2015. 08. 20.
Irak: Kislány az Iszlám Állam fogságában
2015. 08. 20.
Új hazát a menekülteknek? Az elűzött iraki keresztények Erbilbe húzódtak, ahol sátortáborokban élnek. Különösen tragikus egy héttagú család sorsa. Legkisebb lányuk az Iszlám Állam (IÁ) markába került.
John Eibner és Adrian Hartmann, a CSI munkatársai nemrég tértek vissza az észak-iraki kurd fővárosból, Erbilből. Az Iszlám Állam (IÁ) által fenyegetett keresztények és más vallási kisebbségek tagjai itt kerestek menedéket. A kezdetben hevenyészett sátrakat lakókonténerek váltották föl. Mind több jel mutat arra, hogy a menekülteknek hosszú ideig Erbílben kell maradniuk.
A menekülttáborokban egyre több játszó gyerek tűnik föl. Barátságos tekintetükből látszik, hogy traumatikus élményeik ellenére a mosoly mégsem veszett ki belőlük. De a látszat csal: a tábor gyógyszerésze elmeséli, hogy a gyerekeket pánikrohamok és rémálmok kínozzák. „Sok kicsi olyan borzalmas élményeken ment keresztül, amelyek kívülről egyáltalán nem láthatók.”
Krisztinát egyszerűen magukkal vitték
Mi kell ahhoz, hogy egy Karakosból való héttagú család csak úgy föladja gyászát és megfeledkezzen az aggódásról? Nabia (álnév) emlékezetében még túlságosan frissen él 2014. augusztus 7. Az IÁ dzsihádistái azon a napon vették be Karakost. „Azt kiáltozták, hogy a keresztényeknek el kell tűnniük. De hogy? Nekünk nem volt autónk, és a férjem vak.” A terroristáktól rettegő család nem merte elhagyni a házát. „Egyszer csak kopogtak az ajtón, majd azt üvöltötték, hogy iszlámra kell térnünk. De mi ezt nem akartuk.” – meséli Nabia.
Az iszlámsiták három héttel később megparancsolták az egész családnak, hogy velük kell menniük. „Egy buszba tuszkoltak mindannyiunkat.”
Hirtelen egy IÁ fegyveres lépett hozzám, és kikapta Krisztinát a kezemből. Utána mentem, és könyörögtem neki, hogy adja vissza a lányomat. De rám kiabált, hogy lelő, ha nem megyek vissza a buszba. Mit tehettem volna?” A kisbusz elindult, és a család 26 kereszténnyel együtt hosszú ideig zötykölődött a senki földjén. Aztán újabb 14 órás gyaloglás után elérték a kurd határt.
Elrabolt kislányuk sorsa nagyon megviselte a családot. És ha ez a fájdalom nem lett volna elég, Nabia a gyerekrablás után 20 nappal üzenetet kapott egy szunnita vezetőtől: „Azt mondta, hogy Nabia folyton sír, mert hiányzik az anyja, de ő nem hozhatja vissza. A dzsihádisták Moszulba vitték.”
A család már több mint tíz hónapja semmilyen hírt sem kapott a lányukról. Eddig minden próbálkozásuk, hogy kiszabadítsák őt az IS fogságából, sikertelen maradt. A könnyeivel küszködő édesanya azonban nem adja föl, és a CSI-hez fordult: „Vissza tudják hozni a lányomat?”
Alultáplált
Nabia családja Erbilben viszonylagos biztonságban él. De a kurd fővárosban és a környéken megtelepedett menekülteknek szinte semmijük sincs, még akkor sem, ha a sátrakból többen barakkokba költözhettek. A táborlakó gyerekek egy része alultáplált. „Rendszertelenül étkeznek, mivel nincsenek hűtőszekrények, ahol a friss élelmiszert tárolhatnák” – mutat rá a nyomorúságos körülmények okára a gyermekorvos.
Orientalista.hu – CSI Magyarország