Hét ok amiért USA-nak el kéne vinni a demokráciát Szaúd-Arábiába
2015. 04. 29.
A nyugati országok szövetségi politikájával szembeni elfogulatlansággal korántsem vádolható, Kreml-párti RT összeállítása és a Freedom House álláspontja meglepően összecseng a tekintetben, hogy Szaúd-Arábia a szabadságjogok tiszteletben tartása tekintetében a legbrutálisabb afrikai diktatúrákkal említhető egy lapon.
Érdekes dicshimnuszokat kapott a 90 éves korában elhunyt Abdullah király, aki a világ egyik legszigorúbb vallási rendszerének az élén állt. David Cameron, az Egyesült Királyság miniszterelnöke szerint Abdullah a „vallások közötti megértést erősítette, míg Christine Lagarde, az IMF vezetője egyenesen „a nők erős, bár diszkrét szószólójának” nevezte. És úgy tűnt, hogy szinte minden magas rangú politikai személyiség egyetért azzal, hogy a szaúdi királyi ház sarja – Tony Blair szavaival – „egy ügyes modernizáló” volt, aki „a jövőbe vezette országát”.
Hogy milyen jövőre gondolt a volt brit miniszterelnök, azt nem tudni, ezek viszont nagyjából a tények:
1.Nincsenek választások, nincsenek pártok, nincs parlament, nincsenek más vélemények.
Több évtizedes hagyományát folytatva, Szaúd-Arábia az egyik legalacsonyabb osztályzatot kapta a Freedom House polgári és politikai szabadságjogokat minősítő 2014-es rangsorában. Ezzel a sivatagi királyság olyan országok mellé sorakozott fel, mint Észak-Korea, Türkmenisztán és a legbrutálisabb afrikai diktatúrák.
A rezsim semmibe veszi bármiféle elszámoltathatóságát: nincsenek országos választások, nincsenek pártok, és nincs parlament – csak a jelképes tanácsadói kamara, más néven a Madzslisz al-Súra. A kritika szigorúan tilos: tavaly, Abd al-Karím al-Hóder prominens ellenzéki aktivistát nyolc évre ítélték az alkotmányos monarchiává való átalakulás követeléséért. Raif Badawi blogger pedig a közelmúltban kapta meg az ezerből az első 50 korbácsütést – mert blogjában a szólásszabadság mellett szólalt fel, és társadalmi vitát kezdeményezett az iszlámról.
Abdullah király hivatalos trónra lépése után – nagyrészt szimbolikus jelentőségű – helyhatósági választásokat vezetett be. Ugyanakkor, egy évtizeddel ezelőtt nagy horderejű reformot követelő petíciók szerzői börtönben kötöttek ki.
2. Egyenlőség: állások a szaúdi család fiú tagjainak, mind a hétezernek
Azt, hogy az országban a királyi ház birtokol minden hatalmat és a pénzcsapokat, bármely középkori udvartartás megirigyelné. Több mint hétezer herceg viseli a család nevét – néhány szakértő szerint azonban a címmel rendelkező családtagok valós száma megközelíti a harmincezret is. Mindegyiküket származásuknak megfelelő állásba kell elhelyezni – munkával nem járó, zsíros állások tömkelegének a megteremtésével. Emiatt sok tehetséges jelentkezőt kizárnak a kulcsfontosságú munkahelyekről, ha nem a megfelelő vezetéknevet viselik.
3. Hatalomátadás: félig a brezsnyevi Szovjetuniót, félig a Trónok harcát idézi
Azzal, hogy igen nagyszámú leszármazott közül lehet választani, a szaúdi királyi ház öröklési rendje gyakorlatilag megbénult, mert idejétmúlt lett a hagyományos rendszer. Elsőszülöttségi jog helyett – ahol a címet az uralkodó elsőszülött fia örökli – Szaúd-Arábiában a hatalom a legidősebb fiútestvérre száll.
Ez azt jelenti, hogy a 90 éves Abdullahot 79 éves féltestvére Szalman követte, míg a trónörökös Mukrin idén tölti be 70. évét. Az időskorú vezetők körében létezik egy „vipera fészke” intrika, amely szerint a jóval nagyobb számú fiatalabb generáció – amely különböző frakciókra osztódott az évek során – azt tervezi, hogy átveszi a hatalmat. Nem egészen egyértelmű, hogy egy ilyen a rendszer hogyan garantálja egy 21. századi állam növekvő igényét a stabilitásra. Abdullah király pedig nem sokat tett alapelveinek megreformálásáért.
4. A törvény: szablyák és ostor
Szinte már online közhely Szaúd-Arábia és a brutális Iszlám Állam jogrendszerének összehasonlítása, de a kettő között fennálló kapcsolat alapvető. Mindkettő ugyanazt az ultrakonzervatív Hanbali iskolára jellemző iszlamista jogtudományt képviseli. A büntetések között szerepel a kéz és a láb levágása lopásért, vagy a korbácsolás házasságtörésért és más „közösség elleni” vétségekért, mint például a rendszer kritikájáért. Lefejezés is van: olyan változatos bűncselekményekért, mint például a lázadás, gépjárműeltérítés, kábítószer-csempészet vagy varázslás.
2014-ben nyolcvanhét embert fejeztek le, ami összhangban van az elmúlt öt év országos átlagával – a Szaúd-Arábiára nehezedő egyre növekvő külső nyomás ellenére.
5. Emberi jogok: kínzás
Szaúd-Arábiában nincs jogi kódex, és a büntetés kiszabását az egyes bírákra hagyják az iszlám írások a bűncselekményeknek különböző értelmezése szerint. Ez korlátlan hatalmat ad nekik, mely megteremti a világ egyik legellentmondásosabb joggyakorlatát, amely egyszerűen a bűnre és az érte járó büntetésre épül, az elítélteknek nem áll módjukban fellebbezni.
Sok jogi eljárás továbbá a vádlott „vallomásától” függ, ami kínzásra ösztönözheti a hatóságokat. A gyakorlatban az ilyen módon szerzett információk nem megbízhatóak, mivel a hóhérok gyakran a bűnösség beismerését akarják elérni.
6. Nők jogai?
A nők még autót sem vezethetnek – csak szülők vagy a férj engedélyével – ha egy nőt mégis a volán mögött találnak a hatóságok, akár korbácsolást is kaphat. Ha bíróságra megy, akkor a vallomása csak fele annyit ér, mint egy férfié. Abdullah ugyanakkor itt tényleg tett egy s mást: például engedélyezte azt, hogy a nők indulhassanak a teljesen szimbolikus önkormányzati választásokon. Ennek a lépésnek sokan nagy jelentőséget tulajdonítottak, de egyelőre nincs folytatása.
7. Terror: barát, vagy ellenség?
2014-ben Rijád 100 millió dollárt ajánlott föl az ENSZ terrorellenes alapjának, de amit egyik kézzel adott, azt a másikkal vissza is vette. A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai táviratok szerint például az USA Szaúd-Arábiát tartja a szunnita terror – például az Al-Kaida – egyik legkomolyabb patrónusának. Ugyan sok pénz magánszemélyen keresztül jutott a terroristákhoz, nehezen elképzelhető, hogy az uralkodó nem tudott ezekről.
Orientalista.hu – Tia (Forrás: persianews.vcp.ir)
Az amerikai elnök túlzásnak nevezte az izraeli hadsereg gázai műveleteit →
Rijad: a szaúdi-izraeli kapcsolatok normalizálása a palesztin állam megteremtésétől függ →
Hatalmas kincsek rejtőznek a szaúdiak talpa alatt →
