Cadmus fordítás Cadmus
Iszlám világ

2015. 07. 10.

Jeruzsálem napja

2015. 07. 10.

Jeruzsálem napjára az egész iszlám világ megemlékezik. Ebrahim Yazdi, iráni külügyminiszter tett javaslatot Khomeini imámnak e nap megünneplésére, aki 1979. augusztus 7-én hivatalosan is deklarálta Ramadán hó utolsó péntekét, mint Jeruzsálem napját.

Az első Intifáda idején 1988 januárjában az Iszlám Konferencia Szervezete (ma: Iszlám Együttműködés Szervezete, OIC) e napot az egész muzulmán világ számára Jeruzsálem és a palesztin ügy napjának jelentette be.

2013 augusztus 2-án Hassan Rouhani frissen választott iráni elnök az egyik iráni hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a cionista rezsim egy seb, melyet évekre a muzulmán világ testére helyeztek, és amelyet el kell távolítani. Az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanyahu erre sietve reagált: „Rouhani igazi arca előbb megmutatkozott, mint azt vártuk. Nukleáris programjával rezsimjének célja, hogy fenyegesse Izraelt, a közel Keletet és a világ biztonságát”.

A The Times of Israel 2014 július 25-i számának cím oldalán nagy, kontúros, fekete betűkkel ez áll: Hatalmas Jeruzsálem napi felhívás Iránban „halált Izraelre” címmel. Majd egy alcím kisebb és halványabb betűkkel szedve: „A cionista rezsimet választások útján kell lebontani, törte meg Rouhani, Irán elnöke a világ csendjét.

Hogy ne érjen elkötelezettség vádja, nézzük mit ír Izrael címszó alatt a CIA által kiadott és állandóan frissen tartott FACTBOOK, amely a világ minden országáról ad leírást. Kerestem Palesztinát is, de ez az állam nem szerepelt a FACTBOOK-ban.

Története: „A második világháborút követően a britek kivonultak palesztinai mandátum területeikről. Az ENSZ javasolta a terület felosztását, valamint palesztin és izraeli állam létesítését, amely javaslatot az arab fél elutasította. 1948-ban kikiáltották Izrael államot, majd az izraeliek sorozatosan vereséget mértek az arabokra a háborúkban, ami a két nép között mély feszültséget okozott”… majd következik a háborúk ismertetése.

Mapx2005

Palesztinok által ellenőrzött és birtokolt területek csökkenése

Aki a CIA FACTBOOK-ra hagyatkozik, nagyon könnyen elintézi ezt a konfliktust. A Wikipédia már megemlíti Palesztinát: „Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az I. világháború és 1947-között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése, hazatérés (alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén”…

Arról a területről beszélünk, ahol Jézus született, ahonnan Mohammed (béke reá) mennybe ment, ahol a zsidók királyságokat hoztak létre, majd Titusz által i. sz. 60-ban kiűzettek. Ahol a három monoteista vallás szent városa, Jeruzsálem áll örök mementóul egy olyan világ eljövetelének, mely az emberiségnek elhozza a békét és megváltást. Ahol muszlimok, keresztények és zsidók szent helyei, zarándokhelyei vannak, ahol a diaszpóra évei alatt a zsidók muszlimok védelmét élvezték. 1400 év telt el békében és háborúkban. Hiába hívták a muszlimot Szalahuddin-nek, mameluknak, vagy oszmán töröknek, a keresztes hadjárat, tatár-mongol invázió idején, muszlim védte a zsidót. Egy oldalon harcoltak a helyi népek és mind a kalifák, szultánok védelmét élvezte.

Ez az a terület, melynek sorsát a britek 1917 november 2-án kiadott Balfour nyilatkozattal megpecsételték. A Theodor Hertz által életre hívott cionista mozgalom elkönyvelhette első hatalmas sikerét, ugyanis ez a nyilatkozat zsidó nemzeti otthon létrehozását tette lehetővé Palesztinában azzal a kikötéssel, hogy ez nem járhat más ott élő népek önrendelkezési jogainak csorbulásával.

A jogok pedig csorbultak. Ezért törtek ki a palesztin felkelések 1920-ban, 1929-ben, melyeket a britek véresen levertek. Ekkor kezdődött el a britek divide et impera politikája a betelepülő zsidók és arabok között és a több ezer éves együttlét ellenségeskedéssé vált.

1936-ban ugyanazon brit személyek háttérmunkájával, akik a Balfour nyilatkozat alapján Palesztina sorsát előre megírták, létrehozták Abdel Aziz Al-Szaud királyságát az Arab Félszigeten. Ezzel az arab világon belül is megteremtették azt az éket, amely hosszú távon kiszolgálta/kiszolgálja a cionista érdekeket.

A második világháború után beáramló zsidó tömegek új helyzetet hoztak létre, ami a zsidó nemzeti állam kikiáltásával, a cionizmus államalapító eszmévé tételével háborúk sorozatának elindításául szolgált.

1948, 1967, 1973, 1978, 1982, első (1987), majd második intifáda (2000), 2008, 2012 Hámász – izraeli konfliktus. Egy odatelepült, USA és a nemzetközi háttérhatalom támogatását élvező nép kiveri otthonából azt a népet, aki 1400 éven keresztül védte.

1948-ban 700.000 palesztinnak kellett elhagynia otthonát. Az ezután bekövetkezett konfliktusok sorozata pedig a következő hivatalos adatokat eredményezte. Jelenleg Jordániában 2 millió, Libanonban 427.000, Szíriában 477.000, Cisz Jordániában 788.000, Gázában 1.1 millió és Izraelben 250.000 palesztin él.

A megpróbáltatásoknak még nincs vége. Az ún. Iszlám Állam terroristái, akik Izrael és USA támogatását élvezik, Palesztin terjeszkedést terveznek. A palesztin nép új megpróbáltatás elé néz, Jeruzsálem, mindenki szent városa veszélynek van kitéve.

A mai napon, Jeruzsálem napján emlékeznünk kell el e nép sorsára, hisz ők testvéreink, akiket elhagyni egyet jelent hitünk elhagyásával. Hiába próbálják tudástárak, FACTBOOK-ok bagatellizálni e nép sorsát, nem feledhetjük azt a kínt, mit elviseltek és mit idegenben, hazátlanul élnek meg. Hiába hallgatják el publikációkban, siklanak el fölötte előadásokban, Palesztina nem kerülhet a történelmi elfeledettség sorsára.

Emlékezzünk szent városunkra, Jeruzsálemre, első imairányunkat meghatározó helyre. És a helyre, ami megnyugvást kellene, hogy hordozzon minden monoteista hívő számára. A helyre, ami nem tartozhatna egy ország fennhatósága alá sem. A hely, amit ha nem engedünk elpusztítani a Sátán által, a jövő megváltását hozza el számunkra.

Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Megosztom:

, ,




Back to Top ↑