Cadmus fordítás Cadmus
Lapszemle

2017. 03. 24.

Jónás Próféta a cethal gyomrában

2017. 03. 24.

A síita milíciák Ali imám arcképével díszített lobogói szegélyezik az utat Moszul felé haladva. A feketébe öltözött, sokszor símaszkot viselő dél-iraki harcosok a kormányerőkkel közösen ellenőrzik a Tigris-parti nagyvárosba igyekvőket a főbb útvonalak mentén felállított ellenőrző pontokon. A romokban heverő város a szemünk előtt kezd újjáéledni, de az út hosszúnak és rögösnek ígérkezik a békét követően is.

Moszul a közelmúlt szörnyűségei ellenére élő város. A szétbombázott épületek között meglepően nagy forgalmat tapasztalunk. Gépkocsik sora kerülgeti a sóderrel feltöltött aknatölcséreket, míg az út mentén különböző árusok próbálják eladni portékájukat. A belvároshoz közeledve kisebb piacok is feltűnnek, ahol javarészt alapvető élelmiszereket kínálnak a kereskedők, a közeli üzletekben pedig nagyobb háztartási eszközök várják leendő gazdájukat.

Jónás próféta Ninive ókori romjain épült mecseténél állunk meg először. A legenda szerint e zikkuratra hajazó magaslat mélyén fekszik a cethal gyomrában raboskodó bibliai alak sírhelye. A dzsámi helyén az arab hódítás előtt egy asszír keresztény templom állt. A szent hely évezredes történelme is emlékeztet minket arra, hogy egy ősi városba érkeztünk. A jelenleg parancsnoki pontként használt mecset lábánál szóba elegyedünk az ott őrködő iraki katonákkal.

A páncélozott harcjárművekkel ellátott fegyveresek készségesen állnak a vágóképeket készítő televíziós kollégák rendelkezésére. Megtudjuk tőlük, hogy a velünk szemben lévő romos épületben két hónappal ezelőtt még az Iszlám Állam (ISIS) egyik bombagyára működött. Beszélgetés közben többször is elhúznak mellettünk a Hasd al-Sabi feketére mázolt terepjárói. A kormányerők mellett ezek a hivatalosan a vezérkar irányítása alá tartozó, javarészt síita félkatonai alakulatok is részt vesznek az iszlamisták elleni küzdelemben.

Miután elköszönünk a strázsáló katonáktól, a Tigris folyóval párhuzamosan futó úton haladva dél felé vesszük az irányt, az al-Szalam kórházhoz. Útközben egy iszlamisták által felrobbantott örmény templom maradványaira leszünk figyelmesek. Megállni azonban nem tudunk, mivel a területet még nem vizsgálták át, és félő, hogy a dzsihadisták rejtett bombákat telepítettek a környéken.

Az egykor Irak legnívósabb egészségügyi intézményének számító kórházhoz érve sokkoló látvány fogad.

A főépület az oldalfalakon kívül szinte teljesen megsemmisült. Repesz- és golyónyomok mindenhol. Miután az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, elszállította innen a betegeket, és parancsnoki központot épített ki. Az intézmény gyógyító funkciója egyedül a sebesült harcosaik számára volt elérhető – meséli nekünk egy beteghordó, aki a megszállás alatt is dolgozott.

A fiatal férfi elmondása szerint havi 60 dollárt (18 ezer forintot) kapott az iszlamistáktól. A komplexumot őrző katonák levezetnek minket az alagsorba, a szélsőséges fegyveresek egykori alvókörleteibe. A kiégett, sötét termeken keresztül eljutunk a hálóba, amelynek közepén halomban fekszenek a matracok és a hátrahagyott ruhaneműk. A kupac szélén felfedezzük az Iszlám Állam nyomtatott újságát, valamint egy hőtartó gyógyszerszállító dobozt is.

A sötétben a kameraman véletlenül rálép egy korábban vélhetően kábítószerrel töltött fecskendőre. A dzsihadisták gyakran drogok befolyása alatt tevékenykednek, hívta fel figyelmünket az iraki egyenruhás.

A kórházból távozva beugrunk egy kisboltba vizet és néhány szelet kalóriabombának szánt csokoládét vásárolni. Egy eredetileg szunnita mecset mellett parkolunk, amelyet a bevonuló síita csapatok átneveztek saját szentjükről, és azóta nem engedik be oda a szunnita helyieket. Az imahely kerítésén szintén lobog a síita zászló. Az ehhez hasonló szimbolikus lépések félelemmel töltik el Moszul többségében szunnita lakosságát. Félnek az iraki kormány által csak nehezen kordában tartott, sokak szerint egyenesen Iránból irányított síita milíciák megtorlásától.

Ez pedig nem lenne példa nélküli, mint arról több, a világhálón is elérhető rejtett kamerás felvétel tanúskodik. A síita fegyveresek azt feltételezik, hogy a városban maradtak kivétel nélkül az Iszlám Állam támogatói, hiszen nem mutattak jelentős ellenállást a betolakodókkal szemben. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy épp a síiták vezette bagdadi kormány gyávasága és tehetetlensége az, ami kulcsszerepet játszott Moszul elvesztésében.

A város szétbombázása is elkeseríti a helyieket. A Moszuli Egyetem romba dőlt campusánál egy idős, egykor a mérnöki karon végzett férfi panaszkodik nekünk. Úgy véli, hogy különleges egységek és ejtőernyősök bevonásával is vissza lehetne foglalni a várost. A katonai stratégák persze nem biztos, hogy osztanák a férfi ötletét.

Rövidesen megáll mellette egy fekete, páncélozott Humvee, amelyből iraki szövetségi rendőrök pattannak ki. Megnyugodva konstatálják, hogy újságírók vagyunk. A négyfős csapat parancsnoka, Fallah Hammadi százados optimista a jövőt illetően. Az Iszlám Állam kiűzése után nem tart különösebb konfliktusoktól. Mint elmondta, a katonai terepjáró több felekezetből és etnikai csoportból álló legénysége ékes példája annak, hogy létezik a társadalmi törésvonalakon átívelő együttműködés.

Moszulból kifelé tartva újból megállunk Jónás próféta mecsete mellett, ugyanis akcióba lendültek az iraki légierő helikopterei. A legmodernebb fegyverekkel felszerelt, amerikai gyártmányú Apache több rakétát is kilő a Tigris túlpartjára, miközben egy másik légi eszköz biztosítja. A harcok tőlünk légvonalban két kilométerre, a város nyugati részén található óvárosban zajlanak. Az ostromgyűrűbe zárt iszlamistáknak már csak heteik maradtak hátra. Visszaszállunk az ütött-kopott kisbuszba, és 25 kilométer múlva, másfél órával a kijárási tilalom életbelépése előtt elérjük a kurd vonalakat. Már messziről látszik a piros-fehér-zöld, arany napkoronggal ékesített zászló.

A távolban a kurd újév, a tavaszköszöntő newroz tüzei fáklyaként világítanak a dombtetőkön.

Magyar Idők – Bakodi Péter

Megosztom:

, , , , ,




Back to Top ↑