Damaszkusz jázminjai a porban hevernek

Ha az ember végigtekint azon a láthatatlan folyamaton, ami a történelem színfalai mögött húzódik, ha a dolgok mélyebb rétegeibe tekint, ha felülemelkedik azokon az előítéleteken, amik konvencióként épülnek be a tudatába, ha végre szíve mélyére tekint és a világot a nagybetűs Emberként szemléli, úgy ahogy a szív útján haladó bölcsek teszik, akkor csak a lélek fog önmagában és egyedül valóként előtte állni, és különbséget fog tenni a hamis és a valós dolgok között.
Miután lehántotta szívéről az ezerszirmú rózsát a tízezer szirmú lótuszvirágot, nem lesz már szüksége magyarázatokra, érvekre, tanúságtételekre. Minden pillanatban meg fogják érinteni azok a dolgok, amik az örök törvény ellen vétenek, és amik az örök törvényt óvják. Legyen a Földanya bármely pontján az a szív, a vétek és a bűn, a jótett és a jószívűség a maga átlátszóságában fog megmutatkozni minden pillanatban előtte.Hol van az a szív, hol van az-az igaz szív, aki „három év” óta nem lángol fel, mikor kisgyermekek torkát vágják át elevenen? Asszonyokat és papokat mészárolnak és fejeznek le szent kolostorokban, ártatlan fiatal férfiakat csonkítanak meg nap mint nap. Békés városokban robbantanak alattomos bombákat, milliókat tesznek földönfutóvá és hontalanná.

Hol van az-az igaz szív, aki ilyenkor nem lángol?Egy biztos. Biztos, hogy nem a Vatikánban, biztos, hogy nem Európában, biztos, hogy nem Amerikában, biztos, hogy nem Törökországban és biztos, hogy nem Izraelben. Mert ha azaz igaz szív ezekben a birodalmakban lenne, akkor már rég vége lenne annak a pokolnak, amit Szíria „édenkertjével” művel a fél világ, végtelenbe tűnő évek óta. Hogy mondhatja bárki is azt, hogy ennyi ártatlan lélek, ennyi szenvedés, ennyi gonoszság szükséges és megengedett ár azért, hogy Bashar Al-Assad hatalma meg legyen döntve? Hogy mondhatja ezt egyetlen egy igaz szívű ember?
Egy emberi szív képes csak erre a bűnre: az, aki Hirosimára és Nagaszakira minden lelkiismeret furdalás nélkül bombát tudott dobni, az, aki egy villanásnyi idő alatt képes több százezer ártatlan lélek életét elvenni. Az, aki földrészeket tud vegyszerekkel lepermetezve pusztákká tenni. Az, aki az emberiség szívét tudja pusztasággá tenni körbe az egész Földön.A bölcsek, az igaz szívű bölcsek, akik nap-nap után fáradhatatlanul járják a világ és a szív karavánútjainak végtelen útvesztőjét, most Damaszkuszba gyűltek. A palota termét égig-érő fohászok töltik meg. A fehér ruhás szenteknek csak a szív számít. Ők nem a történelmet látják lehunyt szemeikkel, csak a szívet. Az Emberi szívet, ahol a lélek lakozik. Mindannyiunk lelke. Ők a lelkeket mentik és óvják, nem a birodalmakat, nem az uralkodókat, nem a nagyravágyó örült királyokat. Ők őrzik még az apokalipszis szélén táncoló világunkban azt, amit még meg lehet menteni a következő bárkán.

A Török Izrael ellensége. Izrael a Török ellensége. A „Perzsa” a Török ellensége, a Török a „Perzsa” ellensége. A keresztény a muszlim ellensége, a muszlim a keresztény ellensége. A zsidó a keresztény ellensége, a keresztény a zsidó ellensége. Mindenki mindenkinek az ellensége.
„A legjobb fegyver ellenséged ellen egy másik ellenség.” Most a Török a „Perzsa” ellen fordul, Izrael és a keresztény legnagyobb örömére és az igaz szívű Ember legnagyobb bánatára.
Ne hagyjátok magatokat elveszni az emberi gonoszság és őrület útvesztőjében. Hántsátok le szívetek virágáról a szirmokat, hogy betakarja a gyűlöletet! Ez az egyetlen út a békéhez!

Damaszkusz jázminjai a porban hevernek. Szirmaikat vér áztatja. De minden nap kihajt egy új virág, hogy legyen elég illat és szirom, ami a világ gonoszságát és őrült gyűlöletét virágillatba temesse.

Orientalista.hu – Naraszinha (Forrás: Szíriai Hírek)