A radikalizálódás melegágyai az európai börtönök
2018. 10. 07.
A következő években százával szabadulnak iszlamista terroristák európai börtönökből. Sokan közülük ma már veszedelmesebbek, mint amikor bekerültek a büntetés-végrehajtási intézetekbe. Mások pedig éppen ott radikalizálódtak.
Az európai börtönökben fogva tartott fiatalok a szakértők szerint különösen kiszolgáltatottak az iszlamista tanokkal szemben. A leghíresebb terroristák – mint például a Belgiumban már elítélt, de jelenleg Franciaországban fogva tartott Salah Abdeslam – a börtönhierarchia legmagasabb fokán helyezkednek el, vagyis a rabtársak feltétlen tisztelettel és engedelmességgel adóznak nekik. Franciaországban a radikális iszlamisták a börtönarisztokráciához tartoznak, akik megtilthatnak egy sor dolgot a többi rabnak, például a nyugati zenék hallgatását vagy a tévénézést.
Ám a kevésbé ismert iszlamisták is jól ki tudják használni esetleges börtönbüntetésüket a fiatalok, különösen a muszlim családokból származó fiatalemberek toborzására. A dzsihádot és a terrortámadások elkövetését úgy tüntetik fel a sokszor kisstílű bűnözők számára, hogy végre lehet értelme és célja az életüknek. A verbuváláskor gyakran azzal érvelnek, hogy szerintük Európában rosszul bánnak a muszlim bevándorlókkal. Sokszor felmerülő téma az is, hogy a nyugati, illetve amerikai beavatkozások során Irakban és Afganisztánban hány muzulmán vesztette életét, vagyis igyekeznek a sérelmekre, az áldozati mentalitásra apellálni.
A börtönben radikalizálódott Mehdi Nemmouche is, aki 2014 májusában négy embert lőtt le a brüsszeli zsidó múzeumnál. Az algériai származású francia állampolgár korábban éveket töltött francia börtönökben betörésért és rablásért. Az első hat hónapban nem volt vele gond, de aztán hirtelen agresszív lett, többször összetűzésbe keveredett az őrökkel. Egyre inkább forszírozta, hogy a többi muszlim rab is rendszeresen imádkozzon.
Amedy Coulibaly, a mali származású francia férfi, aki 2015 januárjában lőtt le egy francia rendőrnőt, majd később túszokat ejtett, és négy embert meggyilkolt egy párizsi kóser étteremben, fegyveres bankrablásért került börtönbe 2004-ben. Ott lett radikális iszlamista Chérif Kouachival egy időben. (Kouachi testvérével, Saiddal együtt a Charlie Hebdo párizsi szatirikus lap elleni 2015-ös támadás elkövetőjeként vált ismertté.) Coulibaly bevallotta, hogy az iszlám felfedezésével teljesen megváltozott az élete, sőt az Iszlám Államnak is hűséget fogadott.
Egy belga börtönben találkozott Salah Abdeslammal Abdelhamid Abaaoud is, aki segített a 2015-ös párizsi merényleteket megtervezni. Salah fivére, Brahim, aki felrobbantotta magát Párizsban, szintén volt rácsok mögött.
A 2016. márciusi brüsszeli támadások két öngyilkos merénylője, Ibrahim és Khalid El-Bakraoui is volt belga fegyintézetekben fegyveres rablásért és autólopásért. Amikor Benjamin Herman belga állampolgár 2018 májusában rövid eltávozást kapott a börtönből, megölt két rendőrnőt és egy civilt Liége-ben. Egy harmadik nőt túszul ejtett, ekkor lőtték le a rendőrök. Herman szintén a fegyházban tért át az iszlámra, és radikalizálódott egy iszlamista rab hatására. A támadás a DAES (ISIS) módszertanát követte. A terrorcsoport egyébként felelősséget vállalt a gyilkosságokért.
Kisstílű bűnözőből lett dzsihadista a börtönben a brit Richard Reid is, aki még 2001 decemberében a cipője sarkába rejtett robbanószerrel akart merényletet elkövetni egy Párizsból Miamiba tartó repülőjáraton. A New York-i születésű José Padilla is a büntetőintézetben került az iszlamizmus hatása alá. Ő 2002-ben próbált meg piszkos bombával támadást elkövetni.
A kapcsolatok pedig megmaradnak a szabadulás után is. Coulibaly a börtönben szerzett ismerősök révén jutott fegyverhez, amit aztán nemcsak ő használt, hanem a Kouachi fivérek is a Charlie Hebdo elleni támadáshoz. Mohammed Merah, a toulouse-i merénylő is így jutott fegyverhez. (Merah 2012 tavaszán mészárolt le hét embert, ötöt pedig megsebesített.)
Egyes szakértők szerint a világon aligha van olyan ország, amelynek börtöneiben ne játszódnának le hasonló jelenetek. A börtönőrök nem értenek arabul, ezért sokszor megengedőek. A belga börtönökről például az a hír járja, hogy szinte mindenki alkalmazkodik a muszlim szokásokhoz. Amikor itt az ima ideje, mindenki kikapcsolja a tévét, és csendben marad.
Beszédes adat, hogy Franciaországban négy éven belül már a harmadik programot hirdették meg a fegyházakban tapasztalható radikalizálódás megakadályozására.
A tervek szerint elkülönítenék a szélsőségeseket a börtönökön belül. Külön figyelmet fordítanak majd a dzsihadisták – és főleg a gyermekeik – reintegrációjára, és jobban felügyelik majd a muszlim magániskolákat is. A hatóságok lehetőségeit azonban paradox módon erősen korlátozza a szólás- és gondolatszabadság joga. A radikalizálás lényege ugyanis az, hogy a szélsőségesek igyekeznek befolyásolni más emberek gondolkodásmódját. Az amerikai tapasztalatok szerint egyébként a börtönkáplánként szolgáló imámokat is érdemes lenne átvilágítani, mielőtt elkezdik a munkát a foglyokkal.
Ráadásul nem csak a radikalizálódás jelent kockázatot a nyugati társadalmakra. A következő években százával szabadulnak majd olyan terroristák európai büntetésvégrehajtási intézetekből, akik mostanában töltik le hosszú büntetéseiket. Sokan közülük ma már veszedelmesebbek, mint ahogyan bekerültek. Ehhez jönnek még azok, akik a börtönökben radikalizálódtak, illetve akik a Közel-Keletről térnek haza dzsihadista „missziókról”.
ATV, Hetek
Több száz brit jogász követeli Londontól az izraeli fegyverexport leállítását és szankciók bevezetését →
Nagy-Britannia tízezer drónt ad Ukrajnának →
Német információk szerint brit csapatok harcolnak Ukrajnában →
