Cadmus

Budapest-jelentés: minden, amit a modern kori keresztényüldözésről tudni kell – 2. rész

Március végén negyedik alkalommal jelent meg a világban zajló keresztényüldözést tárgyaló, magyar kiadású tanulmánykötet, a Budapest-jelentés. A 2020-as évről szóló jelentés a kormány támogatásával és a Hungary Helps Program, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai közreműködésével született meg; a szerzők a modern kori keresztényüldözés hátteréről, folyamatáról, a vonatkozó, aktuális problémákról és a magyarok üldözött keresztények megsegítése érdekében tett erőfeszítéseiről adnak számot, mintegy 430 oldalon keresztül.

Az átfogó tanulmánykötetet – melynek teljes címe: Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2020 – egyes tanulmányait szerdai írásunkban elemeztük, mostani cikkünkben továbbiakkal folytatjuk.

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai tanulmányában ismerteti a magyarországi kereszténydemokrácia irányát, annak történelmi múltját és fontosságát. Bemutatja a magyarok honfoglaláskori társadalomszerveződését, majd leírja a kereszténységre való áttérést és annak jelentőségét, illetve taglalja a kereszténység szerepét a magyar történelem sorsfordító eseményeivel kapcsolatban. A szerző azt írja, a 21. század komoly változásokkal és kihívásokkal teli, de a vallás fontos útjelző ebben a bizonytalanságban. A magyarság több mint 1000 éve védi a kereszténységet, ami nem csak vallásososság kérdése, hanem szuverenitásé is, egyúttal egyfajta védelmet is jelent az ideológiákkal szemben. Mindez felemelte a magyar nemzetet, így érthető Magyarország ragaszkodása a kereszténységhez – fejti ki Orbán Balázs.

Üldözött keresztények a világban

A kötet regionális bontásban mutatja be a keresztény közösségek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket.

Az ehhez kapcsolódó egyik tanulmányban Stefanovszky András a szubszaharai keresztény közösségek helyzetének alakulásáról ír. Kitér arra, hogy a keresztények elleni erőszak három gócpontja a nyugat-afrikai véres négyszög (Nigéria, Burkina Faso, Mali, Niger), a középső konfliktusövezet (Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Dél-Szudán), illetve a keleti partvidék (Szomália, Kenya, Mozambik). Az ezeken a területeken aktív dzsihadista csoportok az al-Kaida, az iszlám Maghrebben (AQIM), a Boko Haram, az Iszlám Állam Nyugat-Afrikai Tartománya (ISWAP), a Nagy Szahara Iszlám Állama (ISGS), a radikális iszlamista fuláni pásztortörzsek, az Allied Democratic Forces (ADF), valamint az Islamic State Central Africa Province (ISCAP). Stefanovszky András felidézte: ezek a szervezetek az elmúlt években több polgári és katonai áldozatot követeltek, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida a Közel-Keleten együttvéve.

Gergely Károly tanulmányának címe – Bölcsőből koporsó – arra utal, hogy a kereszténység bölcsője, a Közel-Kelet, az üldöztetések következtében lassan a kereszténység sírjává alakul. A tanulmány szerint a 20. század eleje óta drasztikusan fogy a keresztény lakosság a Közel-Keleten a folyamatos polgárháborúk és az iszlamista csoportok támadásai miatt.

Ázsiai keresztények ellen elkövetett erőszakos cselekményekről olvashatunk Józsa Eszter Rebeka tanulmányában. A térség nagyon sokszínű, muszlim, hindu és buddhista többségi lakosú országokkal – állapítja meg, kiemelve, hogy a legnagyobb problémát az okozza, hogy a keresztényüldözést az államok többnyire tolerálják, sőt, akár törvényekkel jóváhagyják, gerjesztik. A szerző időrendben felsorolja a Pakisztánban, az Indiában, Mianmarban, illetve a térség többi országában élő keresztények elleni tavalyi atrocitásokat.

Az írás teljes tartalmát itt olvashatja el.

Vasárnap.hu

Sharing is caring!

, , , , , , , , ,




Back to Top ↑