Cadmus fordítás Cadmus
  • Húszik válaszcsapásai a Vörös-tengeren

  • Szíriai konfliktus

  • Palesztin – izraeli konfliktus

  • Legolvasottabb híreink

    • No results available
  • Keresztényüldözés a Közel-Keleten

  • Afganisztáni háború

  • Tajvani konfliktus

  • Örmény-azeri konfliktus

  • Időjárás

Vélemény

2016. 01. 23.

Himnuszok és hitek

2016. 01. 23.

Minden ateista nyugodjon meg, itt most nem „arról” a hitről van szó, amikor felszáll az égbe, meg leszáll a földre stb. Hanem arról a hitről, amivel kapcsolatban a népi bölcselet szerint „minden fejben dől el”. Vagyis a gondolatok és a kimondott szavak valóságteremtő, -befolyásoló képességéről. (Persze, ebben sem kell hinni, mert ma már semmiben sem kell.)

Szóval, gondoltam elolvasok pár nemzeti himnuszt, meg azok keletkezési történetét, mi sülhet ki ebből? Kezdtem mindjárt sokunk jelenkori „kedvenc” országáéval, a németekével. (Már megint a németekkel van baj…) Mint az köztudott, „Németország mindenek felett” volt a kezdet. Nem is volt gond, amíg hittek benne, de aztán kicsit túltolták a biciklit. Upsz, elővették a mű második versszakát. Ez úgy kezdődik, hogy „Deutsche Frauen”. És mi történt? Na, mi? 1991-ben európai nőjogi szervezetek kifogásolták, hogy… Mit is?! Aminek a hatására a harmadik versszakot kezdték inkább használni. Nos, ebből, illetve Németország jelenlegi állapotából én azt a következtetést tudom levonni, hogy ha valakinek lassan elfogy a himnusza, akkor ő maga is elfogy. Most van nekik egy „egységet és jogot és szabadságot” kezdetű strófájuk, de hát látjuk, hová jutottak vele. (Biztos nem erre számítottak.)

Mint valószínűleg azok az észak-afrikai származású új-németek sem, akik talán „ficki-ficki” szándékkal becserkésztek két nőt, akikről kiderült, hogy férfiak. Jó afrikai rítus szerint el is kezdték megkövezni őket. Azt mondták, ha valaki így él, annak megkövezés jár. Ám – a kis buták – sokkal inkább hivatkozhattak volna az EU himnuszának azon sorára, hogy aszongya: “Ha célt ért a férfi végül:/ társa mellett hű barát,/ s kedves nőt nyert hitveséül,/ zengje vélünk víg dalát”. (Hogyhogy nem cserélték még le ezt az egészet? Főleg a vége miatt: “s kerub zengi: szent az Úr!”) Erre mondják: van itt baj rendesen! És a remény hal meg utoljára. Mindjárt „A Nyugatot” követve.

Viszont legyen önkritikánk! Nekünk is van itt – középföldén – kit integrálni! Vagy inkább helyrerakni. A mi ó-migránsaink szintén okoznak elég galibát. Természetesen nem mind, csak éppen elegen.

Továbbá nekünk is van himnuszunk, és már több alkalommal, többen felvetették, hogy esetleg meg kellene változtatni. Mert ha előbb jót nevettünk a németeken, akkor most elmélkedjünk megint egy kicsit a szavak és gondolatok erején. Nemzeti minimumként legalább addig el kellene jutnunk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság megrendelésére néhány éve készült gyorsabb változatot használjuk. Ugyanis önsajnálattal nem sokra megyünk, holott igény az van rá. Közhely: a világ és Európa igencsak változóban. Tehát jó, ha összekapjuk magunkat. Közép-Kelet-Európáért megint kiújultak a harcok kül- és belpolitikai vonatkozásokban egyaránt. Hetven évig úgy ahogy sikerült fenntartani az új rendet, a liberális demokráciát. A szocialista rendszer összeomlásával ez a rend még terjeszkedni is tudott. Ki gondolta volna akár csak három-négy évvel ezelőtt, hogy a negyvenöt év hátrányunk – a diktatúrát nem feledve – egyszer előnyünkre válik. A közép-kelet-európai országok immunrendszere nem ment teljesen tönkre, a dementálódás nem következett be. A jelei természetesen megvannak.

Egy régi-új közép-európai szövetségben minden nemzetnek erősnek és eltökéltnek kell lennie. A „na, de ti kicsik vagytok és szegények” kezdetű tirádákra válaszként elegendő egy lesajnáló mosoly. Egyértelmű, hogy itt más az „európai érték”, mint ott. Másban hiszünk, másképp hisszük. Minden ezen múlik, akárcsak egy lelkesítő himnuszon.

Orientalista.hu – Vahn Mégh

Megosztom:

, , ,




Back to Top ↑