Palesztina

2017. 09. 04.

Betlehem és a kenyér, amely összehozza a keresztényeket és a muzulmánok



Ez a történet a muszlimok és a keresztények együttéléséről szól. Egy pékségről Betlehemben, ahol a szaléziak kísérik és támogatják a lakosságot, megerősítve a kapcsolatokat a két vallási közösség között.

Ez a történet – amely a jószomszédi együttélés magjából nőtt ki egy olyan földön, amely tele van feszültségekkel és konfliktusokkal – a tizenkilencedik század második felében kezdődött, amikor Don Antonio Belloni, egy olasz pap elment a Szentföldre. Itt maga köré gyűjtött egy kis közösséget, amellyel részt vettek a fiatalok oktatásában és megnyitottak néhány központot három különböző helyszínen. Betlehemben egy nagy árvaházat nyitottak, ahol a gyerekek élhettek és tanulhattak, valamint egy pékséget, hogy fedezzék az intézet megélhetési költségeit. Évek teltek el, és hogy biztosítása közössége számára a folytonosságot, a pap kezdett azon gondolkodni, hogy csatlakozik a szalézi rendhez. Beszélt erről a barátjával, Don Boscóval, aki jóváhagyta. 1891-ben az első szaléziak megérkeztek a Szentföldre, és Don Bellonival együtt munkához láttak.

Sok munkának egy a vége

Ma Palesztinában a szaléziak (körülbelül tíz nemzetiségből) továbbra is ellátják feladataikat a struktúrákban, amelyeket az olasz paptól örököltek, és újakat alapítottak. Betlehemben, az árvaház, amelyben már nincsenek bennlakó diákok, szakiskola lett: 150 15-18 éves fiú követi a hároméves programot, míg 160 18 és 30 év közötti részt vesz egy intenzív egyéves kurzuson.

Egy nagy oratórium nyílt, amelyet követett a betlehemek múzeuma és egy művészeti központ, ahol gyöngyházból, olajfából és kerámiából készítenek kézműves termékeket a helyi hagyományok szerint. Eközben a pékség – a tizenkilencedik század vége óta megszakítás nélkül – továbbra is jó kenyeret készít és kínál. Sok tevékenység, egy célért: a fiatalok oktatása és felkészítése érdekében, hogy szembenézzenek az élettel, erősítsék a társadalmi kapcsolatokat, és támogassák azokat, akik a leginkább rászorulnak.

Jó kapcsolatok

„Itt Betlehemben, ahol a keresztények a lakosság 33% -át teszik ki (mintegy 12.000 fő), a központjainkat fiatal keresztények és muzulmánok (a többség) is látogatják, és mindkét vallású emberek dolgoznak ott. Az együttélés mindig jó volt és a kapcsolatokból őszinte barátságok születtek” – meséli Piergiorgio Gianazza atya (aki 72 éves, és ebből 56-ot a Közel-Keleten töltött), a Közel-Keleti Szalézi Tartomány vikáriusa (amelynek területén 6 nép él). Bethlehemben él és dogmatikát tanít a római Pápai Szalézi Egyetem jeruzsálemi Teológia Karán.

Az oktatási rendszer

A muszlim szülők szívesen íratják gyermekeiket a szalézi iskolába, mivel úgy látják, hogy ez egy kiváló oktatási központ.

„Rájöttek, hogy nem teszünk különbséget a hit alapján és őszinte elismeréssel adóznak Don Bosco nevelési módszere iránt, amelynek pillérei az értelem, a vallás és a szeretet, más szóval a párbeszéd és a konfrontáció, felismerve, hogy a vallási dimenzió az emberi lény alkotó eleme. Barátságos és gondoskodó, amikor létrejönnek a kapcsolatok” – mondja Piergiorgio atya, és hozzáteszi:

Bizonyos szempontból a mi muszlim diákjaink az első misszionáriusaink az emberek között, mert erőteljesen érzik a pozitív iskolai tapasztalatokat és így képesek bizonyítani azoknak, hogy nincs igazuk, akik továbbra is hitetlenek és gyarmatosítóknak látják a keresztényeket.”

A muszlim személyzet

Az intézet munkatársai közé tartozik Khader Abdel Qader Dadara – egy 43 éves, ötgyermekes, muzulmán családapa, aki felelős az iskola takarításáért -, aki azt mondja:

„Szeretek itt dolgozni: együtt dolgozom egy keresztény emberrel, akivel nagyon jól kijövök, segítünk egymásnak. Sajnos, a megélhetési költségek itt, Betlehemben magasak nekem, mint sok honfitársamnak. A fizetés nem elég ahhoz, hogy fedezze a családi kiadásokat. Között a szalézi művek 50 alkalmazottja között jók a kapcsolatok, nem a munkakörünk vagy a hitbeli meggyőződésünk alapján ítéljük meg egymást. Mi ugyanazon értékeket osztjuk, kölcsönösen tiszteljük egymást és becsületesen ellátjuk a feladatainkat.”

A jó kenyér

A művek között, amelyeket Don Bellonitől örököltek a szaléziak, van egy kenyérsütő kemence, amely hat embernek ad munkát a szaléziak felügyelete alatt. Hosszú ideje ez a pékség az árva fiúkat, majd a diákokat támogatta. 2002 óta hivatkozási ponttá vált a teljes népesség számára, miután a második intifáda idején, amikor Betlehem nagyon nehéz napokat élt át, Piergiorgio atya azt mondja:

„A mi kemencénk képes mindenkinek biztosítani a kenyeret, néha még ingyen is. Emlékszem, hogy éjjel-nappal megszakítás nélkül működött. Azóta a lakosság nagy része itt vásárol kenyeret, és mintegy 120 rászoruló család (akikről mi gondoskodunk) kapja a termékeinket egy jelképes havi díjért. Örülök, hogy Betlehemben, ami héberül azt jelenti: „kenyér háza”, van egy pékség, amely táplálja a lakosságot, és segít a leginkább rászorulóknak. Ápolja a kötelékeket keresztények és muzulmánok között.”

A helyzet a városban

Khader szerint ez a város, amelyben évszázadok óta laknak a keresztények és a muzulmánok „a tolerancia, tisztelet és testvériség által különbözteti meg magát a két vallás hívőinek körében. Törekszünk a kölcsönös megértésre és a jószomszédi kapcsolatokra. A beszélgetések, amelyek köztünk zajlanak, soha nem végződnek vitával. Amikor mi, muzulmánok meghalljuk a harangokat, az olyan, mintha a saját imára hívásukat hallanánk meg.”

Majd hozzáteszi: „Az én személyes kapcsolataim a keresztényekkel barátiak. Tiszteljük egymást és megosztjuk egymással az öröm és a bánat pillanatait, mindig megpróbálunk jól kijönni egymással és békében élni.”

Keresztény zarándokok és Arafat döntése

A városban, ahol mindkét vallás híveit békésen egymás mellett élnek, Piergiorgio atya rámutat: „Még soha nem voltak összecsapások a két közösség közötti, illetve fanatizmus által fűtött cselekmények.

Arafat úgy döntött, hogy nyolc palesztin város – beleértve a Betlehemet is – mindig keresztény polgármestert választ.

Ez a döntés kétségtelenül kedvezett kapcsolatoknak a két közösség között. Még a keresztény zarándokok folyamatos beáramlása is, akik támogatják a helyi gazdaságot, és a legtöbb oktatási, szociális és egészségügyi központot, amelyet a keresztények hoztak létre a lakosság javára, hozzájárul az ilyen nyugodt légkör fenntartásához. Érdekes projekteket is indítottak, hogy erősítsék a kapcsolatok és a kölcsönös megértés elősegítését: például néhány keresztény és muzulmán értelmiségi elkezdte kiadni az Al liqà (A találkozás) magazint, amelyben minden témát mindkét szempontból mélyebben körüljárnak: ez egy dicséretes kezdeményezés, amelyben én is részt vettem néhány írással.” – mondta Khader.

A vallások szerepe

„A különböző vallású emberek, akik valóban megélik a hitüket, és sikerül nekik harmonikusan együtt élni, tanúskodnak arról, hogy a vallások elősegítik a testvériséget és a békét” – hangsúlyozza Piergiorgio atya.

„Problémák, sajnos, akkor keletkeznek, amikor a vallásokat kizsákmányolják politikai vagy gazdasági célokból, amelyek megváltoztatják azok lényegét.”

Khader ezzel zárja:„Úgy gondolom, hogy a különböző nézeteket valló emberek közötti békés együttélést megmutatja a világnak, hogy a szeretet, a tolerancia, a megbocsátás nyelve és a kölcsönös megértés segít elkerülni a szélsőségeket. Itt mi elköteleződtünk, hogy felnevelünk egy új generációt, a fiúk és lányok egy műveltebb és tudatosabb generációját, akik képesek kéz a kézben járni. Természetesen vannak különbségek muzulmánok és keresztények között, de mi közös elveket osztunk, mint az erkölcs és Isten törvénye.”

Orientalista.hu – Szaleziak.hu, Lastampa.it 

Címkék: , , , , ,






Back to Top ↑