekeket segítő támogatási programját, amely során közel egy éven keresztül biztosítja egy Bejrút-közeli menedékház működését.

A magyar és a libanoni Karitász korábban együttműködési megállapodást kötött, hogy közös program keretében segítsék a háborús menekülteket és az egyéb okokból üldözötteket Libanonban. A most támogatott projekt célja a Libanonban elkövetett visszaélések, erőszak és kizsákmányolás áldozatainak védelme és rehabilitációja, menedékhelyek és az alapvető és orvosi, jogi és pszichoszociális segítségnyújtás biztosítása folytán.

Libanonban évtizedek óta jellemző jelenség a női háztartási munkavállalók tömeges érkezése az országba, akik családoknál vállalják a háztartás vezetését – főzés, mosás, vasalás, takarítás, stb. –, gyermekfelügyeletet. A háztartási alkalmazottak sok problémával szembesülnek a vagyontárgyaik, dokumentumaik elkobzásától, a mozgás szabadság korlátozásán, a kommunikáció ellehetetlenítésén, a bérek ki nem fizetésén át egészen a fizikai, szexuális és erkölcsi visszaélésekig. Emellett az országban élő menekültek és a helyi lakosok körében is előfordul a nőkkel szembeni erőszak, valamint családi és vallási okok miatti üldöztetés is. Ezek következtében sokan menekülni kényszerülnek, s számukra a Libanoni Karitász által működtetett biztonságos menedékházak nyújthatnak ideiglenes otthont, védelmet és reményt az újrakezdéshez. A segítséget kérők általában nagyon kritikus állapotban kerülnek be, többen állapotosok vagy újszülött gyermekükkel érkeznek.

A most indult támogatási program összértéke 9 millió forint. A projektet elindító szerződést Écsy Gábor, a magyar Karitász igazgatója és Paul Karam, a libanoni Karitász elnöke írta alá október 23-án Bejrútban. Ezt követően a magyar Karitász vezetői ellátogattak az Olajfa Menedékházba, ahol a 80 bentlakóval is találkoztak. A lakók énekes műsorral várták a küldöttséget, majd két üldöztetést elszenvedő hölgy osztotta meg személyes történetét. Hálájukat fejezték ki a többiek nevében is a támogatásért, hisz az otthon védelmet nyújtott nekik az erőszak elől, és most reményt és az életet adja számukra a borzalmak után.

.

Az egyik lakó, már magát biztonságban érezve, mosollyal és hálával a szemében mesélte el történetét: „29 éves vagyok, 2 gyermek édesanyja. Családom kérésére jöttem Libanonba, hogy segítsem a szüleimet. Két éve és két hónapja jöttem egy családhoz. Többször megvertek, a fizetésemet sokszor nem fizették ki. Később bezártak a házba és senkivel nem beszélhettem. Ezután döntöttem úgy, hogy megszököm és egy templomba menekültem. A templomból hoztak ide a karitász menedékházába. Amikor ideértem kétségbe voltam esve és csak haza akartam menni. Itt felhívták a családomat, segítenek a jogi ügyekben és mindent adtak amire szükségem volt. Itt biztonságra leltem, megvédtek engem. Köszönöm!”

Egy másik fiatal hölgy arról mesélt, hogy reggel 5 órától éjfélig kellett dolgoznia, három kisgyermekre vigyázott és a háztartásimunkákat végezte. Az anyuka állandóan bántalmazta és mindig azt mondta neki, hogy csak elviszi a pénzt a gyermekei elől, így a fizetésének nagy részét nem adták oda. Később kényszerítették, hogy megtartsa a ramadánt és étlen, szomjan bezárták. Egy alkalommal, amikor a háziasszony nyitva felejtette az ajtót, megszökött és próbált segítséget kérni. A karitász menedékházába irányították, ahol védelmet, ellátást és lehetőséget kapott az újrakezdésre.

A ház vezetői mondták el, hogy a náluk védelmet élvező nők mindegyike súlyos traumát élt át, gyakran találkoznak egészen különös kegyetlenségekkel is. Évekkel ezelőtt egy olyan lakója is volt a háznak, aki csak kétszer kapott enni a munkáltatójától, akkor is csak kenyeret a padlóra dobva és csupán 2 perce volt elfogyasztani azt, mielőtt kidobták volna. Inni sem adtak neki, így titokban kellett a fürdőszobába menni a csapból inni. Egyszer 3 napra bezárták egy szobába, anélkül, hogy bármit ehetett volna, így kénytelen volt a saját vizeletét meginni, hogy túlélje. Amikor ez a rémálom véget ért mindössze 32 kg volt. Minden nap megverték pálcával vagy nadrágszíjjal. Egy nap a kórházban ébredt varratokkal a hasán. Néhány nap kórházi ellátás után hazavitték munkáltatói és bezárták egy szobába, míg egyszer csak előálltak azzal, hogy hazamehet, kezébe nyomtak egy repülőjegyet és kivitték a repülőtérre, majd 10 havi fizetés helyett kéthavi bérrel otthagyták. Szerencsére a biztonságiak észrevették rossz állapotát és nem engedték utazni, újra kórházba, majd onnan a menedékházba került. Itt épült fel, itt tanult meg varrni és kézműves termékeket, táskákat készíteni. Gyógyulása után hazatért Togóba s azóta kézzel készült képeslapok értékesítéséből tartja el magát.

Paul Karam atya a Karitász szolidaritástát köszönte meg, és azt a lehetőséget, hogy a házban lakók életébe reményt és változást hoz a magyar Karitász. „Ezzel a programmal is láthatóvá válik, hogy egy család vagyunk.”

Az otthon működésében a lakók jelentős szerepet vállalnak, ők látják el a főzést, takarítást, így kisebb személyzetre van szükség. Emellett képzések, foglalkozások keretében megtanulnak varrni, táskákat, karkötőket és egyéb használati tárgyakat készíteni, amelyek értékesítésével a ház működéséhez is hozzájárulnak, az új ismeret pedig életük újrakezdését segíthetik.

A libanoni tartózkodás során a Karitász vezetősége találkozott Joseph Spiteri apostoli nunciussal és Michael Aoun Karitászért felelős maronita püspökkel is, akikkel a támogatás részleteiről és helyi lakosok, valamint a menekültek helyzetéről és a libanoni Karitász munkájának fontos láncszemeiről beszélgettek. Joseph Spiteri nuncius úr kiemelte, hogy a libanoni keresztények száma folyamatosan mozgásban van, ezért is nagyon fontos az itt élő keresztény közösségek, és így a Karitász feladata is, hiszen ezek a megmaradás egyik fő zálogai. A Karitász a Libanonban jelen lévő mind a hat katolikus felekezet közös segélyszervezeteként összesen 16 egyházmegyében, azaz mindenhol jelen van.
Michael Aoun püspök köszönetét fejezte ki a magyar Karitásznak, valamint a visegrádi négyek Püspöki Konferenciáinak korábbi támogatásáért, hiszen az elégtelen állami szolgáltatások miatt a Caritas olyan fontos feladatokat lát el a térségben, mint egészségügyi szolgálatok, iskolák, védett házak működtetése. A helyi lakosok megélhetése, biztonsága és létbiztonsága, a szolgáltatások megfelelő működése és a Libanonban különösen nagy számban (1,5 millió) tartózkodó menekültek megfelelő ellátása elengedhetetlen ahhoz, hogy az életüket ne máshol képzeljék el, hanem Libanonban, illetve a hazájukban.

Katolikuskaritasz.hu – Zagyva Richárd

* * *

A Caritas Libanon 1972-ben alakult meg, a helyi katolikus egyház hivatalos karja a szegények szolgálatában. Az országban10 egészségügyi központot, 9 mobil orvosi klinikát, 11 közösségi központot, 7 libanoni menekült központot és 5 menedékházat működtetnek. A Caritas Libanon nagy részt vállal a szeretet, jótékonyság és igazságosság előmozdításában. A Caritas – válságkezelés és humanitárius segítségnyújtás mellett – védelmet, egészségügyi és szociális ellátást, valamint oktatást és érdekképviseletet biztosít a menekültek számára.

A magyar Katolikus Karitász által támogatott Olajfa Menedékház 2005-ben nyitotta meg kapuit. Szociálismunkások, ügyvédek, ápolónők és szakértő tanácsadók támogatásával segítik a lakókat.
A háztartási alkalmazottak nagy számát mutatja, hogy 2016-ban a helyi Munkaügyi Minisztérium 63.486 új munkaengedményt adott ki, és 108.584 engedélyt újított meg, összesen 172.070 női háztartási alkalmazott számára. Paul Karam atya tájékoztatása szerint naponta több száz utas érkezik afrikai országokból az erre a jelenségre épülő repülőjáratokkal Libanonba háztartási munkára. A háztartásai alkalmazottak legnagyobb csoportjai etiópok, togóiak, bangladesiek, filippínók, kenyaiak és nepáliak.

A legtöbb munkavállaló nem rendelkezik megfelelő dokumentumokkal, engedélyekkel. Libanonban a háztartási alkalmazottakkal szembeni hátrányos viselkedés és emberi jogsértés elterjedt és tolerálhatónak számít a családok és a munkaszervező ügynökségek körében. Többségük kényszermunkássá válik, és sok esetben emberkereskedelem áldozatai lesznek, amelyet az útlevelek munkáltatók általi elkobzása, korlátlan munkanapok és órák, fizikai bántalmazás, verbális zaklatás, fizetésképtelenség és kényszerű letiltás jellemez.

Egyes adatok szerint a háztartási alkalmazottak 65%-a végzett kényszermunkát, tapasztalt szolgaságot vagy rabszolgaságot a Libanonban töltött idő alatt. A munkáltató házát elhagyó munkavállalók elveszítik jogi státuszukat, és nem dolgozhatnak. Ez pedig nagyobb visszaélésekhez, kizsákmányoláshoz vezet és letartóztatás veszélyével jár. Sok szabálytalan bevándorló nő könnyű áldozata lesz a szexkereskedőknek, és erőszakkal az illegális prostitúció felé terelődik.

Számos ország, mint például Etiópia, Nepál, Fülöp-szigetek és Madagaszkár tiltotta, hogy a nők háztartási alkalmazottként a MENA-régióba (közel-keleti és észak-afrikai régióba, köztük Libanon) utazzanak, annak érdekében, hogy megvédjék őket a visszaélések e formáitól. Sajnos ez csak arra ösztönzi a nőket, hogy alternatív útvonalakat válasszanak Libanonba harmadik országokon keresztül. A bántalmazás áldozatait a hivatalok, illetve a civil szervezetek is általában a Caritas Libanon menedékhelyeire küldik.

Megosztom:

, , , , , ,




Back to Top ↑