Egy évvel a rohingja exodus után
2018. 09. 28.
Az Uncsiprang egy hevenyészett menekülttábor, ami 23 ezer rohingjának nyújt otthont Banglades déli részén. Tavaly még nem létezett. Az országban nagyjából egymillió rohingja él hasonló helyeken, hivatalos táborokban, vagy a helyiekkel vegyülve.
„Egy év eltelt, mióta 720 ezer rohingjának kellett elmenekülnie Mianmarból a katonai megtorlás következtében.” mondja az Euronews riportere, Monica Pinna, aki Bangladesbe utazott, hogy bemutassa az elüldözöttek életkörülményeit.
Az ENSZ szerint népirtás lehetett
A tavalyi exodus nem az első volt a mianmari muszlim kisebbségek történetében, de az eddigi legnagyobb. A hadsereg ezt kiváltó akcióját az ENSZ nemrég népirtás indíttatásúnak nevezte. Független szakértők jelentései alapján legalább 24 ezren haltak meg, de a pontos számot senki nem ismeri. A mianmari hatóságok semmilyen vizsgálóbizottságot nem engednek be Rakhine államba, ami generációk óta a rohingják hazája. Még az ENSZ tényfeltáró missziója sem léphetett be Rakhine-ba, így az eseményeket elsősorban a menekültek történeteiből tudjuk rekonstruálni.
„Tula Toliból jöttem. Láttam, ahogy a katonák embereket ölnek, majd bedobják a hullákat egy tóba. Több nőt megerőszakoltak. Ezért menekültem el.” – meséli egy férfi, akinek a falújában tömegmészárlás történt.
Élet a menekülttáborokban
A hozzá hasonló rohingják békés körülmények között alapvető ellátást kapnak Bangladesben, viszont túlzsúfolt, hirtelen felhúzott menekülttáborokban élnek. Az Európai Unió, a válság egyik legnagyobb segélyezője, arra figyelmeztet, hogy a nemzetközi közösségnek oda kell figyelnie rájuk.
„A menekültek kapnak vizet, szállást, ételt.” – mondja az EU képviselője, Daniela D’Urso – “De ezen kívül szükségük van oktatásra, védelemre, megélhetési lehetőségekre is. Nincs állampolgárságuk, nem kaptak útlevelet Bangladesben. Ez azt jelenti, hogy nem mozoghatnak a táborok között, nem dolgozhatnak, és nem jogosultak tisztességes oktatásra.”
A táborban sétálva riporterünk a menekültek megsegítésére irányuló komoly erőfeszítések nyomait tapasztalta, de azt is, hogy milyen nehéz egy ilyen hosszan elhúzódó válságot kezelni. A legnagyobb kihívás a vízellátás és a higiénia biztosítása. Egy francia civil szervezet kifejezetten az ivóvíz tisztaságára figyel.
„Nincsenek járványok. A dolgokat egyelőre kontroll alatt tartjuk, hozzájárulunk a jobb közegészségügyi állapotokhoz. Most az infrastruktúra fejlesztésén gondolkozunk, hogy akkor is bírja a megpróbáltatásokat, ha a menekültek hosszú távon itt maradnak a régióban.” – magyarázza a Solidarités International egyik tagja, Reda Bendahme.
A megoldás még várat magára
Banglades arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy növelje a nyomást Mianmaron, és biztosítsa a rohingják visszatelepítését. A menekültek azonban garanciák nélkül nem szeretnének hazatérni:
„Igazságot követelünk a minket ért genocídium után. Azt akarjuk, hogy a mianmari kormány adjon nekünk állampolgárságot, különben nem megyünk vissza. Nem akarunk ezekben a vászonból készült sátrakban maradni, de el kell ismerniük minket.”
Miközben Banglades és a nemzetközi közösség a rohingják segélyezésével van elfoglalva, hosszú távú, politikai megoldás csak Mianmar beavatkozásával lehetséges. – értékeli a helyzetet az Euronews tudósítója.
Euronews
A gázai keresztények keresztutat járnak →
Teljesen elvesztette értékét a török líra, csúcson az infláció →
Abbasz: Izrael kiakarja űzni a palesztinokat Gázából →
