2019. 02. 23.

Búcsút inthet egymásnak Törökország és az unió

Elfogadhatatlannak tartja Törökország, hogy az Európai Parlament (EP) külügyi bizottsága elfogadta a minap azt a jelentéstervezetet, amely a csatlakozási tárgyalások felfüggesztésére szólít fel. A jelentést várhatóan az egész EP megszavazza márciusban. Bár Ankara — hivatalosan — továbbra is igyekszik eleget tenni a csatlakozáshoz szükséges reformok teljesítésének, a török közvélekedés mégis az, hogy az ország sosem fog csatlakozni az unióhoz.

Törökország a kezdetektől identitásbeli kérdésként tekintett az ország európai integrációjára, éppen ezért – még ha a belpolitikai átmenetek következményeként változó intenzitással is – az egykori Oszmán Birodalom a maga módján mindent megtett, hogy a demokratizálódás útjára lépve megfeleljen az ­Európai Unió működése által megkövetelt alapvető normáknak. Az évtizedes huzavona eredményeként azonban mostanra a török társadalomban is eloszlani látszanak a remények: az EU 1999 decemberében ismerte el hivatalosan Ankara csatlakozási kérelmét, a tárgyalások ugyanakkor csak évekkel később, 2005 őszén kezdődtek meg, elemzők pedig egyre inkább úgy vélik: sosem kerül pont az ügy végére.

Ezt a meggyőződést támasztja alá az EP külügyi bizottságának döntése, miszerint elfogadta azt a jelentéstervezetet, amely a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások felfüggesztésére szólít fel. Bár a dokumentum jogilag nem kötelező érvényű, a Daily Sabah című kormánypárti török lap azt írja: a jelentést várhatóan az egész strasbourgi testület meg fogja szavazni március közepén, egy ilyen lépés pedig újabb stigmát nyomna az egyébként sem zökkentőmentes folyamatra.

Hami Aksoy török külügyi szóvivő tegnap úgy fogalmazott: a jelentés iskolapéldája az EU elfogult és előítéletes hozzáállásának Törökország felé, Ankara azonban továbbra is szorgalmazza a szöveg módosításait. – Azt várjuk, hogy elfogulatlanabb, reálisabb és bátorítóbb jelentést hozzunk létre, amely március­ban elfogadásra kerül az EP közgyűlése részéről, idézte a politikust a Daily Sabah.

Szakértők szerint azonban Ankara mostanra már inkább csak az EU felé irányuló retorikájában „játssza a sértettet”, a valóságban azonban az EU-csatlakozás egyáltalán nem szolgálja Törökország érdekeit. Ahogy az Európai Unióét sem, mert bár Brüsszel számára fontos, hogy továbbra is működjön a 2016 tavaszán tető alá hozott menekültügyi megállapodás, az már egyre inkább valószínűtlen, hogy a bevándorlási válság által keltett indulatok és az uniós politikában megjelent töredezettség körülményei között a blokk képes lenne befogadni egy muszlim többségű országot. Ez azonban nem újdonság, ahogy Ali Babacan akkori török miniszterelnök-helyettes fogalmazott a 2011-es davosi világgazdasági fórumon: „Az egyik legfontosabb kérdés, amely miatt Törökország nem válhat az Európai Unió tagjává az, hogy az EU egy keresztény klub.”

Arról nem is beszélve, hogy Törökország megjelenése az EP-ben alapjaiban változtatná meg a testület összetételét: a The Economist brit gazdasági lap még 2010-ben közölt egy felmérést arra vonatkozóan, hogy Törökország – a maga 71 milliós népességével – az EU második legnagyobb tagállama lenne a delegált európai parlamenti képviselők számát tekintve, a becslés szerint a török parlamenti képviselők száma 2020-ra meghaladná Németországét. Ezt pedig egyik uniós tagállam sem szeretné, főleg, mióta Recep Tayyip Erdogan minden eddiginél nagyobb hatásköröket élvezve lett tavaly júniusban Törökország első végrehajtói hatalommal rendelkező államfője.

Emmanuel Macron francia elnök már többször is hangoztatta, hogy Törökország nem lehet az EU tagja, ehelyett a stratégiai partnerségre kell törekedni a lehető legtöbb szinten, és Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje is beszélt arról, hogy amennyiben ő kerül az Európai Bizottság elnöki székébe, végleg lezárná a csatlakozási tárgyalásokat.

Magyar Nemzet – Tóth Loretta

, , , ,




Back to Top ↑