2018. 08. 09.
Magyar zarándoklat Egyiptomba, a kopt keresztények földjére
2018. 08. 09.
Június 22. és 29. között a Magyar Pálos Rend lelki vezetésével magyar zarándokcsoport látogatta végig a Keleti-sivatag, a Vádi el Nátrun és Kairó kopt keresztény kolostorait és templomait; a csoportot fogadta II. Teodor kopt pátriárka is. Stoll Ágnes útibeszámolóját adjuk közre.
A magyar zarándokcsoportnak a Kopt Tours és a Magyar Pálos Rend együttműködésében megvalósuló útjáról a helyi nyomtatott és elektronikus média (többek között az El-bawab folyóirat) is tájékoztatott.
Aki Egyiptomra gondol, annak először a piramisok, fáraók és a vörös-tengeri búvárkodás jut eszébe. Pedig létezik egy másik Egyiptom is: a keresztényeké. A koptok közösségei kétezer éve jelen vannak, kolostoraik ma is működnek. A Szent Család három évet töltött Egyiptomban, ezért ez a föld szent a keresztények számára.
2018 júniusában a pálos rend lelkivezetésével zarándokoltunk erre a szent földre, hogy felkeressünk néhányat a keresztény kolostorok közül. A repülőgépről csodáltuk Kairót: a naplemente fényeiben úszó okkersárga épületek a sivatag ölelésében.
Leszállás után Ibrahim Izsák Szidrák kopt katolikus pátriárkához indultunk. Több mint egy óra hosszat vergődtünk a péntek esti csúcsforgalomban, amikor végre megérkeztünk egy kellemes kerttel övezett házhoz. A fogadtatás szívélyes, mangólével és bonbonnal kínáltak minket. A pátriárka nagyon közvetlen, és szerénységében is elegáns, méltóságteljes. Röviden beszélt nekünk a kopt egyház történetéről, mintegy felkészítve minket arra, hogy kikkel is fogunk találkozni, és milyen lelkülettel lépjünk be a kolostorokba. A patriarkátust elhagyva rendőri kísérettel folytattuk hátralévő utunkat.
A kolostorokról általában elmondható, hogy nagyrészt önellátóak, szívós munkával komoly gazdaságokat tartanak fenn. A kietlen pusztaságban zöldellő datolya-, mangó- és olajfaültetvények jelzik a szerzetesek szorgos kezeinek munkáját. A kolostorok egy része, mint például az Anafora vagy a kairói ferences kolostor, alsó-egyiptomi szegény gyerekekkel foglalkozik, illetve gyógyító tevékenységet folytat.
A Vádi el Nátrun völgyben, ahol valaha 5-7000 szerzetes is élt, három kolostort kerestünk fel: a VII. századi Szent Bisoj-kolostort, a IV. században alapított Szírek kolostorát, ahol évszázadokig kopt, szír és abesszin szerzetesek éltek. A legjelentősebb Szent Makariosz kolostora, mely a IV. századtól folyamatosan működik. Ez a kolostor adta a legtöbb pátriárkát a kopt egyháznak, sok pátriárka végső nyughelye is itt van, és ez a kolostor szenvedett a legtöbbet az arabok támadásaitól.
Zarándoklatunk csúcspontja mindenképpen a Vörös-tengertől nem messze fekvő Szent Antal- és Szent Pál-kolostorok felkeresése volt. A Szent Antal barlangjához vezető több mint 1 700 lépcső próbára teszi a testünket, a minket körülvevő végtelen sivatag és csend pedig felszabadítja az ember lelkét. Itt igazán tudunk csendben befelé figyelni. Semmi nincs ezen a tájon, csak nagy sárgás üresség; Isten és ember kapcsolatát semmi sem zavarja meg. Abuna Lucas szerzetes, aki a vezetőnk, fontos mondatokkal indít útnak minket.
A Szent Pál-kolostor, a világ talán második legrégebbi kolostora, ha lehet, még kietlenebb tájon található a hegyek között. Szent Pál a világ első remetéje, Szent Antal a világ első szerzetese. E két különös szent kapcsolata csak itt válik érthetővé. Este Dániel püspök, a kolostor vezetője látott vendégül minket.
Nem volt kedvünk lejönni a hegyekből. Jó lett volna még egyedül maradni egy kicsit a nagy szemű szenteket, apostolokat, remetéket ábrázoló freskókkal, hallgatni az ablakon kiszűrődő kopt liturgikus énekeket, és mindenekelőtt még többet beszélgetni a szerzetesekkel: ezekkel az intelligens, okos, végtelenül türelmes, alázatos és életvidám emberekkel.
De újból várt minket Kairó. A szegénynegyeden keresztül közelítettük meg a monumentális sziklatemplomot. Sokkoló volt, és nyomasztó a nyomornak ez a szintje. Nem tudta oldani az itt élők (összesen 90 ezer ember) mosolya, hite. A látogatás után szinte fellélegezve, megkönnyebbülve róttuk a kopt negyed szűk sikátorait. A kopt székesegyházban Szent Márk hamvainál megnyugvást talál a lélek a szegénynegyed döbbenete után.
A kopt negyed hangsúlyos része a Babilon-erőd, amelyet a rómaiak Kr. e. 30-ban alapítottak. A hagyomány szerint itt is járt Szent József, Szűz Mária és a gyermek Jézus Krisztus. Az arab hódítás után vált Babilon egyre inkább a kopt keresztények lakhelyévé. A „Felfüggesztett” templom a babiloni erőd bástyájára épült; ikonosztázán a legszebb faintarziákban és elefántcsont-berakásokban gyönyörködhettünk.
Szent Szergiusz és Bakkhusz temploma a legrégebbi a negyedben; a mai altemplomban, ami akkor egy szállás volt, élt egy ideig a Szent Család. A középkorban zarándokhellyé vált. Ferences rendi szerzetesek a 18. századig miséztek az oltáránál. A negyed zsinagógája a legősibb Egyiptomban.
Maadi városrészben, a Nílus partján áll Szűz Mária temploma, amelynek érdekessége az a régi kút, amelyből a Szent Család is ivott. Szent ez a hely azért is, mert itt szálltak hajóra Felső-Egyiptom felé. A templom egy arab nyelvű Bibliát is őriz, amit itt vetett partra a Nílus 1976-ban. Éppen Izajás próféciájánál volt nyitva: „Áldott legyen az én egyiptomi népem.”
Este II. Teodor kopt pátriárka vendégei voltunk, ami nagyon nagy megtiszteltetést jelentett. Őszentsége felhívta figyelmünket a szakadatlan imádság erejére és jelentőségére. Tekintsünk a szerzetesekre – mondta –, az ő imáik mentik meg Egyiptomot és a kereszténységet.
Utunk zárásaként ellátogattunk a kopt katolikus szemináriumba és a ferences kolostorba. Közös mise után együtt ebédeltünk, és virágzó selyemakácok között beszélgettünk arról, hogy munkájuk van bőven, hiszen kórházakat működtetnek főleg Dél-Egyiptomban, kopt nyelvet és irodalmat tanítanak, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közös csereprogramban is részt vesznek.
Ez a néhánynapos zarándoklat, a kereszténység kezdeteitől tartó időutazás – időnként rohanással együtt – segített megtapasztalni Isten jelenlétét a letűnt korokban éppen úgy, mint mai mindennapi életünkben.
Forrás és fotó: Magyar Pálos Rend, Magyar Kurír